Young Adam

A fiatal Adam kalandja minden, csak nem érdekes (egy idő után). Nagy reményekkel ültem a film elé, tudván, hogy két kedvenc színészem, Tilda Swinton és Ewan McGregor szerepel benne. Jó kis angol drámának könyvelték el a filmet, ami a 2003-as glasgowi Film Fesztiválon elnyerte a legjobb brit film díját. Akkor vagy nálam van a baj, vagy a tisztelt zsűrinél, ennél betegebb és mocskosabb (szó szerint értendő) filmet még soha nem láttam de nem is szeretnék a jövőben látni.

A film alapjául egy könyv szolgált. Joe (Ewan) Glasgow és Edinbrugh között kacskaringózik, majd eldönti, letelepszik egy koszos hajón, ott kezd dolgozni. Hamar szemet vet főnöke feleségére (Tilda) és le is fekszenek egymással. Joeról a történetben kiderül, hogy nagyjából minden nőre ráveti magát, legyen az fiatal lány vagy anyuka, aki útjába kerül, mindezt a lehető legpiszkosabb módon teszi. A film alaptörténete nem lenne unalmas, de a sok szeretkezés elrontja a sztorit. Rögtön a kezdetek kezdetén egy vizen úszó holttestet látunk, a rendőrség elkezd nyomozni és kihallgatják Joet is, aki hazudik a rend őreinek.

Ezek után lelkiismeretfurdalás nélkül folytatja életét. A történet drámai szála eltűnni látszik, habár az véglegkíséri a filmet. A film végén persze ellőnek egy poént, ami nem ad teljes magyarázatot arra, hogy mi is történt valójában de a valódi okot aligha ismerjük meg.

A filmtől csak annyit vártam, amennyit más produkciótól is, de az eredmény nagyon elkeserítő. Egy remekül elkezdett ám hamar elrontott sztori nagyszerű színészekkel, akik ráadásul annak tudatában írták alá a szerződést, hogy tudták, felvételkor mindent meg kell mutatniuk (szó szerint értendő). Én lemaradtam erről az infóról, hiszen nem olvasok revieweket és a filmet is csak sok keresgélés után sikerült megkaparintani, nem éppen a legjobb tévés verzióban, aminek az elejéről lemaradt a filmek előtti (+18-as tartalomra) figyelmeztető reklám de fél úton nem akartam abbahagyni a filmezést.

A képi megvalósítás remekre sikerült, az ember gyomra szabályosan felfordul, a zene alatta pedig biztosan előcsalogatja a könnyeket, amik vagy azért vannak az ember arcán, mert szomorú a történet, vagy azért mert olyan rossz a film. Ezt a filmet senkinek sem ajánlom. Előfordul az ilyen, jó színészek rossz projektekkel. A film egyébként eredetileg tévére készült és nem ütötte meg a várt színvonalat, a nézettség bőven a számított szint alatt landolt. Meg tudom érteni.

L.A. without map

Poénos, de tanulságos film 1998-ból. A történet szerint Richard (David Tennant) Skóciában lakik, apjával együtt temetkezési vállalatot vezet. Valami másra vágyik, valami izgalmasabbra. Egy temetésen meglátja Barbarát, az amerikai 'wannabe' színsznőt, aki akkor még pincérnőként kereste a kenyérre valót. Barbara apja halála után Skóciába megy, csak úgy, lazítani és egymásba szeretnek. Legalább is Richardban ez az érzés élt, ezért elhagyta ottani barátnőjét és nekivágott hollywoodi kalandjainak. Imádott hölgyét meg is találja egy étteremben ahol darabokra törnek elképzelései, mikor kiderül, hogy a nőnek barátja is van, nem is akárki. Egy wannabe rendező. Richard csőrit azért is böki ez, mert ő is ír történeteket, amik egy az egyben a halálról szólnak és számára érthetetlen miért nem akar belőle senki sem filmet csinálni.

Története akkor válik érdekesebbé, amikor a csaj arra kéri, adjon neki időt, onnatól kezdve együtt csinálnak mindent. Richardnak nincs ínyére a romantikus vacsora vagy filmezés hármasban, ezért mindenben új lakótársa, Moss (Vincent Gallo) véleményét kéri, aki mindig megmondja a tutit. Moss medencetakarítással foglalkozik, esténként bulikon gitározik a bandájával. Egy bulis este alkalmával Barbara elhagyja producer barátját és összejön Richarddal, aki azóta is arra törekszik, hogy történetet írjon, amiből film készülhessen és csaja lehessen benne a főszereplő.

A dolgok csak nem úgy akarnak összejönni, ahogyan barátunk eltervezte, hiszen egyetlen hollywoodi mogul sem akarja felkarolni 'érdekes' ízlése miatt. Több ügynöknél bepróbálkozott, de Hollywoodban az ő elgondolása és komolysága minden ügynökből csak röhögést váltott ki, értelmetlen jótanácsokkal látták el. Jó formán maga sem hitte el, hogy transzvesztita Robbie Williamsről, dínóvá változó Bon Joviról ír. Valahogy ez sem volt elég jó az ügynökének, aki alaposan beolvasott neki arról, hogy Hollywoodnak mire van szüksége. Végül egy rock bandáról szóló történetet ír, aminek az énekesét két leszbikus rajongó elrabolja és a rocksztár teljes vagyonát követelik annak ügynökétől.

Ezzel a sztorival majd nem sikerült befutni, de barátnőjével a villámgyors las vegasi esküvő után megszakadt a kapcsolata. Barbara élete legnagyobb szerepét készül elfogadni, amit végül még sem fogad el, mert a producer az exe, aki egy szenvedélyes éjszakáért cserébe nekiadta volna a szerepet. Régebben is megkörnyékezte már ex barátnőjét a producer, ezért Richard féltékennyé vált. A kapcsolatnak vége, mert a nő képes lenne lefeküdni exével, hogy valóra váltsa álmát. Richard utoljára még alkot egy nagyot, aminek börtön a vége, hazamegy, Barbi utána megy, kibékülnek és happy end.

Kellemes kikapcsolódás, néha néha másfél órára. Tanulságos kis történet, elgondolkodtató, hogy mennyivel másabbak az emberek egy kontinenssel odébb, mennyire más minden, életfelfogás, beszéd, szleng. A szleng a filmben teljesen rendben volt, felirat nem létezik az eredeti filmhez de így is érthető. Barbara és Richard kapcsolata túl egyértelmű, csavar a történetben ide vagy oda, a film túlságosan ráfeküdt a szivatás témára. Szegény Richardot mindennek lehordták és nem vették ember számba. Kegyetlenül őszinte film volt, talán tényleg így működnek a dolgok odakint.
A rendezés nem volt a legjobb, a zenéről nem is beszélve, viszont a film vendég szereplője kiengesztel mindenért.



A világ talán 2 legjobb színésze, egy filmben... Külön pont jár a mozgó Johnny Depp poszterekért is, me wants one, me wants one so badly .....

The Winter Guest

avagy Alan Rickman meséje csudabogarakról. Első rendezési debütálása 1997-ből. A világon mindenhol vannak csudabogarak, Alan Rickman elméjében ez a hely Skócia. A Golden Globe jelölt filmben Emma Thompson és édesanyja, Phyllida Law játszák a főszerepet. Frances (Emma) fényképész férjét gyászolja, elhanyagolja fiát, Alexet, aki tinédzser korban van és a szomszéd Ninával kerül félreérthetetlen helyzetbe. Eközben Elspeth, az öreg nő végigbaktat egy skót tengerparti városkában, hogy lánya Frances segítségére siessen, aki élete értelmét elvesztette és teljes külső változásnak is alá vette magát, nem nagy sikerrel. A történet több szálon fut, de a szereplők gyakran összefutnak egymással, teljesen véletlenül, annak ellenére, hogy a történetben arra semmi nem utal.



A történetben szerepel még Chloe és Lily, a két idősődő öregasszony, akik kínjukban már nem tudnak mást csinálni, mint ismeretlen emberek temetésére elmenni. Mindketten öregek, ám képtelenek feldolgozni ezt, ezért gyerekes rajongással és hidegfejűséggel állnak azon dolgok elé, ami már nincs messze tőlük, a temetéshez. Tom és Sam, a két elhanyagolt fiatal fiú, akik iskolábajárás helyett a sziklák mögött bújnak meg, fedezik fel a jégen járás csodáját.




Alan egy a legtöbb ember számára elég különös, távollévő világot hozott létre. A rendhagyó történetvezetést és gyönyörű operatőri munka meghozta gyümölcsét, hiszen több díjra is jelölték a filmet, és nyert is egyet. A filmben csak is skót színészek szerepelnek és Emma, aki nem skót de az akcentusa (édesanyja révén) tökéletes, zseniálisak, Emmát az Európai Filmakadémia Legjobb női alakítás kategóriában jelölték és nyert is.



Bő másfél óra, fordulatos kis történetekkel, felvezetve egy jó drámai sztorit. Dráma, ezt szeretem. Kosztümös vagy nem, ilyen és létezik. A filmben talán egy CGI effekt sincs, senkire nem támad szörny, a benne lévő nevek sem a legnagyobbak, alacsony költségvetésű movie, amiben a sok grafikai munkát a színészek brilliáns szereplése pótolja. Plusz piros pont jár a soundtrack elkészítéséért. Michael Kamen ismét zseniálisat alkotott.

Megjegyzés! Alan Rickman sajátmaga rendezte a filmet és a forgatókönyvet is neki köszönhetjük. A színészek válogatását sem bízta a véletlenre, Mr Rickman intézte az összes színsz castingját, onnantól kezdve, hogy bejárta az összes nagyobb színészi skót iskolát, hogy találjon két tehetséges fiatalt, akik a való életben is barátok, egészen a buszon ülő sofőr kiválasztásáig. 23 másodperc erejéig Mr Rickman is szerepel a filmben, bár ez csak utólag derült ki egy Alan interjúból. További érdekesség, hogy a DVD angol nyelven jött ki, de tartalmaz cseh, török és magyar ??? feliratot. Ilyen nincs, ki gondolná, hogy angol filmhez magyar felirat van, de angol nincs? Szerény kis országunkban nem csak én vagyok az egyetlen, aki már látta a filmet és jó véleménnyel van róla.
Fanvideó egy magyar embertől:

L'illusionniste (2010)

L'illusionniste azaz The Illusionist címmel jelent meg az a francia/angol animációs film, amiről elsőként írok.

Ha nem nézem élőben az Oscar jelöltek bejelentését, talán soha nem is hallok a filmről, ami nagy veszteség lett volna, mert ez egy szívszorító de szép történet. Vegyes érzésekkel ültem neki a filmnek, bár nagyon vártam rá, olvastam a történetet és attól féltem, hogy kissé lapos lesz a sztori.

Alaptörténet teljesen okés, francia barátunk (illuzionsta) elhagyja országát mert nem becsülik meg a művészetét. Szerencsét próbál Londonban, ahol szintén nem járt sikerrel. Útja Skóciába vezetett, Glasgow városába érkezve végre rátalált egy helyre, ahol az embereket érdekelte, amit csinált. Barátunk kissé szótlan volt és szigorúnak tűnt amivel messze kiemelkedett nyitott természetű és bulizós skótok kupacában. Hosszú ideje először tapsolták meg és aratott sikert, bár maga a karakter is tudhatta, hogy a sok és hosszú taps némely embernél inkább az alkoholnak köszönhető. Egy fogadóban megismerkedik egy Alice nevű nővel aki egyből érzett valamit a titokzatos férfi iránt, ezért nem is kételkedett abban, hogy kövesse-e őt hajóval, akárhová is megy. Edinbrugh városkájában szállnak meg, egy lepukkant hotelben. Innentől kezdve alakulnak a dolgok érdekesen. Nekem meggyőződésem volt, hogy Alice szerelmes lett a francia férfibe, de a film végére rájöttem, hogy tévedtem.



Nem világos előttem, hogy mi is volt kettejük között, de érzelmeiket remekül ki tudták fejezni, még akkor is, ha nem beszéltek közös nyelvet. A filmben szinte alig beszélnek, ha még is, azt franciául, angolul vagy gaelic skót nyelven teszik. A film sztorija egy fél órás kisfilm is lehetett volna, ha sok rizsát kivágnak a filmből, de ez nem így történt. Kerek egész történet, sok képkocka váltással és kevés szöveggel. A kevesebb néha több aranymondás itt most nem igazán működik, a történet megengedhetett volna magának több beszédet ami nem ártott volna a filmbe.

Persze én a film elején sejtettem, hogy nem lesz happy end, a film végére az is kiderül, hogy varázslók nem léteznek és a kettejük közötti érzelem, akármi is volt az, sok közös kalandot görgetett eléjük, ami a francia pasasnak sok pénzébe került. A történet szerint Alice járt a legjobban, aki egy helybéli férfit választott magának, míg a történet főhőse (több munkahely kipróbálása után) végül megzavarodik és együtt látván Alicet egy másik pasival, úgy dönt, vonatra ül és elhagyja az országot. Meglepően jóra sikeredett a film utolsó 5-10 perce.



Az animációs film remekül meg lett csinálva, majdnem kiütötte a nálam kategória nyertes Wall-E filmet a nyeregből. Akár 3D-ben is megnéztem volna, ha lett volna, de ugye nem volt, hiszen ez egy alacsony költségvetésű, nem nagy nevekkel társult produkció.