I rymden finns inga känslor

Életem első svéd filmje. Ugyan az Albérlőtársat keresünk filmre készültem, de ez nagyon fúrta az oldalamat. Nem csalódtam, bejött, nagyon is. Pont erre vágytam már egy ideje. Ebben a filmben minden volt, amit akartam.

Vártam a filmet, tudtam, hogy nem fogok rosszul járni. I rymden finns inga känslor Simple Sam címen is futott. Számomra teljesen ismeretlen színészek és szokatlan összeválogatása volt a komédiának és drámai elemeknek. Akárhogyan is történt, nekem elnyerte a tetszésem, pedig maga az alapsztori nem túl vidám.




Simon (Bill Skarsgård) Asperger-szindrómás és csak bátyjának, Samnek (Martin Wallström) fogad szót. Sam úgy érzi elérkezett az idő, hogy összeköltözzön kedvesével, Fridával (Sofie Hamilton) ám Simon már képtelen otthon egyedül megmaradni, ezért beköltözik a gerlepár mellé harmadiknak, és elijeszti a lányt. A fiatal fiú Sheldon Cooper karakterére emlékeztetett a The Big Bang Theory című amerikai sorozatból. A pontos beosztások, előre megbeszélt napi teendők elüldözték a lányt és Sam depresszióssá válik.

Simon harmónikus világa ezzel felbomlik és káosz keletkezik körülötte, amit ő kifejezetten nem szeret ezért elhatározza, hogy visszaszerzi bátyjának Fridát. Próbálkozásai csődöt mondanak, új tervet eszel ki. Mindenkivel kitöltet egy kérdőívet, amiből kiderül, hogy ki illene legjobban a bátyjához. Közben felbukkan Jennifer (Cecilia Forss), aki megfelel minden kritériumnak és az öccs már szervezi is a randit, nem is akárhogy. A film vége nem mondható kifejezetten happy endnek, valahol lehetett sejteni mi lesz a történet vége, én nem jól tippeltem.




Mintha egy teljesen más világba csöppentem volna bele, nagyon új volt még ez. Engem Bill Skarsgård alakítása nagyon meggyőzött, életszerűre sikeredett a film, már csak a fiú betegsége miatt is. A látható tünetek váratlan kitörése meglepetésként érik az embert, ami furcsa, mert egymás hegyén-hátán érnek a poénok. Nem baj, az én ízlésemnek -úgy tűnik- ez is megfelel. Ha van valaki, aki jobban teljesített, az Martin Wallström, a bátyj alakítója. Remekül hozta a néha laza néha kiabálós figurát. Az ő szemében többet is láttam, a karakter rendesen magába fordult és minden a nyakába borult, megérdemelte volna a happy endet a film végén.




Egyetlen problémám Jennifer megtestesítőjével, Cecilia Forss-szal volt, aki túl idősnek tűnt Simonhoz. Inkább Samhez passzolt, vele kellett volna összejönnie inkább. Sam sem volt teljesen jól kicastingolva, mert még ő is fiatalabbnak nézett ki, mint Jennifer. A színészek viszont jók voltak és tetszettek benne a sci-fi elemek is.

Anthony Zimmer

Életem első francia nyelvű filmje angol felirattal. Tetszetős.A francia filmek világa előttem még új, de ha a többi is hozta ezt a színvonalat, akkor onnantól kezdve azt is szeretem. Sophie Marceau és Yvan Attal a főszereplők. Régebben nem néztem Sophie filmeket. Akkor mostantól fogunk.

A film Anthony Zimmer utáni veszett hajszát mutatja be, micsoda csattanóval a film végén. Anthonyt a világon mindenhol keresik, de nem találják, mivel hatalmas plasztikai műtéte volt. Senki, még a saját barátnője sem ismeri már fel. Nem csak az arc, de az egész férfi megváltozott. Alapból érdekes a sztori. A plasztika csodákra képes de vajon lehet-e annnyira plasztikáztatnim hogy a saját partnerünk se ismerjen fel bennünket? A történet szerint igen. Akerman zsarunak támad egy jó ötlete, hogyan lehetne elfogni a milliárdos csalót. Tudja, hogy a férfi mindent megtenne, hogy újra láthassa kedvesét. Chiara egy kézzel írott levelet kap a bűnözőtől. Hogy lerázza támadóit, kiválaszt egy olyan férfit, aki hasonlít az ő volt kedvesére, hogy úgy tűnjön, ő az, akit el kell kapniuk. Chiara Françoist, az egyszerű turistát szúrja ki és elég közel engedi magához. Fondorlatos cselekmények ide vagy oda, a film hatalmas poénnal zárul, ami nekem nagyon tetszik. Teljesen kiszámíthatatlan mi történik.

Az én egyetlen kérdése viszont csak az, hogy létezik-e olyan erős plasztika, ami annyira megváltoztatja az embert, hogy senki sem ismer rá? Tényleg van ilyen? Ha van, akkor működött a dolog és a fickó jól alakította a dolgokat. Sok cselszövés és 'jaj, tudhattam volna' pillanat. Egy újabb példa arra, hogy miért is ne bízzunk meg valakiben, akit nem ismerünk ilyen hamar és adjuk fel a terveinket. Attól függetlenül, hogy a film végig azt sugallta, hogy a nő okos, végül kiderül, hogy a férfi túljárt az eszén. Elég jól tette, bár kissé sokat vállalt és kockáztatta az életét, nem mintha nem érdemelte volna meg. Egy szép sztori arról, hogyan szeressünk bele a párunkba úgy, hogy az ne tudja meg kik is vagyunk valójában. Zseniális. Szerelmi történet egy kis akcióval és sok arcra közelítő jelenettel. Remek. Szem néha többet mond, mint a száj.

A stáblistán csupa számomra ismeretlen név áll, én piros pontot adnék Frederic Talgorn-nak, a zeneszerzőnek. Jót alkotott. Többször nézős. A filmből 2010-ben készült egy remake az Utazó címmel, Johnny Depp-el és Angelina Jolie-val a főszerepben, amit még nem láttam.

Trust

avagy oktató jellegű film átültetve egy történetbe arról, hogy miért ne ismerkedjünk meg senkivel online, és adjunk ki fontos információkat magunkról. Ritka jó amerikai film. Ezt szeretem az amerikai drámában. Egy teljesen más műfaj. És megint kiderült, hogy maga a 14 éves Annie viseli legjobban ami történt vele.

A film a 14 éves Annie-ről szól, aki 14-ik születésnapjára kap egy laptopot. Online chat szobákba regisztrál fel és megismerkedik egy Charlie nevű 'fiúval' akiről első közös találkozásukkor kiderül, hogy legalább 40 éves és mit akar valójában a lánytól. Hazugságra utaló jelek már régebben is voltak, Charlie többször hazudott már a koráról online. Találkoznak, a lány először kétségbe esik de a férfi oly annyira elvarázsolja, hogy nem fél vele együtt sütizni a plázában. Több mint 2 hónapnyi online és telefon flört után a plázában találkoznak és egy hotelben kötnek ki. Az ominózus jelenetet ugyan nem igazán mutatják, de egyértelmű, hogy mi történik.

A médiában oly sok hasonló sztorit hallani, de hogy milyen is ez egy 14 éves ember szemszögéből? Soha nem gondoltam még bele. A kislány még fiatal és naív, elhitt mindent, amit Charlie mondott neki. Szerelembe esett egy majdnem 40 éves pasassal aki szépeket mondott neki, értelmes és okos embernek tűnt, bölcsnek és meggondoltnak. Mindenkit meglep, hogy a lány mindig mást okol a történtekért és tartja magát ahhoz, hogy nem történt semmi komoly, hiszen Charlie azért akarta, mert viszont szerették egymást. El sem akarta hinni hogy mi történt vele (pedig több ember is felhívta már erre a figyelmét). Tudatalatti védekező reakció? Gyerekkori szerelem? Mindkettő? Nehéz megmondani. A filmben gyorsan pörögnek az események és annyi mondanivalót tartalmaz, hogy arra nagyon figyelni kell.



Kicsi lány megbántva érzi magát, hogy a szülei miért csinálnak nagy ügyet a történtekből, az apa tudatalatt nem akarta, hogy a lány felnőljön, ezért irányítani akarja állandóan, hatalmat érez a lánya telefonja felett is, szegény sajnos rendesen bekattan. Apa lánya közt akkora a szakadék, hogy annál nagyobb már nem is lehetne. Az anya, aki olyan mit egy gomb, megpróbálja összzetartani a dolgokat, nem bírja elviselni lánya dühkirohanásait és a férje paranoiáját. A történetbe bekerül egy FBI nyomozó is, aki nyomoz a pedofil után és ráébreszti Annie-t arra, hogy mi is történt vele valójában.




A filmben szereplő 1995-ös születésű színésznő, Liana Liberato mostantól beírta magát a kedvenc színésznőim közé. Egy vitathatlan tehetség. Több érzelmet, művészetet és értelmet tudott vinni a karakterébe, mint több nagy, híres színésznő, együttvéve egy -egy filmben. Másik nagy kedvencem a Jason Clarke által megformált Doug nevű karakter volt. Úgy általában mindig telitalálat Jason-t politikai vagy bűnügyi szerepre felkérni. Láttam már több filmben is, de a legmeghatározóbb, az a Bortherhood című sorozata volt, ami a Showtime csatornán ment vele és Jason Isaacs-szel a főszerepben. Teli találat, torpedó, ötös lottó, Joker, Ász, whatever. Isten áldja a casting director-t, Carrie Ray-t. A szerkesztésért Douglas Crise volt a felelős, akinek a munkájáért régóta rajongok. Ő vágta meg az Ocean's 12 filmet is. Nagyon tetszett a vágás és szerkesztés, a visszaemlékezések és hallucinációk megvalósítása. A vége számomra elég váratlan (ami eddigi tapasztalataim szerint nem gyakori egy amerikai filmnél)

Még több ilyet kérek szépen, még többet. Ezt a filmet, kicsit megvágva akár az iskolákban is lehetne mutatni. Mindenki mindjárt elgondolkozna azon, hogy akarnak-e ismeretlen emberekkel találkozni és szeretnék-e hagyni, hogy maguk is részei legyenek a 'manapság divatos' (zűllött és hormontúltemgéses, erkölcstelen) világnak.

Secret Smile

Egy örök kedvenc, még 2005-ből. Ez a film mutatta meg nekem, hogy David Tennant mekkora színész (és hogy mennyire nem tudtam megérteni az akcentusát). Elsőre néztem a filmet és éreztem, hogy fel kell kötni a gatyót, mert ebből sokat nem értek. Akkoriban még nem létezett hozzá felirat. Maga a film nem volt rossz, sőt, jó, bár olvastam a könyvet is később és az jobb lett. A sztori csak a kifejletben változik, kisebb változtatások voltak a filmben, de ezek nem annyira szembetűnőek és elhanyagolhatóak. A filmes vég valóban izgalmasabb, mint a könyves. Ez a két részes dráma kevés volt ahhoz, hogy a karaktereket megismerjük rendesen, de itt most nem is az lényeg.

A karaktert sikerült jól átültetni, nekem kicsit hiányzott az, amit Brendan gyerekkoráról olvashattunk a könyvben. A filmes Brendan egy manipulatív de magabiztos ember volt, a könyvbéli egy szerényebb de céltudatos karakter volt. Mozgóképen pszichopata gyilkosnak tűnhet, míg a papírlapokon még több kérdőjel merül fel a karakterrel kapcsolatban, nem is beszélve a befejezésről, ami Nicci French kötetében teljesen más. Miranda önmagában okoz kárt és úgy kenik a férfira a gyanút. A filmben látszik, hogy a rossz fiú börtönben van, a kötetből nem derül ki, hogy mennyi időt kapott, sőt, maga a börtön sem biztos.




A Secret Smile előtt csak a horror filmek után nem tudtam elaludni. Nem féltem és nem sírtam, de nem tudtam egyszerűen kikapcsolni, annyira megrázott amit a filmben láttam és micsoda alakítás egy olyan embertől, akit azelőtt még csak a Doctor Who-ban és a Tűz Serlegében láttam. Eszméletlen. Az általa alakított Brendan soha ne jöjjön velem szembe. Ha már remek alakításokról van szó, meg kell említeni Kerry Cotton alakítóját, Clarie Goose-t, aki skót létére elég remek angol akcentussal beszélt, meg sem lehetett mondani róla, hogy skót. A történet szerint Brendan összejön Mirandával, szakítanak, majd Brendan összejön Kerryvel (Miranda testvére). Össze is akarnak házasodni, de az esküvő napján a férfi lemondja az esküvőt és összeházasodik Miranda legjobb barátnőjével, Laura-val (Susannah Wise), aki érdekes körülmények között hal meg. Sok kérdőjel, sok utalás a múltra.

Nicci French egy másik könyve, a Killing Me Softly szintén meg lett filmesítve, amiben Joseph Fiennes a főszereplő, egy sokkal félelmetesebb sztori. Joseph is félelmetesebb, mint David. A Secret Smile inkább sokkoló, én csak annak, aki látta már Davidet valamiben, hanem a történet szempontjából. Pont mikor azt gondolod, hogy akkor ott vége lesz mindennek, még sem lesz. A film végi 'inkább nem is beszélek róla' jelenet egy végső sokk, nem csak a David fanoknak, hanem azoknak is, akik másmilyen véget képzeltek a filmnek. Még belegondolni és rémisztő, hogy ez akár a valódi életben is megtörténhet az emberrel. Ez van, ha nem tudunk nemet mondani.

Miranda (Kate Ashfield) már túl hisztis volt számomra, mindent túl komplikált és nem keverte volna magát ekkora bajba, ha nem hallgat a forró fejére és próbálja Brendan dolgaiba beleütne az orrát. Egyikük sem szent és abban sem vagyok biztos, hogy Brendan megérdemelte, amit kapott, hiszen olyanért ítélték el, amit el sem követett. A bevallott és látott bűneiért megérdemelt volna hasonló büntetést. A film egyébként nem a legjobban van megvágva, egyszer látszik egy mikrofon, másszor pedig az egyik szereplő haja az egyik pillanatban ilyen, a másikban meg olyan, tehát nem a legjobb, de a sztori, színészek és a rendezés kiváló.

Single Father

Single Father címen küzdött a nézők kegyeiért az a 4 részes BBC dráma, amit Mick Ford (The Passion) írt, Sam Miller (The Quatermass Experiment, Spooks, The Bill) rendezett a Red Production Company ( Clocking Off, Casanova, Unforgiven, Queer as Folk) és a BBC Scotland közreműködésével.

A történet szerint Dave Tiler (David Tennant) fotósként dolgozik, tanárnak készülő feleségével, Ritával (Laura Fraser) és gyerekeikkel laknak együtt. Az első epizód első felében a biciklivel közlekedő Ritát elüti egy rendőrkocsi, meghal. Dave, a gyerekek és rokonok együtt próbálják meg feldolgozni a szörnyű tragédiát, ami sok vitát kelt közöttük.




A szerencsétlenül járt férj megpróbál vigyázni és figyelni gyerekeire, ami nem egyszerű feladat, hiszen a gyerkőcök között akad nagyon fiatal és problémás tinédzser is, Lucy (Natasha Watson) aki Rita és Stuart (Rupert Graves) vérszerinti lánya. Rita halála előtt sem volt jó a kapcsolat Dave és Lucy között, de a szomorú események után még rosszabbra fordult a helyzet, hiszen a makacs és önfejű lány eldöntötte, hogy megkeresi igazi apját. A kisgyerekek nehezen dolgozzák fel anyjuk halálát és sok időnek kell eltelnie, amíg megszokják új életüket.

A produkció arra is rávilágít, hogy az élet nem áll meg, gondok és problémák mellett is felcsillan a remény, túlteszik magukat a sokkon. Rita szerető anya volt, aki túlságosan féltette csemetéit és megvonta tőlük azt, ami más hasonló korú fiataloknak megadatik. Nem használhatnak telefont és nem nézhetnek 'bugyuta' meséket.




Ekkor érkezik a 'felmentősereg', Rita legjobb barátnője, Sarah (Suranne Jones) és barátja, Matt (Warren Brown) személyében. Betoppan a család többi tagja is, többek között Dave előző felesége, vele közös lányuk, Rita édesanyja, huga, annak barátja, hogy segítsenek átvészelni ezt a szörnyű időszakot. Mind úgy érzik, joguk van beleszólni az ott lakók életébe, ezért meg is tesznek mindent, hogy segítsenek a háznál, annak ellenére, hogy a fotós többször sebezhetetlennek mutatja magát és képtelen megválni azoktól a szabályoktól, gyereknevelési érvektől, amiket feleségétől tanult el.

Próbálja uralni a felmerülő súlyos helyzeteket, aminek súlyát néha már nem bírja elviselni. Nem csupán a gyász nyomja a lelkét, több, kisebb nagyobb felmerülő problémára is megoldást kell találnia. Mikor már érzi, hogy kicsúszik a lába alól a talaj, elgyengül de megerősödve veszi újra az akadályokat, legyen szó akár iskoláról, balesetről, Rita múltjáról vagy pénzről -amiben a család addig sem bővelkedett-.

A heves érzelmek és a szomorú jövő látképe összehozza a két főszereplőt. Dave és Sarah egymásba szeret, kapcsolatukat megpróbálták titokban tartani és küzdöttek érzéseik ellen, nem sok sikerrel. Fordulatos a cselekmény, hiszen váratlan események nehezítik meg a szereplők életét, ha maga a gyász és lelkiismeret furdalás nem lenne elég. Tilosban járni veszélyes, az újdonsült szerelmespár meg is égette magát. A film vége teljesen meglepő fordulatot hoz, ami megváltoztatja az egész család sorsát és jövőjét.



A tavalyi év egyik legnépszerűbb drámája, ami a Downton Abbey és Thorne: Sleepyhead produkció 'ellen' indult a BBC-n, 2010 Októberében. Érdekessége, hogy a jeleneteket kronológiai sorrendben vették fel és a rendező szabad kezet adott a színészeknek a karakterek megformálásában. A film alatt hallható zene Murray Gold (Doctor Who, Torchwood, Devil's Whore, Casanova) zsenialitása, aki talán az egyik legjobb kortárs zeneszerző napjainkban. Remek kikapcsolódás egy Vasárnap délutánra, zsebkendővel vagy anélkül de készüljünk fel a könnyekre vagy szomorú pillanatokra, amit a zseniális David, rendkívül tehetséges Suranne és Neve McIntosh hoz a képernyőnkre. Anna személyisége remekül kidolgozott, talán az egyik legjobb az epizódokban és Neve pompásan alakította a minden lében kanál és önfejű testvért.

Kitüntetett figyelmet érdemel Natasha Watson, akit azóta díjra is jelöltek Lucy megformálásáért és Laura Fraser, aki már eddig is sok drámában bizonyított. Ne feledkezzünk meg a filmben látott kutyáról sem, akit Dave, eleinte nem akart sem a házban, sem az udvarban látni. A produkcióban Boy ( ! ) névre keresztelt szuka a forgatáson soha nem azt csinálta, amit kellett volna és Daviden kívül mindenkinek szót fogadott, amivel hátráltatta a forgatást.

United

A United minden idők egyik legjobb drámája. Szeretem a drámákat és nem mondom mindegyikre, hogy a 'legjobb' de ezt a filmet lehetne jelölni a 'Legjobb dráma' kategóriában.

A BBC2 filmje igaz történeten alapul, az 1958-as mücheni légi katasztrófát helyezi középpontba. A rendező, író, producer több éven keresztül gyüjtögette az információkat és beszélt a póruljárt szerencsétlen fiatalok alkotta focicsapat tagjainak még élő ronokaival. Ez aztán az alapos előkészület. Bár a filmet sok negatív kritika érte (általában milyen önéletrajzi filmet nem szokás megtámadni?) engem teljesen meggyőzött, és ha választani kell kinek hiszek, a rokonoknak, vagy a neten található tényeknek, én a rokonokra szavazok. Szomorúan olvastam, hogy Matt Busby tetszését nem nyerte el a film, és a még most is élő egyik kapus is szívből utálta a filmet. Itt a bibi az önéletrajzi filmekkel.

Nagyon vártam a filmet mert néhány kedvenc színészem szerepel benne. Ugyan számomra újdonság volt, hogy Kate Ashfield is szerepelt a filmben (mindenhol Claire Goose volt bereklámozva). Kate ezúttal Alma George karakterét alakította, aki egy titkárnőként dolgozott Matt Busby és Jimmy Murphy keze alatt. Két kedvenc skót színészem, Dougray Scott és David Tennant is nevét/arcát adta a produkcióhoz, de nem is akárhogyan. Dougray a világ egyik legtehetségesebb színésze, remekül adta Matt néha beképzelt, makacs és céltudatos karakterét és sajnálom, hogy a még most is élő Matt Busbynak nem tetszett ez az alakítás. Nálam bejött, az a lényeg. Sokszor valamiért úgy éreztem, hogy inkább David Tennantnak kellett volna Mattet játszani, Jimmyt pedig Dougraynak. Egyszerűen Davidnek jobban állt volna egy ilyen szerep, a plafonig ér nála az olyan karakterek listája, ahol beképzelt és makacs szereplők neve szerepel. Dougrayt jó volt viszont látni ismét az Egyesült Királyságban, talán ismervén előző filmjeinek karaktereit, ezzel úgymond számomra semmi újat nem mutatott. Doug bárkit remekül eljátszik.

Ha megtörtént volna a szerepcsere, akkor még is ki alakította volna Jimmy Murphyt? Jimmy karakterére viszont tényleg David a legjobb választás. Végre kedvére szaladgálhatott és kiabálhatott mindenkivel (ahogyan azt a Doctor Who-ban is tette).
Jimmy egy rendkívül munkaszerető és precíz ember volt, aki -a cél elérése érdekében (is)- képes volt átmenni az ember érzésein is, mint úthenger az úton, csak hogy kiordibálja magát, ha neki tetszik vagy hogy elérje a célját. Személyszerint nem éreztem, hogy a lépcsős sírós jelenet elég hosszú és lényegretörő lett volna. Ilyen halál eseteknél mindig sír az ember és én nem tudtam eldönteni, hogy ő most csak azért sír, mert ez történt és bedőlőben volt a karrierje vagy mert edzőjük volt és szerette őket. A filmben nekem nagyon nem jött át, hogy a munkáján kívül amúgy bírta volna a csapat tagjait.

Hiába a felülmúlhatatlan remek előadás Davidtől és a lélegzetelállító karaktermegformálás Dougtől, a film főszereplője (akit mellesleg csak másodikként emlegetnek) Bobby, akit Jack O'Donnell alakít. Elgondolkodtató, hogy ő miért kapott ilyen kevés elismerést, mikor ő játszaná a főszerepet. Egy új kedvenc színészem lett Jack. Nagyon hihetően alakította Bobbyt, a kissé zavart ám céltudatos fiatal Bobbyt. Karakterében különösen tetszett, hogy a tragédia után eleinte nem akart visszatérni a focihoz, de később megadta magát és ismét rúgta a bőrt.

A Manchester United 1958-as müncheni légi katasztrófája Matt hibája, aki az egy csapásra hírhedté vált csapatot úgy parancsolta vissza a gépre egy majdnem szerencsétlen földreszállás után, hogy hóvihar volt és a repülőt akkor javították a technikai problémák miatt. Mattet mardosta is a lelkiismerete. Jimmy tehát a tragédia után újabb focisták után nézett. Két hete volt a következő meccsig és újdonsült edző kollégájának sem örült, talán a pozícióját féltette. Sikerült összehozni a csapatot, a meggyógyult és depresszióból kigyógyult Bobby pedig a második meccsükön csatlakozik hozzájuk, Matt felépül és szívéből lelkéből szurkol az általa finanszírozott csapatnak.

A szerepcsere ötletén kívül én némi csalódást is felhoznék. Nekem nagy szívfájdalmam, hogy Dean Andrews, aki Bert Whalley-t alakította, nem szerepelt többet a filmben és maga az a pillanat, amikor megtörténik a tragédia, nem sikerült elég hosszúra, aminek oka talán abban rejlik, hogy a még élő emberek nem emlékeznek minden részletre vagy tényleg ennyire emlékeznek csak abból, ami történt. Itt egy újabb bibi. Hogyan vigyünk filmre egy megtörtént eseményt amire talán a túlélők sem emlékeznek de dráma film révén legyünk őszinték és úgy csináljunk belőle filmet, ahogyan az valójában történt, ne essünk túlzásba, ne tegyük szörnyűbbé és hosszabbá a jelenetet, mint valójában történt?

Pozitívumként hoznám fel, hogy a walesi akcentusok jók, még Davidé is és a zene is nagyon szívet melengető/szivet törő, pontosan passzol a filmhez.

Young Adam

A fiatal Adam kalandja minden, csak nem érdekes (egy idő után). Nagy reményekkel ültem a film elé, tudván, hogy két kedvenc színészem, Tilda Swinton és Ewan McGregor szerepel benne. Jó kis angol drámának könyvelték el a filmet, ami a 2003-as glasgowi Film Fesztiválon elnyerte a legjobb brit film díját. Akkor vagy nálam van a baj, vagy a tisztelt zsűrinél, ennél betegebb és mocskosabb (szó szerint értendő) filmet még soha nem láttam de nem is szeretnék a jövőben látni.

A film alapjául egy könyv szolgált. Joe (Ewan) Glasgow és Edinbrugh között kacskaringózik, majd eldönti, letelepszik egy koszos hajón, ott kezd dolgozni. Hamar szemet vet főnöke feleségére (Tilda) és le is fekszenek egymással. Joeról a történetben kiderül, hogy nagyjából minden nőre ráveti magát, legyen az fiatal lány vagy anyuka, aki útjába kerül, mindezt a lehető legpiszkosabb módon teszi. A film alaptörténete nem lenne unalmas, de a sok szeretkezés elrontja a sztorit. Rögtön a kezdetek kezdetén egy vizen úszó holttestet látunk, a rendőrség elkezd nyomozni és kihallgatják Joet is, aki hazudik a rend őreinek.

Ezek után lelkiismeretfurdalás nélkül folytatja életét. A történet drámai szála eltűnni látszik, habár az véglegkíséri a filmet. A film végén persze ellőnek egy poént, ami nem ad teljes magyarázatot arra, hogy mi is történt valójában de a valódi okot aligha ismerjük meg.

A filmtől csak annyit vártam, amennyit más produkciótól is, de az eredmény nagyon elkeserítő. Egy remekül elkezdett ám hamar elrontott sztori nagyszerű színészekkel, akik ráadásul annak tudatában írták alá a szerződést, hogy tudták, felvételkor mindent meg kell mutatniuk (szó szerint értendő). Én lemaradtam erről az infóról, hiszen nem olvasok revieweket és a filmet is csak sok keresgélés után sikerült megkaparintani, nem éppen a legjobb tévés verzióban, aminek az elejéről lemaradt a filmek előtti (+18-as tartalomra) figyelmeztető reklám de fél úton nem akartam abbahagyni a filmezést.

A képi megvalósítás remekre sikerült, az ember gyomra szabályosan felfordul, a zene alatta pedig biztosan előcsalogatja a könnyeket, amik vagy azért vannak az ember arcán, mert szomorú a történet, vagy azért mert olyan rossz a film. Ezt a filmet senkinek sem ajánlom. Előfordul az ilyen, jó színészek rossz projektekkel. A film egyébként eredetileg tévére készült és nem ütötte meg a várt színvonalat, a nézettség bőven a számított szint alatt landolt. Meg tudom érteni.

Toast

Egy dráma, amit már egyszer megpróbáltam végignézni, de nem volt hangulatom hozzá. Most megnéztem. A BBC adoptálta a sztorit Nigel Slater sztárszakács önéletrajzi könyvének sztorija alapján. Nem olvastam a könyvet de a film felkeltette a figyelmem. A könyvnek és a filmnek is az a címe, hogy Toast, a BBC-n 2010 December 30-án mutatták be majd később a Berlini Film Fesztiválon is.

A 15 éves Nigel Slater egy olyan családba született, ahol édesanyja súlyos asztmában szenvedett és sokáig betegeskedett, nem jutott ideje olyan fontos dolgokra, mint például a főzés, ezért mindig pirítóst ettek otthon. A kis Nigel szeretne újabb ételeket is enni de addig, míg anyja élt, erre nem volt lehetősége. Nigel kapcsolata soha nem volt igazi a szüleivel, azt mondta soha nem szerette őket de mint kiderült, ez nem így volt. Apjával való kapcsolata még rosszabb lett, miután anyja halála után az apa (Ken Stott) felfogadott egy takarítót (Helena Bonham Carter) aki szépen lassan befurakodott a család életébe, elcsavarta az apa fejét, ami a gyereknek nem igazán volt ínyére. Innentől kezdve minden arról szólt, ki hogy tudja 'lefőzni' a másikat, a fiú és mostoha anya közti viszálykodás közben újabb tragédia történt.



A kaja tehetett mindenről, amiatt alakultak úgy a dolgok, ahogyan. Innen a kaja iránti szeretet és eköré épít a film. Kaja és egy család köré. Nem zseniális? De. Féltem, hogy néhol kissé átmegyünk majd főzőshowba pedig még egy Stahl Judit konyhája nem hiányzik az életemből. Láttam a filmet és teljesen megnyugodtam, sikerült megtalálni az aranyközép utat, tökéletesen mutatkozik az összhang a két dolog között. Ezért (is) szeretem az angol drámát.

Már akkor szemet vetettem a projektre, mikor még szó sem volt arról, hogy kit válogatnak a filmbe ezért fogadtam kitörő örömmel a hírt, miszerint két nagy kedvencem, Helena Bonham Carter és Ken Stott lesz a filmben. Jobb castingról álmodni sem lehet. Helena a gonosz mostoha, Ken a morcos, kiállhatatlan apuka és Freddie Highmore az idősebb Nigel (aki csak 1 óra múlva tűnik fel a képernyőn). Általában nem pártolom az önéletrajzi könyvek megfilmesítését de ha jól van megcsinálva .... ez pedig jól lett megalkotva. Helena újabb oldalát ismerhettük meg, Kent sem láttam még ilyen szerepben annak pedig különösen örültem, hogy a Helena-Freddie (Charlie és a csokigyárban szintén anyja-fiát alakították) páros között égett az a bizonyos szikra, egyszerűen jók együtt. Kent jó volt viszont látni és kívánok neki még több ilyen szerepet a jövőben.



Jól megteremtették az egykori Hemel Hempstead látványát és ügyeltek az ottani, régies akcentus használatára is. Ez számomra fontos. A zene nem volt se jó, se rossz, a filmet pedig Balazs Bolygo fényképezte akinek imádom a munkásságát, a rendező pedig S.J. Clarkson, szintén nagy kedvencem. Piros pont jár a film introjáért, nagyon ötletes.







Sírtam és nevettem, jó sztori, még jobb színészek és stábtagok. Imádom az egyszerű még is nagyszerű filmeket, amiben a kedvenc sztárjaim azt csinálják, amit minden más földi halandó, kertet ásnak, mosogatnak, sütnek, takarítanak, ettől érződik közelebbinek és életszerűbbnek a film.
Love ya BBC, love ya so much ....

The King's Speech

avagy 2 óra hosszán keresztül tárgyaljunk ki egy problémát és keressünk rá megoldást. A 2010-es év -általam- egyik leginkább várt filmje. Voltak kétségeim azzal kapcsolatban, hogy fogják megcsinálni a filmet úgy, hogy az Egyesült Királyságon kívül is népszerű legyen. Tom Hooper megoldotta ezt a problémát, nagyon jól. A film Oscarokat is nyert.

A film történetében azt láthatjuk, hogy az Egyesült Királyság 6-ik George királya hogyan szenved egy nem mindennapi problémával. Nem tud beszélni és dadog. Ez probléma, dilemma egy olyan embernek, akitől elvárják hogy király legyen, aki királyi családba született. Alkalmatlannak tartja magát a trónra, mert dadogása miatt nem tud beszédeket mondani. Több sikertelen beszédterápiás alkalom után a feleség (Helena) rátalál Lione-ra (Geoffrey) aki gyökerestől mnegváltoztatja George életét. Módszerei működni látszanak, csak George adja fel félúton, összeveszés ide vagy, orvos nem tudott George-on segíteni. Bár Lionel Dr-ként lett bemutatva, úton útfélen kiderül, hogy ő nem is az, hanem egy bukott színész.

Tudom, hogy Colint nagyon zavarja amiért szinte csak olyan szerepekkel keresik meg, amik királyok, vezetők, uralkodók de Colinnak ez akkor is jól áll. Nem mintha más nem állna neki jól. Colin akármit képes eljátszani, legyen szó komédiáról (St Trinians 1 & 2) vagy drámáról, történelmi filmről (Girl with a pearl earring). Egyszerre sírtam és nevettem vele. Colin egy legenda és megérdemelt már egy Oscar díjat.



Minnél többször nézem a filmet, annál jobban fáj, hogy Helena nem kapott Oscart ebben a filmben nyújtott alakításáért. Helena szintén egy olyan színésznő, aki bármilyen karaktert meg tud formálni, legyen az őrült halálfaló (HP5) vagy gyerekgyűlölő zsémbes öregasszony (Toast). Hollywood nem tudja mi a jó. Sok pozitív visszajelzést olvasni Geoffrey Rush alakításáról is. Szerintem semmivel nem lett jobb vagy több, mint más filmjeiben, hiszen egy ilyen nagyszerű színész a tökéletesnél jobbat nem tud produkálni. A szerepek mintha rá lettek volna öntve a színészekre.



Piros pont jár a casting directornak, amiért két másik nagy kedvencemet is beválogatta a filmbe. A Timothy Spall által megformált Churchill lenyűgöző. Sok Churchillt láttam már, de nálam eddig ő viszi a pálmát. Sir Derek Jacobi pedig megint toppon volt, teljesen megváltozott a véleményem a karakteréről. Ez a szép a Derek karakterekben, végképpen nem számíthatunk rá, hogy a karakter mit csinál a következő pillanatban. Kétszínű és talpnyaló Isten szolgáját is tudni kell hitelesen adni. Sajnos Jacobi sincs megáldva a szerepekkel, az ő orra alá is nyomhatnának végre más karaktereket (is).

Remekül megteremtették az egykori London képét bár nem volt sok szabadban forgatott jelenet. Hangulatos környezettel és kissé gyengére sikeredett zenei aláfestéssel is nagyszerű film. Ajánlatos mindenkinek, eredeti nyelven, ezt csak is úgy, főleg azoknak, akik nem akarnak lemaradni a jelenetről, amikor Colin Camptwon Racest énekel...

Mad Dogs 3 & 4

Az idei év eddigi legjobb sorozata a képernyőkön. Az első és második rész után azt hinné az ember, ennél jobban már nem szívhatnának pórul járt embereink. Tévedés. Még több galiba a láthatáron.



Megtörténik a holtest újra elásása mikor kiderül, hogy elhagytak egy lábujjat. Na akkor usgyi vissza a hajóra, vízre menni és Alvo kislábujját megtalálni, ami nem olyan könnyű feladat. Feladat teljesítve, kalandjaik után hazaérve egy erőszakos törpe fogadja őket, aki pisztollyal fenyegíti és fel akarja őket akasztani, ami végül is nem sikerül neki. A kerti kútba teszik, székhez kötve leeresztve, ám mikor visszatérnek a városból, ahol el akarták sózni a fekete pénzt és feladni azt a rendőrségen, megtalálják a megölt törpét, a fagyasztójukban egy kis üzenettel: Megmondtuk, hogy ne menjetek a rendőrséghez.



Alvo első és egyben legnagyobb ellenségének mondott Jesus meghalt, a szerb maffia végzett vele és a 4 barát úgy gondolja, a maffia velük is végezni akar ezért új tervet eszelnek ki, ami majdnem füstbe vész, mikor kiderül, hogy ki miért is haragszik a másikra, ki mit titkolt el. Áram, telefon és víz nélkül maradtak (36 órát kellett kibírniuk 4 db 0,5 l Colával) és a végén már annyira egymás agyára mentek, hogy ott ütötték verték egymást, ahol csak érték. Lenyugodtak, beöltöztek és ennél rosszabb már úgy sem lehet alapon neki mentek az ellenségnek, a pénztől pedig egy külsős ember segítségével szabadultak meg. Beleugranak a vízbe lemossák a festéket a fejükről és a háttérben láthatjuk a spanyol nőt, egy levágott lábbal a kezében. Megpróbálta lelőni őket de Quinn megmentette a napot.




Erre a végre aztán végképpen nem számítottam. Fel sem merült bennem, hogy így is végződhet a sztori. Kellemes kis sztori, kár, hogy az első évad csak 4 rész. Mindenki karakterénak van vaj a füle mögött, szerintem kissé túlzásba is vitték a karakterek dramatizálását de ilyen helyzetben még nem voltam, nem tudhatom igazából milyen lenne a környezet ennyi balhé után. Újranéztem, mert megérte.

The town

bankrabló történet Ben Affleck módra. Imádtam.Nem is tudtam, hogy Ben Affleck a kamera mögött is tevékenykedik, jól teszi, maradjon is ott. A bankrablós történetek néha unalmasak, de ez nem kifejezetten bankrablós film. Nem volt benne túl sok akció, de legalább újat mutatott. Tetszett ahogyan egyensúlyban tartották a drámai és szerelmi oldalt, kicsi ebből, kicsi abból. Nem is beszéltem a nagyszerű színészekről akik erősítették a film színvonalát. Nagy kedvencem Rebeca Hall most új oldalát mutatta meg, a karaktere sajnos nem engedett belőle többet kibontakozni, pedig az ő karaktereire nem ez jellemző.

Doug (Ben Affleck) itt él: ezt a világot ismeri, ezeket a szabályokat fogadja el. Ő és emberei sosem haboznak, mindig megszerzik, ami kell nekik, és nem hagynak nyomot maguk után. Ám most az egyszer hibáznak: egy rosszul sikerült bankrablás során kénytelenek túszul ejteni egy banktisztviselőt (Rebecca Hall) és ettől kezdve minden megváltozik hiszen Doug néhány nappal később randizni kezd Rebeccával, de persze a titkok kiderülnek előbb vagy utóbb és a vége nem happy end, ami nagyon tetszett benne. Az élet sem ér véget happy enddel, nem kell minden filmnek happy enddel záródni. Jeremy lett a másik nagy kedvenc a filmben, az ő karaktere közelebb áll hozzám, mint maga a főszereplő, ami jó is így. Nagyszerű alakítás tőle, tényleg mintha csak ráöntötték volna a szerepet.

A filmben hallható zenék lehettek volna jobbak de ez csak mellékes, pörgős és jól eltalált film, ajánlatos megnézni.

Social Network

Az egyik legvitatottabb film 2010-ben, ami, tudom, hogy unalmas, de szerintem nem az. Nagy örömmel fogadtam anno a hírt, miszerint valaki filmet akar csinálni a Facebook történetéből és megérte a sok várakozást. Igazi geekfilm, ami pont azért unalmas másnak, mert nem egy átlagos film. Nekem személyszerint nagyon tetszett, zene a füleimnek amiket lenyomnak a filmben. Végre egy nem mindennapi dráma, nem mindennapi geek tartalommal. David Fincher világa számomra nem új, volt már pár jó filmje, így visszagondolva, nem is tudnék nála erre a célra jobban megfelelő személyt mondani.


A film szerint Mark megharagudott egy lányra, aki nem akart randizni vele -lássuk be, jogosan- ezért létrehozott egy oldalt, amin egy másik lány képe is szerepelt. Kettejüket lehetett összehasonlítani ezen a bizonyos weboldalon. Mark szépen lassan fejlesztgette a lapot, támadtak jó ötletei, az emberek hirtelen nagyon érdeklődőek lettek, kiakasztotta az iskola főszerverét és felkeltette 2 gazdag úriembernek ugyan nem mondható emberke figyelmét akik pénzt ajánlottak amennyiben beszáll az üzletükbe és létrehozzák a facebook végleges formáját. Mark belement, bár nem válaszolt emailjeikre, hívásaikra, szépen lassan sajátmaga elkészítette a mai végleges Facebook verziót, amivel élete gyökeresen megváltozott. Az emberek imádták a Facebookot és rendesen meg is gazdagodott belőle. Magára marad és az a személy, akit a legjobb barátjának hisz, bepereli őt nagyon sok dollárra. Több tárgyalnivaló ügye is van, de Mark csak nyugodtan ül a szandáljában és nincs nagy segítségére a jogászoknak, ügyvédeknek. Ezt a viselkedésmódot biztosan tanulni kell, de Jesse-nek ment, sikerült.



A történet 2 vonalon játszódik, egy nagyvárosi irodában, ahol Markot szembeállítják a beperlőivel (és minden kiderül) és elmesélik, hogyan is vágtak bele a dolgokba. Ez a két vonal nagyon jó ötlet volt de akkor ügyelhettek volna arra, hogy mindkét síkot ugyanúgy mutassák be, én hiányoltam a tárgyalás kezdő lépéseit (nem kötekedés, de ez nekem olyan durr bele egyből feeling volt) amit egy két felesleges jelenet helyett betehettek volna. Ez leszámítva nekem nagyon tetszett, a zene is jó volt, bár Oscart nem érdemelt volna. Meglepetésemre egész könnyen elviseltem Justin Timberlaket, akitől eddig a hideg rázott ki, színésznek jobb, mint énekesnek, ez most már biztos. Sean Parkert alakította és teljesen bevettem, hogy ő azt a beképzelt ám agyafúrt embert játsza, akiről infó órán tanultunk.



Aki még ennél is nagyobb meglepetést okozott, az Jesse Eisenberg, alakítása egyszerűen lenyűgöző. Egész életemben egyetlen személyt ismertem, aki szintén informatikus volt, szívéből lelkéből, az én rendszerinfó tanárom, aki hasonlóan beszélt lés viselkedett, a személyiség, a gondolkodás minden. Talán ezért is tartom jónak, mert remekül megragadták a karaktert, nem egy egyszerű informatikus Mark, ő annál több. Nem is beszélve Andrew Garfield karakteréről (eddig sem kételkedtünk Andrew tehetségében), ami elég kiszámítható volt, nem kellett ránézni Andrew fejére, hogy lássuk, a két jóbarát egyszer még nagyon össze fog veszni, Andrew feledteti a gondolatokat és hitelességével eszem ágában sincs arra gondolni, hogy mikor következik be a nagy összeveszés.



Egy jónak indult barátság, aminek egy közösségi weboldal, sok pénz és összeveszés lett a vége. Nem biztos, hogy megérte.

Miranda

Egyik kedvenc színésznőm, Christina Ricci és egyik kedvenc színészem, John Simm főszereplésével készült 2002-es produkció John Hurt és Kyle MacLachlan segítségével. Az alapsztori unalmas ( a film kevésbé ). Ez a film teljesen az a kategória, ami első nézésre nem túl érdekes, de a film vége után esik le hogy igen is az, mikor lelövik a poént a movie utolsó perceiben.



Frank (John Simm) könyvtáros első látásra beleszeret a rejtélyes Mirandába (Christina Ricci). Hamar eldöntik, hogy járnak, ám a titkozatos nőről szépen lassan kiderül, hogy korántsem annyira szent, amilyennek mutatja magát (feltűnően jól viselkedik minden helyeztben). A fiatal nőről kiderül, hogy pénzért bármire képes (szó szerint értendő), Frank nyomába ered a sok furcsa telefonhívás után és nehézségek árán ugyan, de kideríti, hogy szerelme táncosnő, szélhámos és domina is. Egy jó ideje már hülyít 2 embert, akik eleinte még nem tudnak egymásról, sőt, Miranda mindkettejüknek más más arcát mutatja. Ők ketten segítették őt 'pályája' kezdetén, viszont túl jó 'ügyfélnek' bizonyul, ezért nem akarják kiengedni a kezükből. A nap 24 órájában 3 különböző énjét mutatja, sok pénzt keres, ám Frank iránt érzett szerelme miatt szépen lassan belebonyolodik a dolgokba és lebukik, a film vége felé mindenki tudomást szerez mindenkiről, mindenki meg akar ölni mindenkit, Frank menti meg szíve hölgyét, aki idegességében mindenkit helyben hagy (de legalább nem öl), megmenti a napot, senki nem hal meg, a lány feloldozva minden terhe alól, boldogan él együtt Frankkel.



Ez a film sajnos nem hozza az általam várt színvonalat, de azért nem volt rossz. John Simm neve garancia arra, ha a film nem is átütő, az általa megformált karakter majd jó lesz (Végre láttam gitározni és hallottam énekelni is). Abszolút szerethető figura, akinek csak 1 nagy bűne van, a rossz emberbe szeret bele. Johnnak amúgy is jól állnak az őrült és üvöltöző karakterek, benne most sem csalódtam. Christina Ricci sem lehet csalódni, karaktere velem is ugyanúgy elhitetett mindent, mint Frankkel, mindig minden gyanús dologra tudott mit mondani, már majd nem jómagam is elhittem, amit mondott. Christina még mindig a szép szemeit használja legmélyebbről jövő érzelmeinek őszinte (vagy nem) kifejezésére. Ez talán élete egyik legjobb alakítása. A film zenéjével nem voltam 100%-osan megelégedve. Egyszer nézhető, ha más nem, a benne szereplő legendák miatt.

Marchlands

avagy miért ne adoptáljunk bukott amerikai pilotot egy brit produkcióba. Mert nem lesz jó. Röviden és tömören. A történet alapja egy 2007-es, a Fox által elbukott pilot volt. Magát a pilotot sajnos nem láttam de ebben a formában nem igazán volt megnyerő. Két nagy kedvencem, Dean Andrews és Alex Kingston is szerepel a sorozatban, amelynek első részével az a gond, hogy sok poént lőtt le, egy pilothoz képes sokat. Maga a téma elég érdekes lenne, egy házat és az abban lakó családokat mutatják be. A yorkshire-i ház ott lakóinak 1968-as, 1987-as és 2010-es életébe tekinthetünk. Nem rossz kezdésnek, három különböző idősík, ám elég hamar kiderült, hogy pontosan mi is köti őket össze. Érdekesnek érdekes volt, de így, hogy már lelőtték a poént, a második fele vontatásnak tűnt számomra.

Az 1968-ban ott élő család egy szerelmes párból és a férfi szüleiből áll akik súlyos terhet cipelnek. Ruth és Paul fél évvel azelőtt elvesztették 8 éves lányukat, Alicet. Ha ez még nem lenne elég probléma, a férj rá sem tud nézni a nőre, mert állandóan Alice arcát látja, akárhányszor ránéz Ruthra. Az 1987-es család 2 szülőből és két gyerekből áll. Amy (a legkisebb lány) kissé zavarodott tünemény, akinek van egy Alice nevű képzelt barátja. A szülők próbálják megérteni mi is történhetett, mit is tehetnének ez ügyben hiszen sok érdekes ??? dolog történik a házban, meglepő módon mindig Amy van a helyszínen, amikor valaki/valami majdnem vagy tényleg meghal. A kislány persze Alicet hibáztatja.




A 2010-es család egy leendő szülőkből áll, Nisha az anya leesik a létráról amint a falról kaparássza le a tapétát. A nő kórházba is került, majdnem elveszítette a gyerekét is emiatt. Egy valami biztos. Minden család történetében látszódik az a bizonyos fal, amit minden éppen akkor oda költöző vagy már egy ideje ott lakó család fedez fel. A képen Alice van lefestve. Az ITV Néha nagyon mellélő a drámákkal. Ez 'supernatural drama' lenne, de nem hinném, hogy az lett. Valahogy ez most nem jött össze. Nem egy horror film, nem kell félnie az embernek de egy kisebb röptű amerikai thriller szintet sem üt meg. Attól függetlenül adok esélyt a sorozatnak mert mindenki azt mondja csak utána lesz jobb.

The Man From London

Ezt is megéltem, már régóta gondolkodtam azon, hogy megszerzem ezt a filmet. Megtörtént és meg is néztem. A történet nagyon laposan indult de egész jóra sikeredett. Tarr Béla látásmódja számomra még új, kissé Tim Burton világára emlékeztet, ám ez annyira még sem szürreális, inkább sötét. Átjön rajta az, hogy nem Burton de még csak nem is amerikai alkotás. Túl földhöz ragadt, túl életszerű történet egy kis izgalommal.

A film az azonos című könyv alapján készült, több helyszínen. Maloin kikötőőr minden este ugyanazt csinálja, a bódéjából nézi a hajókat, amik akkor érkeznek. Egyik este szemtanúja lesz egy gyanús esetnek. A londoni járatról leszállt gyanúsan öltözködő londoni férfi meglehetősen furcsán viselkedik és verekedik egy másik emberrel, akinek a kezében azelőtt még egy aktatáska volt. Maga a harc nem igazán látszódik, csak később derül ki, hogy gyilkosság ügyében is nyomoz a rendőrség. Maloin megtalálja a víz felszínén úszkáló bőröndöt, kinyitja és a benne lévő, feltehetőleg fekete úton szerzett, elázott pénzt megtartja magának. Lányát haza szeretné zavarni a munkából mert nem megfelően bánnak vele, de Henriette nem akarja otthagyni állását.

A kikötőőr másnap lát egy gyanús alakot, Brown-t, aki kereste a bőröndöt, de nem találta meg. Később látjuk Morrison nyomozót (aki egy Mitchell nevű színház tulajdonosnak dolgozik. Általa szeretné Mitchell visszakapni a pénzét) Brown-nal, Morisson Brown feleségét emlegeti, Brown megijed és megszökik. Maloin erőszakkal kiveteti a lányát a munkahelyről és vesz neki egy drága sálat, amiért a felesége, Camélia (Tilda Swinton) otthon nagyon mérges. Pénzügyi problémákkal szenved a család, az apa hozzájutott £55,000-hoz de nem sietett megosztani a jó hírt a családjával. A felügyelő meglátogatja Maolint aki ugye persze nem látott semmi gyanúsat .....

Morrison megkeresi Brown feleségét és annak segítségét kéri, valahogyan hívja vissza a férjét a hotelba úgy, hogy ne tudjon arról, hogy le akarják csukni, Mrs. Brown azonban meg sem hajlandó szólalni. Henriette hazaszalad édesapjához, hogy elmondja, valakit talált a tengerparti sufnijuk körül, félelmében bezárta őt oda és hazaszaladt. Maloin elmegy a sufnihoz, bemegy oda és néhány perc múlva zaklatottan, nagyokat lélegezve jön ki onnan. Útja Morrison felé vezet, akinek bevallja, hogy megölte Brownt és a pénzt is visszaadja neki. Megkéri tartóztassa le, de Morrisont csupán a pénz érdekelte, amit visszakapott. Azt mondta elkönyvelik önvédelemként és nincs belőle probléma. Egy szép vastag fehér borítékot kapott Mrs Brown és Maloin is a film végén.

A képi világon kívül, a filmhez remekül passzolt a melankólikus zene. A stáb szinte egy az egyben magyar. Elismerésem nekik. Tilda Swinton is remek volt abban a sajnos csak 2 kötekedő jelenetében, no sebaj, kötekedni és duzzogni is tudni kell. Csak rosszat olvastam a filmről, abban egyet értek, hogy a jelenetek néhol tényleg nagyon el vannak nyújtva, és kissé unalmas de ez a műfaj lehet ilyen is.

Mad Dogs (episode 1)

Általában nem csinálok ilyet, egy epizód után nem blogolok de most így alakult. Nem is tudom mire vártam egy hetet azzal, hogy megnézzem a filmet és miért féltem tőle ennyire. Idén az eddigi egyik legjobb sorozat. A Sky csatorna minőségi drámákat készít és a cast is nagyon jó de attól féltem, hogy ez nekem nem fog tetszeni.

A történet szerint Baxter, Quinn, Rick és Woody ellátogat egy régi über gazdag ismerősükhöz,egy hétre. Évente egyszer járnak csak össze, több mint 10 éve de csak most tűnik fel nekik, hogy gazdag haverjuknál valami nincs rendben. Keserves egy hétnek néznek elébe, főleg azért, mert az Isten háta mögött egy kastélyban laknak, ahol még a telefonjukat sem tudják használni, mivel azokat fogadásból 1 napig elzárják. Ám a szerencsétlent megölik, csak ő tudta hol vannak a kulcsok a szekrényekhez, ajtókhoz, autóhoz ezért alaposan fel kell forgatni az egész villát.

Az első részben csupán annyi történt, hogy a 4 jóbarát megérkezik Mallorcára, eljutnak a villáig, ökörködnek, esznek, napoznak, buliznak és másnap megtörténik a mindenki életet megváltoztató gyilkosság. Bax és Quinn gyanúsnak találta hogy haverjuk állandóan földhöz vágta a telefont, ideges lett, spanyolul beszélt valakivel. Egyik nap elkötnek egy hajót, amit fél úton ott hagynak a vízben, de minő furcsa, nem sokkal később valaki, Tony Blair maszkot viselve megöli legjobb barátjukat aki érkezésük napján rájuk hagyta villáját, ha valami történne vele.

Nagyon tetszett, ahogyan mutatták a környezetet is. Nem tudom hol forgatták a filmet, de elképzelhető, hogy tényleg Mallorcán. A cast zseniális, John Simm neve önmagában garancia a sikerre, de ha Philip Glenister is ott van, az csak nagyobbat szólhat. Marc Warren szintén közreműködik a filmben, nem tudom ki találta ki, hogy ők hárman megint szerepeljenek egy filmben, de Isten áldja meg ezért :D Tetszett a vágás és a soundtrack is. Eddig minden jó volt, tökéletes, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Igazi fekete humoros angol dráma/komédia, ez való nekem.



Tetszett a bulizós jelenet alatt a Scooter szám. Nem tudom mi volt az, de soha nem hittem volna, hogy egyszer látom Johnt és Philiphet Scooterre táncolni ....

Never Let Me Go

A Never Let Me Go az utóbbi idők legszomorúbb filmje, amit láttam. Ennyi elég volt belőle, köszönöm. Hiába a jó színészet és vágás ha ennyire lesújtó maga a film, ami az azonos című könyv alapján készült. A történet 3 fiatal történetét mutatja be, akik egy különleges iskolában, a Hailsham intézményben laknak. A film sci-fi/dráma lévén egy alternatív Egyesült Királyságot mutat be, meghökkentő emberekkel és azok idióta ???? cselekedeteivel, amikből szépen lassan kiteljesül az igazi dráma.

Hailsham diákjait teljesen elzárják a külvilágtól, a kapun sem mehetnek ki, annyira vigyáznak rájuk. Egészen kiskoruktól fogva művészetre tanítják őket, egészséges életmódra nevelik őket, hogy a korai 20-as éveikben elkezdjék felajánlgatni a szerveiket azoknak az embereknek, akiknek szüksége van rá. Az iskolában mindennek jónak kell lennie, szépnek, gyönyörűnek, szokványosnak, unalmasnak, a tanárok megkövetelik még azt is, hogy ki mikor milyen sorrendben keljen fel az ágyból, ki hanyadikként érjen oda az asztalhoz. El vannak szigetelődve a külvilágtól, nem érintkezhetnek a külvilággal, nincsenek tévék, telefonok, áram is csak világításra. Ebben a hitben nevelik fel a növendékeket, akik 18 éves koruk után egy kis faluba kerülnek, ahol addig élnek, amíg ki nem választják őket a nagy feladatra.

A történet főszereplőpje Kathy H (Carrey Mulligan) aki még fiatal korában beleszeret Tommyba (Andrew Garfield) ám Ruth (Keira Knightley) elszedi előle. Kathynek inkább az fáj, hogy régebben együtt szívatták Tommyt, amiért különálló volt, Ruth szerelmét árulásnak vélte. A film első fél órájában fiatal színészek szerepelnek (nagyon jól), kiváló színészeinket csak akkor látjuk, amikor a történet szerint elköltöztették őket egy kis faluba. Elmúltak 18 évesek, Ruth és Tommy szerelme még mindig szemmel látható. Ezért egy óriási pont levonás jár a részemről. Egyik színész sem 18 már, talán Mulligan állt legközelebb karaktere korához, haj és smink ide vagy oda, nem tűntek 18-nak, és ez negatívum. Akkor látnak életükben először tévét, tanulnak beszélni rendesen, ismerkednek a szólásokkal. Alkotnak, műveket. Gyerek korukban az lett nekik tanítva, hogy azok az iskola legjobbjai, akik évek múlva, mikor rájuk kerül a sor adnak a szerveikből, másnak, segítenek az embereken, és mindemellett, szépen tudnak rajzolni. Aki mindkét ponton helyt áll, annak műve bekerül A Galériába és híres, megbecsült ember lesz.

Kathy nem bírja tovább Tommy és Ruth szerelmét, ezért önként jelentkezik ápolónak, amivel csak az idejét húzta addig, amíg el nem kezdhette a szerveinek kivetetését. Tommy és Ruth szakítottak, és legközelebb már csak évekkel később találkoznak, amikor már mindketten túl vannak a második operáción, Kathy még váratott magára. Összehozta a régi szerelmeseket és Ruth mindent elárul, amit régebben nem mert majd nem sokkal később a harmadik operációra is vállalkozik, rövid élete ezzel befejeztetett. Nem sokkal később Tommyé is, aki teljesen összetört, miután megtudta, hogy a Galéria nem létezik és átverték. Egy ideig még járt Kathyvel ám az idő múlásával muszáj volt önként kés alá feküdnie mert rángatózott, dühöngött, sokkot kapott, szenvedés volt neki az élet.

Kétszer meggondolandó, hogy érdemes-e megnézni a filmet, persze Carey és Andrew alakítása miatt egyértelműen meg kell nézni. Carey egy szempilla emeléssel is sokkal jobb, mint Keira, aki valamiért itt sem lopta be magát a szívembe, mint színésznő. Carey szemeiben mindent látni, azok beszélnek helyette. Andrew testbeszéde és puszta hangja elég lenne a filmben. Nagyon élethűen adta elő a rángatózást és egyéb tüneteket. A soundtrack nagyon tetszetős (azt sem szeretném a közeljövőben hallani) a filmhez képest. Egyetlen szép dolog volt a filmben, ez pedig a vágás. Különösen tetszettek ahogyan a környezetet bemutató jeleneteket mutatták, Szép hosszú képkockák,
bámulatos helyszínek.

The Winter Guest

avagy Alan Rickman meséje csudabogarakról. Első rendezési debütálása 1997-ből. A világon mindenhol vannak csudabogarak, Alan Rickman elméjében ez a hely Skócia. A Golden Globe jelölt filmben Emma Thompson és édesanyja, Phyllida Law játszák a főszerepet. Frances (Emma) fényképész férjét gyászolja, elhanyagolja fiát, Alexet, aki tinédzser korban van és a szomszéd Ninával kerül félreérthetetlen helyzetbe. Eközben Elspeth, az öreg nő végigbaktat egy skót tengerparti városkában, hogy lánya Frances segítségére siessen, aki élete értelmét elvesztette és teljes külső változásnak is alá vette magát, nem nagy sikerrel. A történet több szálon fut, de a szereplők gyakran összefutnak egymással, teljesen véletlenül, annak ellenére, hogy a történetben arra semmi nem utal.



A történetben szerepel még Chloe és Lily, a két idősődő öregasszony, akik kínjukban már nem tudnak mást csinálni, mint ismeretlen emberek temetésére elmenni. Mindketten öregek, ám képtelenek feldolgozni ezt, ezért gyerekes rajongással és hidegfejűséggel állnak azon dolgok elé, ami már nincs messze tőlük, a temetéshez. Tom és Sam, a két elhanyagolt fiatal fiú, akik iskolábajárás helyett a sziklák mögött bújnak meg, fedezik fel a jégen járás csodáját.




Alan egy a legtöbb ember számára elég különös, távollévő világot hozott létre. A rendhagyó történetvezetést és gyönyörű operatőri munka meghozta gyümölcsét, hiszen több díjra is jelölték a filmet, és nyert is egyet. A filmben csak is skót színészek szerepelnek és Emma, aki nem skót de az akcentusa (édesanyja révén) tökéletes, zseniálisak, Emmát az Európai Filmakadémia Legjobb női alakítás kategóriában jelölték és nyert is.



Bő másfél óra, fordulatos kis történetekkel, felvezetve egy jó drámai sztorit. Dráma, ezt szeretem. Kosztümös vagy nem, ilyen és létezik. A filmben talán egy CGI effekt sincs, senkire nem támad szörny, a benne lévő nevek sem a legnagyobbak, alacsony költségvetésű movie, amiben a sok grafikai munkát a színészek brilliáns szereplése pótolja. Plusz piros pont jár a soundtrack elkészítéséért. Michael Kamen ismét zseniálisat alkotott.

Megjegyzés! Alan Rickman sajátmaga rendezte a filmet és a forgatókönyvet is neki köszönhetjük. A színészek válogatását sem bízta a véletlenre, Mr Rickman intézte az összes színsz castingját, onnantól kezdve, hogy bejárta az összes nagyobb színészi skót iskolát, hogy találjon két tehetséges fiatalt, akik a való életben is barátok, egészen a buszon ülő sofőr kiválasztásáig. 23 másodperc erejéig Mr Rickman is szerepel a filmben, bár ez csak utólag derült ki egy Alan interjúból. További érdekesség, hogy a DVD angol nyelven jött ki, de tartalmaz cseh, török és magyar ??? feliratot. Ilyen nincs, ki gondolná, hogy angol filmhez magyar felirat van, de angol nincs? Szerény kis országunkban nem csak én vagyok az egyetlen, aki már látta a filmet és jó véleménnyel van róla.
Fanvideó egy magyar embertől:

Edward Scissorhands

Életem első filmje amin sírtam. Sírtam, mert féltem Edwardtól, de miután rájöttem, hogy nem nyúl ki a képernyőből, már csak azért is folytattam, mert annyira sajnáltam szegényt. Tim Burton világa számomra elgondolkodtató és egyben rémisztő is. Tim zseniális, remekül keveri az érzéséket, képi világokat. Elismerés jár a soundtrack készítőjének is. Megszakadt a szívem a zenéken.

Tim Burton klasszikusa, a már örökzöldnek számító Edward Scissorhands, Johnny Deppel és Winona Ryderrel a főszerepben. A történet a talán létező leg szívfacsaróbb, Edward és Kim szerelméről, Edward beilleszkedése az emberek közé. Edward egy félkész 'prototípus', akit mestere nem tudott időben elkészíteni. A nagybecsű professzor létrehozta Edwardot, akit akár hívhatunk robotnak is. Mesterműve majdnem teljesen készen állt, már csak a kezeket kellett volna elkészíteni, ám addig a bölcs idős ember meghalt, így Edward kezek nélkül, ollókkal próbál boldogulni, ami csak ideiglenes megoldás lett volna, ám kénytelen volt hozzászokni az ollókhoz.

A történet elején egy kedves kis idősődő nő rátalál Edwardra és elkövette élete legnagyobb hibáját azzal, hogy magával vitte, az emberek közé. A szándék ugyan jó volt, hiszen ki ne sajnálna meg egy ilyen 'valakit'? A film Edward beilleszkedéséről szól, ami a szomszédoknak eleinte tetszik. Ilyen az ember, minden csoda csak 7 napig tart, egy idő után már ki is szeretnék használni szegényt, aki időközben beleszeret Kimbe. Kim még fiatal, és a környék 'legesleges' pasija az övé. Edward akaratán kívül a szerelmesek közé áll ám a vég nem happy end. Semmilyen szempontból. Valaki meghal, valaki visszatért oda, ahonnan jött, valaki tovább lépett.

Remek Tim Burton quality, a rá szokásosan jellemző jegyek ebben a filmben is megtalálhatóak. Ráadásul Johnny Depp is erősíti a színészek névsorát, aki egy élő legenda.
Edwardnak mindössze 186 szava volt a filmben, ami nem sok, de az arcáról simán le lehetett mindent olvasni, nem volt szükség szavakra. A karakter sem követeli meg a bőbeszédűséget. Imádtam a képi hatásokat, a sötét kontra világos színeket, a város egyik fele sötétbe burkolva, a másik világosban van, ahogyan együtt működik a megszokott (pl reggelente egyszerre állnak ki az autók a garázsokból) és a szokatlan (békés amerikai kisvárosban Edward az ollókezével nyír bokrot, hajat stb). Már önmagában a képi hatás is gyönyörű, néhol sírásra fakaszt, a zene tökéletesen rásegít az érzelmekre.

A DVD-n hallható audio kommentár szerint Tim először Tom Cruise-t akarta a főszerepre, ám ő meghökkenve, WTF arccal dobta vissza a projektet, ami ezek után került Johnnyhoz. Johnny és Winona közt a kötelék tényleg megvolt, remekül átjön a filmen. Ami még különösen tetszett, az az emberek 'ábrázolása' volt. Azt hinnénk, hogy az embernek van annyi esze, hogy nem vágatja le a haját egy olyan valakivel, akinek nincsen keze, nincsenek oda egy olyan valakiért, aki nem is ember. Már a vicces kategória, ahogyan megpróbáltak rámászni a kisvárosi gyerekes anyukák, az idegeskedő férjek pedig már az abszolút OMG kategória.

Egy nagyon szép szerelem, ami soha nem teljesülhetett be, mert Edward nem emberek közé való és kár volt őt elhozni onnan, ahol addig lakott, mindezek után Edward szíve talán még jobban fájt, hiszen tudta, hogy van kint rendes élet, amit talán képes lenne megszokni és van kint egy nő aki világ életében szerette őt. Kereshetnénk a választ arra a kérdésre, hogy ki a hibás ezért, de felesleges. Szívből remélem, hogy a 2012-re ígért remake filmből nem lesz semmi, főleg nem Robert Pattinsonnal. Az még elmegy, hogy musical és színdarab is van belőle, de remake ne legyen.

Breakfast at Tiffany's

Milyen jó lehetne Tiffanyéknál reggelizni Audrey Hepburnnel .... Egy olyan remek színésznő, mint ő, biztosan sokat tudna mesélni. Ez volt az első Audrey Hepburn film, amit valaha láttam, és azóta sorra gyűjtögetem a filmjeit. Mert jók. Azóta van már Audreys bevásárló tatyóm is. Mindenkinek Twilightos van, nekem Audrey, erre tessék gombot varrni ....

A film 1961-ben készült és még most is szívesen nézik az emberek, érthető módon. Audrey Holly Golightly szerepében látható, aki az álmait követve 18 évesen elhagyta családját és férjét, hogy híres és népszerű legyen New Yorkban. Hóbortos partyk megszervezésével keres pénzt, gazdag férfiak kísérőjeként jut a mindennapi betevőjéhez. Mivel a bulikat nem tudja hol tartani, ezért azt saját, kis alapterületű lakásában tartja, aminek a szomszédok nem örülnek és egyszer a rendőröket is kihívják.



Holly éli életét, ahogyan tudja, beleszeret Paul Varjak íróba, akinek sehogyan sem akar sikerülni a nagy áttörés. Kettejük szerelme nehezen bontakozik ki, hiszen Paulnak barátnője van, Holly pedig nehezen tud lemondani a pénzkeresés ilyen módjáról, ami számára kényelmes és jól jövedelmező. Vannak a kapcsolatnak akadályai, ezeket átugorván elkezdődik valami kettejük között, amit Holly a semmiből érkezett egyik rokona zavar meg.

Nagyon jó kis történet a klasszikus, valamit érő film fanoknak, nálam felirattal ment a dolog.
A filmben láthatóak a világszerte elhíresült Audrey ruhák, amik a bevásárlótatyókon, egérpadokon, bögréken megtalálhatóak, Holly ruhái mindig nagyon szépek voltak.




Részemről kissé unalmas volt a történet a film felénél, de a remek zárás teljesen kiengesztelt.