Young Adam

A fiatal Adam kalandja minden, csak nem érdekes (egy idő után). Nagy reményekkel ültem a film elé, tudván, hogy két kedvenc színészem, Tilda Swinton és Ewan McGregor szerepel benne. Jó kis angol drámának könyvelték el a filmet, ami a 2003-as glasgowi Film Fesztiválon elnyerte a legjobb brit film díját. Akkor vagy nálam van a baj, vagy a tisztelt zsűrinél, ennél betegebb és mocskosabb (szó szerint értendő) filmet még soha nem láttam de nem is szeretnék a jövőben látni.

A film alapjául egy könyv szolgált. Joe (Ewan) Glasgow és Edinbrugh között kacskaringózik, majd eldönti, letelepszik egy koszos hajón, ott kezd dolgozni. Hamar szemet vet főnöke feleségére (Tilda) és le is fekszenek egymással. Joeról a történetben kiderül, hogy nagyjából minden nőre ráveti magát, legyen az fiatal lány vagy anyuka, aki útjába kerül, mindezt a lehető legpiszkosabb módon teszi. A film alaptörténete nem lenne unalmas, de a sok szeretkezés elrontja a sztorit. Rögtön a kezdetek kezdetén egy vizen úszó holttestet látunk, a rendőrség elkezd nyomozni és kihallgatják Joet is, aki hazudik a rend őreinek.

Ezek után lelkiismeretfurdalás nélkül folytatja életét. A történet drámai szála eltűnni látszik, habár az véglegkíséri a filmet. A film végén persze ellőnek egy poént, ami nem ad teljes magyarázatot arra, hogy mi is történt valójában de a valódi okot aligha ismerjük meg.

A filmtől csak annyit vártam, amennyit más produkciótól is, de az eredmény nagyon elkeserítő. Egy remekül elkezdett ám hamar elrontott sztori nagyszerű színészekkel, akik ráadásul annak tudatában írták alá a szerződést, hogy tudták, felvételkor mindent meg kell mutatniuk (szó szerint értendő). Én lemaradtam erről az infóról, hiszen nem olvasok revieweket és a filmet is csak sok keresgélés után sikerült megkaparintani, nem éppen a legjobb tévés verzióban, aminek az elejéről lemaradt a filmek előtti (+18-as tartalomra) figyelmeztető reklám de fél úton nem akartam abbahagyni a filmezést.

A képi megvalósítás remekre sikerült, az ember gyomra szabályosan felfordul, a zene alatta pedig biztosan előcsalogatja a könnyeket, amik vagy azért vannak az ember arcán, mert szomorú a történet, vagy azért mert olyan rossz a film. Ezt a filmet senkinek sem ajánlom. Előfordul az ilyen, jó színészek rossz projektekkel. A film egyébként eredetileg tévére készült és nem ütötte meg a várt színvonalat, a nézettség bőven a számított szint alatt landolt. Meg tudom érteni.

The Man From London

Ezt is megéltem, már régóta gondolkodtam azon, hogy megszerzem ezt a filmet. Megtörtént és meg is néztem. A történet nagyon laposan indult de egész jóra sikeredett. Tarr Béla látásmódja számomra még új, kissé Tim Burton világára emlékeztet, ám ez annyira még sem szürreális, inkább sötét. Átjön rajta az, hogy nem Burton de még csak nem is amerikai alkotás. Túl földhöz ragadt, túl életszerű történet egy kis izgalommal.

A film az azonos című könyv alapján készült, több helyszínen. Maloin kikötőőr minden este ugyanazt csinálja, a bódéjából nézi a hajókat, amik akkor érkeznek. Egyik este szemtanúja lesz egy gyanús esetnek. A londoni járatról leszállt gyanúsan öltözködő londoni férfi meglehetősen furcsán viselkedik és verekedik egy másik emberrel, akinek a kezében azelőtt még egy aktatáska volt. Maga a harc nem igazán látszódik, csak később derül ki, hogy gyilkosság ügyében is nyomoz a rendőrség. Maloin megtalálja a víz felszínén úszkáló bőröndöt, kinyitja és a benne lévő, feltehetőleg fekete úton szerzett, elázott pénzt megtartja magának. Lányát haza szeretné zavarni a munkából mert nem megfelően bánnak vele, de Henriette nem akarja otthagyni állását.

A kikötőőr másnap lát egy gyanús alakot, Brown-t, aki kereste a bőröndöt, de nem találta meg. Később látjuk Morrison nyomozót (aki egy Mitchell nevű színház tulajdonosnak dolgozik. Általa szeretné Mitchell visszakapni a pénzét) Brown-nal, Morisson Brown feleségét emlegeti, Brown megijed és megszökik. Maloin erőszakkal kiveteti a lányát a munkahelyről és vesz neki egy drága sálat, amiért a felesége, Camélia (Tilda Swinton) otthon nagyon mérges. Pénzügyi problémákkal szenved a család, az apa hozzájutott £55,000-hoz de nem sietett megosztani a jó hírt a családjával. A felügyelő meglátogatja Maolint aki ugye persze nem látott semmi gyanúsat .....

Morrison megkeresi Brown feleségét és annak segítségét kéri, valahogyan hívja vissza a férjét a hotelba úgy, hogy ne tudjon arról, hogy le akarják csukni, Mrs. Brown azonban meg sem hajlandó szólalni. Henriette hazaszalad édesapjához, hogy elmondja, valakit talált a tengerparti sufnijuk körül, félelmében bezárta őt oda és hazaszaladt. Maloin elmegy a sufnihoz, bemegy oda és néhány perc múlva zaklatottan, nagyokat lélegezve jön ki onnan. Útja Morrison felé vezet, akinek bevallja, hogy megölte Brownt és a pénzt is visszaadja neki. Megkéri tartóztassa le, de Morrisont csupán a pénz érdekelte, amit visszakapott. Azt mondta elkönyvelik önvédelemként és nincs belőle probléma. Egy szép vastag fehér borítékot kapott Mrs Brown és Maloin is a film végén.

A képi világon kívül, a filmhez remekül passzolt a melankólikus zene. A stáb szinte egy az egyben magyar. Elismerésem nekik. Tilda Swinton is remek volt abban a sajnos csak 2 kötekedő jelenetében, no sebaj, kötekedni és duzzogni is tudni kell. Csak rosszat olvastam a filmről, abban egyet értek, hogy a jelenetek néhol tényleg nagyon el vannak nyújtva, és kissé unalmas de ez a műfaj lehet ilyen is.