De vrais mensonges

Nagyon új nekem a francia komédia, de tetszik. Ráadásul a főszereplő Audrey Tautou, az egyik legjobb színésznő ever.

A történetben Émilie (Audrey) egy fodrász, aki megsajnálja édesanyját Maddyt (Nathalie Baye), amiért az, 4 év elteltével sem képes túllépni szerelme eltávozásán. Az apa egy fiatalabb lányt ejtett teherbe, szeretők voltak. Émilie egyik nap kap egy szép szerelmes levelet, amit egyből összegyűr és kidob a kukába. Mivel betelt nála a pohár anyja gyerekes viselkedésével, előhalászta a papírt, átírta, mintha a címzett Maddy lett volna és ezt feladta postán. Zseniális.

Egyik hazugság szüli a másikat és nem sokkal később már óriási a probléma. Maddy feléled, erőre kap és hajlandó tovább állni, vár a következő levélre, amit egy ismeretlen férfi kézbesít, egyesenesen a postaládájába. Jean (Sami Bouajila) szerelőként dolgozik Émilie szalonjában és minden más levelet feladott, ahogyan arra felkérték, ám egy második szerelmes levelet (amit szintén Émilie írt), már ő maga dobta be Maddy postaládájába, ám nem volt elég fürge, a battyogás következtében az anyuka észhez tér és követi a férfit. Egészen a munkahelyig. Zseniális.



A fodrász lány képtelen bevallani az igazat, inkább folytatja a hazudozást, és mivel szerinte Jean rontotta el a dolgokat, lefizette, hogy foglalkozzon az édesanyjával, vigye el mulatni, vacsorázni. Lehetett sejteni, hogy mi történik a fináléban, de azért odacsapott egy kicsit. Tanító jellegű film arról, hogy miért ne hazudjunk, akármennyire is pozitív az indíttatás vagy a jó ügy érdekében cselekszünk, ne tegyük, mert abból csak a galiba van.

A történet folyamán derül csak ki, hogy miért van szétesőben a család. Émilie karaktere egy mindig vidám, független és talpraesett hölgy volt, ám ez a kép eloszlott előttem a film felétől fogva. Komplex karakter és váratlan könnyek. Végre egy színésznő a porondon, aki tud rendesen sírni és érzelmeket mutatni. Gyermekien bájos és törékeny, tökéletesen megfelel a szerepre. Audrey sokat vitt bele és meg is lett az eredménye. A végére megsajnáltam szegényt, jobban, mint Maddyt, aki előtt egy idő után világossá vált, hogy Jean-nel tartó 'kapcsolata nem tart már sokáig. Jean pedig sodródott az árral, pénz fejében megtett volna bármit, hogy mosolyt csaljon az idősödő nő arcára.

Néha a filmben azt hisszük, hogy most lebuknak, most észreveszik őket, de nem. A történet 90 percnyi szenvedést mutat be, egy rögös utat, amin járva két ember egymásra talál. A film végén. Az élet komplikált és kiszámíthatatlan, a film ettől tűnik közelebbinek. Az én véleményem az, hogy kissé nyújtották, mint a rétest, de a sok poén, ami nem mindenkit tud megnevettetni vagy mosolyogtatni, eltereli a figyelmet a kissé uncsi sztoriról. Egyszeri alkalomra megteszi és magával a műfajjal sincs semmi bajom, de nem éri meg az újranézést. A soundtrack sem igazán nyerte el a tetszésemet, újabb mínusz pont a filmtől.

I rymden finns inga känslor

Életem első svéd filmje. Ugyan az Albérlőtársat keresünk filmre készültem, de ez nagyon fúrta az oldalamat. Nem csalódtam, bejött, nagyon is. Pont erre vágytam már egy ideje. Ebben a filmben minden volt, amit akartam.

Vártam a filmet, tudtam, hogy nem fogok rosszul járni. I rymden finns inga känslor Simple Sam címen is futott. Számomra teljesen ismeretlen színészek és szokatlan összeválogatása volt a komédiának és drámai elemeknek. Akárhogyan is történt, nekem elnyerte a tetszésem, pedig maga az alapsztori nem túl vidám.




Simon (Bill Skarsgård) Asperger-szindrómás és csak bátyjának, Samnek (Martin Wallström) fogad szót. Sam úgy érzi elérkezett az idő, hogy összeköltözzön kedvesével, Fridával (Sofie Hamilton) ám Simon már képtelen otthon egyedül megmaradni, ezért beköltözik a gerlepár mellé harmadiknak, és elijeszti a lányt. A fiatal fiú Sheldon Cooper karakterére emlékeztetett a The Big Bang Theory című amerikai sorozatból. A pontos beosztások, előre megbeszélt napi teendők elüldözték a lányt és Sam depresszióssá válik.

Simon harmónikus világa ezzel felbomlik és káosz keletkezik körülötte, amit ő kifejezetten nem szeret ezért elhatározza, hogy visszaszerzi bátyjának Fridát. Próbálkozásai csődöt mondanak, új tervet eszel ki. Mindenkivel kitöltet egy kérdőívet, amiből kiderül, hogy ki illene legjobban a bátyjához. Közben felbukkan Jennifer (Cecilia Forss), aki megfelel minden kritériumnak és az öccs már szervezi is a randit, nem is akárhogy. A film vége nem mondható kifejezetten happy endnek, valahol lehetett sejteni mi lesz a történet vége, én nem jól tippeltem.




Mintha egy teljesen más világba csöppentem volna bele, nagyon új volt még ez. Engem Bill Skarsgård alakítása nagyon meggyőzött, életszerűre sikeredett a film, már csak a fiú betegsége miatt is. A látható tünetek váratlan kitörése meglepetésként érik az embert, ami furcsa, mert egymás hegyén-hátán érnek a poénok. Nem baj, az én ízlésemnek -úgy tűnik- ez is megfelel. Ha van valaki, aki jobban teljesített, az Martin Wallström, a bátyj alakítója. Remekül hozta a néha laza néha kiabálós figurát. Az ő szemében többet is láttam, a karakter rendesen magába fordult és minden a nyakába borult, megérdemelte volna a happy endet a film végén.




Egyetlen problémám Jennifer megtestesítőjével, Cecilia Forss-szal volt, aki túl idősnek tűnt Simonhoz. Inkább Samhez passzolt, vele kellett volna összejönnie inkább. Sam sem volt teljesen jól kicastingolva, mert még ő is fiatalabbnak nézett ki, mint Jennifer. A színészek viszont jók voltak és tetszettek benne a sci-fi elemek is.

Trollied

avagy egy olyan comedy sitcom, ami inkább egy vicces 'reality' show lenne. A reality show alatt nem Való Világot értek.

A Trollied egy általam már nagyon várt comedy sitcom a Sky1 csatornán. Az alapötlet nagyon tetszett. A Valco nevű szupermaket dolgozóinak életét mutatja be a sorozat, vicces módon. Legalábbis, ez volt írva. Nem értek egyet a besorolással. A Sugartown comedy-drama besorolásba került és még ennél is viccesebb. A történet nem mindennapi. Kimondottan nem és igen. Nem, mert ilyen sorozattal nem minden nap találkozik az ember és igen, mert ilyen történésekkel szinte mindenki találkozik. A maga módján egyedi a sorozat, ám nekem végig olyan érzésem volt, mintha webkamerát tettek volna fel egy szupermarketben. Minden nagyon élethű, a karakterek jól kidolgozottak, és brit lévén ügyesen lett megírva de nálam ez 'the opposite of okay: NOkay'.

Még a remek színészgárda sem tud meggyőzni a folytatásról. Aranyat érő poénok elvétve vannak és 'olvasván' a sorok közt, rá lehet bukkanni a dolgok vicces oldalára de nekem pont azért nem tetszik, mert túl életszerű kevés értékelhető nevetős jelenettel. Ami vicces, az vicces, nincs mese, ott szó szerint röhögni kell rajta de én inkább comedy-drama kategóriába sorolnám. A sorozat szereplői jónak tűnnek, mind teljesen más karaktereket alkotnak, mint eddigi szerepeikben, ami jó, tudtak azonosulni az általuk megformált 'személlyel' de vannak számomra kiforratlan karakterek (ami nem feltétlenül a színész hibája). Sajnos hasonló dolgot ír a The Telegraph is (DISCLAIMER: Nem pártolom a Telegraph magazint és nem sokszor értek velük egyet.), hiszen a történet kiragad néhány figurát, átad nekik tulajdonságokat és viselkedést diktál. A világon mindenki tudja, hogy mik folynak a boltok 'zárt függönyei' mögött, miként dolgoznak az eladók és miket meg kell tenniük, hogy ne rúgják ki őket. Ebben semmi vicces nincsen, ezért kellene hozzácsapni több humort(ha már a realitás határait feszegetik).





Az abszolút nem közkedvelt menedzserek, az idős asszony, aki még soha nem ült pénztárgépben, a huligán, aki lop a boltból, a vevőszolgálat és az árufigyelő, akik vajon mit csinálnak a romlott tejjel/csokikkal(?), a zöldségosztályon található, néha túl kicsi vagy nagy szatyrok, amiknek a száját alig lehet kinyitni, polcra hanyagul felpakolt árucikkek és nagyszájú, akadékoskodó vevők, mesélős és minden lében kanál vásárlók. Ismerős? Ez a sorozat erről szól. Röhögjünk, de akkor legyen benne valami vicc. Csak akkor nevessünk, ha tényleg vicces.

Jane Horrocks remekül adta a zsémbes boltvezető/menedzser karakterét, tökéletesen idegesítő, mint a való életben, a hasonló cipőben járó boltot vezető munkások. Már rögtön az első részben kiderül, miért viselkedik úgy, ahogy. Zseniális. Több van a karakter mögött, lelki problémákra és megfelelési kényszerre tippelek. Mark Addy (Game of Thrones) a piszkos szájú hentes alakítója, viszonylag nem túl érdekes figurájával. Andy nem túl eredeti de ott van Colin, aki okkal lopkod a boltból és Katie, aki valamiért túl gyáva.

Érdekel mi történik a későbbiekben, talán majd egyszer megnézem. Plusz pont a casting managernek és annak is, aki kitalálta az introt és a befejezést is. Nagyon nagy piros pont a befejezésért.

Sugartown (spoilermentes review)

Majdnem későn kaptam észbe, hogy a Sugartown közeledik a BBC1-ra. Jobb később mint soha. Időt kerítettem rá és nem bántam meg. A sorozat teljes koncentrációt igényel, mert ha nem figyelünk, könnyen elveszhetünk a részletekben. Valami csodálatos lett a pilot, annak ellenére, hogy tetszett a történet, de mikor még nem láttam, nem tudtam elképzelni, hogyan is fog ez comedy-drama lenni. Egy ilyen történettel simán átmehettek volna comedy irányba, amiben a drámai részek nem illettek volna bele, vagy lett volna túl drámai, amiben elvesznek a comedy pillanatok. Örülök, hogy sikerült megtalálni az egészséges balance-ot. Megnyugodtam.



A történetről spoilermentesen. A sztori egy kitalált, Sugartown nevű városban játszódik, ahol is minden fejre áll mikor megjelenik Max Burr (Tom Ellis), aki át szeretné alakítani a családi bizniszt. Át akarja venni a hatalmat testvére, Jason (Shaun Dooley) felett is, a régi és csendes városkában kaszinókat és boltokat létrehozni, amihez meg kell szerezni a 'Rock Factory-t'. A városban ennek senki sem örül. Többet nem is mondok. Ha ez önmagában nem lenne elég, a családi perpatvarok és a kétszínű viselkedésekhez adjunk egy kis humort, táncot és ravaszságot. A városka lakói nagyszerű??? tervet eszelnek ki, hogy megmentsék lakhelyüket. Hogy ez mennyire jött be, sajnos még nem tudjuk, az alapötlet nem rossz, de meg kell szenvedni mindenért -ahogyan az életben is- a cél szentesíti az eszközt, ha arról van szó, szívesen csinálnak magukból bolondot, ez adja a történet komikus szálát (többnyire).



A sorozatot csak szemüveg nélkül ajánlott nézni, borzasztó micsoda ruhákat adtak szegény Tom-ra (is), ami egyébként része a kitalált város képének. Remekül sikerült visszaadni ezt a képet, én tényleg elhittem, hogy ez csak egy kitalált város. Látszódik az emberek viselkedésén és ruházatán (nem annyira feltűnő, talán csak az én szememet bántotta, de része a megalkotott képnek), a történteken.

A cast igencsak nagyvonalúra sikeredett. Miranda Raison, Shaun Dooley, Tom Ellis és Georgia King, mind ismert és híres színészek, olyan szerepekben, amikben még nem igazán láthattuk őket. Számomra meglepően jóra sikeredett Max karaktere. Látván őt, az ember azt hinné, hogy ő a légynek sem tud ártani, pedig nem így van, de a bájos mosoly (és azok a borzasztó ruhák :D) minden rossz gondolatot eltakarnak. Másik nagy kedvencem Carmen, akiről aztán tényleg minden lepereg. Nem volt könnyű a gyerekkora és azok után is képes ily módon hozzáállni a dolgokhoz, követni az álmait, legyen szó bármiről.




A sorozat alatt hallható zene szerintem kissé gyengére sikeredett, de a vágás és rendezés ezt nálam egyensúlyba hozza. Egy nagyon szép környéken forgattak, nem ragadtak a négy fal közé, pont eleget látunk a kinti környezetből. Nagy nevek állnak a stáblistán is. Susie Liggat producerként tűnik fel, Liana Del Guidice pedig szerkesztőként. Mindkettejük munkáját nagyra becsülöm.

Jó a cast, történet (lesz még jobb is) és a stáblista is kedvre való. A sorozat csak 3 részes, de szerintem annyi pont elég, mert az események elég gyorsan peregnek 60 perc alatt is.

Spaced

A Spaced 1999-től 2001-ig tartó Channel 4 sitcom volt. A főszereplők Simon Pegg, Jessica Stevenson, Julia Deakin, Mark Heap, Nick Frost. Simon és Jessica írta a sorozatot, a producer pedig Edgar Wright személye. Már a nevek is elég csábítóan hangzanak és még nem is beszéltem a vendégszereplőkről: Bill Bailey, John Simm . Mindössze 14 epizód erejéig, 2 évadon keresztül követhettük Tim Bisley (Simon) és Daisy Steiner (Jessica) kalandjait.



Tim egy képregény mániás, gyerekesen viselkedő férfi, aki egy képregényboltban dolgozik, elhagyja barátnője, Sarah, egy másik férfiért. Ekkor találkozik Daisy-vel, az amatőr íróvalm váratlanul, egy kávézóban, miközben mindketten lakást keresnek. A kínálat nem a legjobb, viszont adódik egy remek lehetőség, amit nem szabad elhalasztaniuk. Egy remek lakás, jó áron, ám csak párok jelentkezhetnek.
Élnek a lehetőséggel és azt hazudják, hogy együtt járnak egy ideje. Probléma megoldva ám a baj mindig csőstül jön. Amint elkezdik magukat jól érezni a lakásban, Tim elveszíti munkahelyét és Daisy is megpróbál munkát találni magának, nem sok sikerrel. Az élet egyéb nagy problémáival is szembesülniük kell és továbbra is eltitkolni mindenki elől az igazságot, ami nem megy könnyedén.



Tim és Daisy között valami kifejlődik, különösen a második évadban, addig se veled, sem nélküled viszonyuk van, amivel az őrületbe akarják vinni a szomszédokat, a ház bérlőjét, Marsha Klein-t, az egyedülálló anyát, aki soha nem titkolta mély érzéseit Brian Topp, szintén szomszéd iránt. Brian egy bolond művész volt, lassú felfogású és könnyen kihasználható. Kapcsolata megszakadt az emberekkel, nem képes az emberekkel való igazi kommunikálásra. Ezért is számít nagy fordulatnak, hogy Daisy legjobb barátnője, Twist, a divatmániás beképzelt lány elkezd járni Briannel. Daisy már kezd magába roskadni, hülye szomszédjai és Tim próbálja észnél tartani. Mike Watt (Nick Frost), Tim gyerekkori barátja, a British Army tagja szeretne lenni, egyszerűen zseniális, talán neki van a legtöbb esze az összes karakter közül.




Mindennapi problémák szürreális köntösben, egy vérbeli brit sitcom Simon Pegg/Nick Frost nevével ellátva. Huszonnégy perc per epizód, garantált röhögőgörcs és egy nagyon jó soundtrack, amiért plusz pirospont jár, a színes zenei választék miatt.


A sorozatból egyébként egy amerikai remake is készült 2009-ben, ami nem aratott osztatlan sikert a nézők között, sőt, a rendezőket is magukra haragították, amiért nem kérték el a film bizonyos jogait. A remake önmaga mindössze pár rész lett és sugárzását felfüggesztették az alacsony nézőszám miatt.

Terri McIntyre

Comedy drama 2003-ból egy glasgowi nőről és életéről. Ez is egy olyan kategória, ami nem csúszik le mindenki torkán. Egyszerű, de nagyszerű. Tervezem megnézni az első évadot is, ha megtalálom valahol. Éljen a TVRip. Nem szeretem, de ha nem marad más, akkor várunk amíg valaki átkonvertálja, úgy pedig már nem vészes.

Történetünk főszereplőpje Terri McIntyre (Simon Carlye), egy glasgowi nő, aki a 'barnaságot' hirdeti, barnítókrémek eladásával, értékesítésével foglalkozik. Ám az élete minden, csak nem unalmas, hiszen szerelmi élete sem alakul úgy, ahogyan szeretné, kollégái is haragszanak rá. Nem sok barátja van és sokan ott tesznek neki keresztbe, ahol tudnak. Terri magabiztos és talpraesett nőnek tűnt, bár a sorozat (6 rész) vége felé már rendesen megsajnáltam szegény nőt amiért minden és mindenki összejátszott ellene, akár véletlenül okozott bajt, akár jót akart, de rosszul sült el.

Terri munkahelyén csoportfotózkodás zajlik és mindenki szeretne a címlapra kerülni, de csak egy címlap van. Az ember azt hinné, hogy felnőttek képesek felnőtt módjára viselkedni, pedig nem. Ebből indul ki a történet és bonyolódik egy szerelmi szál is, aminek nem lett volna szabad megszövődnie kollégák között. Az osztály női dolgozói egymás tűsarkain taposva hajtanak az új befektetőre Gavinre (Sean O'Kean), akinek egyből McIntyre jön be. A második évad a férfiért való harcot és Terri teljes kiborulását mutatja be, fordulatos cselekményekkel és váratlan, kiszámíthatatlan fináléval, hiszen hová is gondol az ember, maga mögött hagyni a sikeres munkahelyet és búcsút inteni a legjobb barátnőnek, Arlene-nek (Helen Devon).

A történetvezetés néha kevésbé fontos dolgokra villant rá és a zenékkel sem vagyok megelégedve. Viszont nagyon jól kidolgozott karaktereket láthattunk a filmben, és ezt nem mondom túl gyakran. Tipikus angol comedy drama, tekergünk nyekergünk, nagy hoppá, aztán minden rendben, megint hoppá. Több volt ebben a sorozatban a hoppá, mint gondoltam, a dráma oldal jobban átjött, a comedy rész annyira nem, pedig lett volna min nevetni. Ami nagyon tetszett (és ezt sem mondom gyakran) még, az az, hogy sikerült megtartani az egyensúlyt az igazi, néha kegyetlen élet és a diadalittas, már már túl bosszúálló, röhögőgörcsös, győzelem mámoros harcok között. Az élet sajnos ilyen és a sorozat remekül emelte ezt ki Terri abszolút komoly főnökének Greig (David Tennant) karakterével, aki az örökös kiabálásval és akadékoskodásával visszahúzta főhősünket a földre, miközben sikerült legnagyobb ellenségéinek valahogyan visszavágni.

Sikerült teljesen azonosulni a karakterekkel, bár Arlene karakterét, aki Terri lakótársa és legjobb barátnője, teljesen feleslegesnek tartottam és az is világossá vált előttem, hogy nem tudom mennyi ideig bírnék ki egy ilyen főnököt. Skót akcentus ide vagy oda, a produkcióval nagyjából meg vagyok elégedve, ennél 'skótosabb' sorozatot még nem láttam de ha van még ilyen, azt látni akarom és meg is fogom nézni. A sorozatot Simon Carlye rendezte, írta és részt vett a produceri munkában is. Legjobb. All hail BBC Scotland, all hail.

Paul

Újabb Simon Pegg - Nick Frost klasszikus, kötelező darab a Peggrost fanoknak és a komédia kedvelőknek. Egyszerűen zseniális de nincs is min meglepődni, ez Simon és Nick közös munkájának eredménye, tőlük rossz produkciót még nem láthattunk.

Legutóbbi agyszüleményük ez a film, amelyben Seth Rogen kölcsönzi hangját a szemtelenül vicces és provokatív Paulnak, aki egy 'idegen', a kormány elől menekülő földönkívüli, aki belebotlik a Comic-Cont elhagyó két brit fiatalemberbe, akiknek minden álma az volt, hogy földönkívüliekkel találkozzanak. Álmuk valóra vált és elég hamar megorroltak a kedvesnek koránt sem mondható Paulra hiszen eltérítette őket útjukról és bajba sodorja őket. A történetben közben megjelenik egy vallásos lány is, aki egyből megtetszik Graeme-nek (Simon). Ez persze nem tetszik Clive-nak (Nick) akiket egyébként az egész filmen keresztül azzal húznak, hogy szerelmesek egymásba, amit persze ők tagadnak de a komédia kedvéért mást mutatnak.

A film vége nem az lett, amire számítottam de ez egy Peggrost produkciónál teljesen helyenvaló, bár nekem így nem igazán tetszett annyira. A történetvezetés jó, de ahhoz képest, hogy a vége mennyi izgalmat rejteget, az eleje kissé laposra sikeredett, néhány jelenet a film elején teljesen feleslegesen volt ott, simán ki lehett vágni vagy egyáltalán fel sem venni.A rendezés is helyén volt, tetszettek a szabadban felvett jelenetek, 'nem szorultak 4 fal közé', ahhoz képest, hogy a film története szerint elég sokat utaznak lakókocsival. Nagyon tetszett a zene, David Arnold keze munkája hallható vissza és ez sokat dobott a filmen. Egy jó film a kedvenc színészeimmel és az egyik legjobb zeneszerzővel. Yeah.

Mad Dogs 3 & 4

Az idei év eddigi legjobb sorozata a képernyőkön. Az első és második rész után azt hinné az ember, ennél jobban már nem szívhatnának pórul járt embereink. Tévedés. Még több galiba a láthatáron.



Megtörténik a holtest újra elásása mikor kiderül, hogy elhagytak egy lábujjat. Na akkor usgyi vissza a hajóra, vízre menni és Alvo kislábujját megtalálni, ami nem olyan könnyű feladat. Feladat teljesítve, kalandjaik után hazaérve egy erőszakos törpe fogadja őket, aki pisztollyal fenyegíti és fel akarja őket akasztani, ami végül is nem sikerül neki. A kerti kútba teszik, székhez kötve leeresztve, ám mikor visszatérnek a városból, ahol el akarták sózni a fekete pénzt és feladni azt a rendőrségen, megtalálják a megölt törpét, a fagyasztójukban egy kis üzenettel: Megmondtuk, hogy ne menjetek a rendőrséghez.



Alvo első és egyben legnagyobb ellenségének mondott Jesus meghalt, a szerb maffia végzett vele és a 4 barát úgy gondolja, a maffia velük is végezni akar ezért új tervet eszelnek ki, ami majdnem füstbe vész, mikor kiderül, hogy ki miért is haragszik a másikra, ki mit titkolt el. Áram, telefon és víz nélkül maradtak (36 órát kellett kibírniuk 4 db 0,5 l Colával) és a végén már annyira egymás agyára mentek, hogy ott ütötték verték egymást, ahol csak érték. Lenyugodtak, beöltöztek és ennél rosszabb már úgy sem lehet alapon neki mentek az ellenségnek, a pénztől pedig egy külsős ember segítségével szabadultak meg. Beleugranak a vízbe lemossák a festéket a fejükről és a háttérben láthatjuk a spanyol nőt, egy levágott lábbal a kezében. Megpróbálta lelőni őket de Quinn megmentette a napot.




Erre a végre aztán végképpen nem számítottam. Fel sem merült bennem, hogy így is végződhet a sztori. Kellemes kis sztori, kár, hogy az első évad csak 4 rész. Mindenki karakterénak van vaj a füle mögött, szerintem kissé túlzásba is vitték a karakterek dramatizálását de ilyen helyzetben még nem voltam, nem tudhatom igazából milyen lenne a környezet ennyi balhé után. Újranéztem, mert megérte.

The Living Wake

avagy fekete komédia amerikai módra. Nem titkolom, azért töltöttem le ezt a filmet, mert kíváncsi voltam, hogy a 'facebookos gyerek' hogyan alakít egy olyan műfajban, amiben őt még nem láttam. A történet annyira bugyuta lett, hogy az már egyszerűen jó. Never mind the story, a karakterek csodásan lettek kidolgozva és a két főszereplő Mike O'Connell és Jesse Eisenberg is ütött a maga szerepében. Direkt egy olyan filmet választottam, amiben a főszereplők nem átlagosak, hogy jobban el tudjak vonatkoztatni Jesse Facebookos alakításától. Sikerült. Hosszú percekig mintha nem is Jesset láttam volna a filmben, hanem valaki mást.A film 2007-es, több Film Fesztiválon is díjat nyert alkotás, ami engem megfogott bár a film vége számomra meglepő fordulatot vett és kissé laposra sikerült.



A történet K. Roth Binew (el nem ismert művész és zseni) utolsó napjáról szól. K. tudja, hogy egy napja van hátra és Mills (Jesse) segítségét kéri. Szegény gyereket csicskának használta, minden hülységbe belerángatta az ártalmatlan gyereket, aki biciklis hintóval szállította végig Rothot A pontból B-be. Mills (költő) a film felét tuti a biciklin töltötte és nagy költők híres mondataival érvelt. Roth okos gyerek volt, ám fiatalon megismerkedett a piával, szülei nem tudtak mit kezdeni, ezért nem is foglalkoztak vele aminek az lett az eredménye, hogy egy végtelenül bolond, állandóan a saját lábán álló férfi lett belőle, aki a maga módján zseni volt, de a művészete sötétséget és barbár világot sugárzott ezért senki nem vette komolyan, még utolsó napján sem, amikor eldöntötte, mindent megtesz, amit szeretett volna eddig de nem érte el. A film végén tényleg meghalt pedig mindvégig egy olyan ember beszélt hozzá, aki orvosnak volt beöltözve és senki más nem látta, csak ő.

Azt sem tudtam elképzelni, hogy egy ilyen témából hogy lehet fekete komédiát csinálni és csak lehet. A főszereplő nagyon toppon volt, nem is beszélve Jesseről, akinek jól állt az idióta, elvont gyerek szerepe. Jobbat keresve sem találhattak volna. Sokszor használt testbeszédet, ami sokat segít neki. Újabb alacsony költségvetésű, de nagyszerű film kissé lapos történettel, nagyszerű színészekkel és fülnek kellemes zenékkel. Akcentus teljesen érthető, régies nyelvezet de végül is ki lehet sakkozni, hogy ki mit mond. Félve ültem a film elé és nem csalódtam. Még több ilyet.

Mad Dogs (episode 2)

Most már egyre biztosabb vagyok abban, hogy a Mad Dogs a legjobb film a tévén eddig, 2011-ben. Már alig bírom kivárni a következő részt.



A mai epizódban felbukkan egy ismeretlen spanyol nő, aki felügyelő és az előző részben elrabolt hajó érdekében keresgélnek. Alvo még csak 2 napja halt meg, de már nyakig vannak a bajban. A kis betekintő után egyből visszatérünk a lövöldözéshez, amivel az előző résznek vége lett. Mint kiderült, Tony Blair maszkját viselő ember nem más, mint egy rendőr. Huppá, nagy a gond, ha már a rendőrséghez sem fordulhatnak. Maszkos gyilkos azért Baxter fejét bevérezte Alvo vérével és vett tőle DNS mintát amit használni is fog, ha rendőrségi ügyet csinálnak a dologból. Meg vannak lőve de rendesen. A holttestet el kell tenniük valahová, ahol senki nem látja és nem tudják riasztani a rendőröket ha véletlenül meglátják a halott embert. Közben megjelenik a spanyol nő és Ricknek eszébe jut, hogy a hajón hagyta a kameráját, amivel előtte magukat vette fel, amint ökörködnek és a hajó utat tervezik.

Ennél a pontnál elszakad a cérna, hiszen Quinn azt javasolta neki anno, hogy hagyja ott, nem érdekel az ott senkit. De igen. Innentől kezdve minden a feje tetejére áll és mondhatjuk hogy senki nem bízik meg senkiben. Elindulnak megkeresni a hajót, meg is találják de megjelenik három fegyveres ember. Úgy tűnt, a hajó tulajdonosának volt egy elintézetlen drog ügye, így tudtuk nélkül tovább adtak 2 nagy táska kokaint és ott ragadtak 3 millió Euróval. Idejük nem volt gondolkozni, elmenekültek a pénzzel, letörölgették az ujjlenyomatokat, korlátokat. A pénzt egy bérelt autóban rejtették el egy parkolóban. Úhy tűnik nyugi van, mikor ismételten megjelenik a spanyol nő, teljes a pánik, hiszen Alvo holttestét félig kiásta egy kutya és még nem tudták visszaásni.





Bax és Quinn feltartja a rendőröket amíg a többiek Alvot belegyömöszölik egy hűtőládába, ami nem egyszerű feladat. A nő mindenkit meginterjúvol az Alvo által is sokszor említett Jesus nevű szerb milliomos halálával kapcsolatban, de persze ez nem volt előre megbeszélve, ezért mindenki improvizál. Rosszul, mert mindenki mást mond, ők ezt nem tudják, de a rendőrség igen. A nőnek már az elején gyanúsak voltak de erről csak spanyolul beszélt kollégáival, amit a 4 barát nem ért. Rick mindenkinek azt hazudta, hogy nem találta meg a kamerát, közben pedig megtalálta és a spanyol nő egy kis ravaszsággal meg is szerzi a videókamerát .....

Fekete humor a köbön. Sokkal jobb, mint az előző rész, a zene is jobb volt alatta. Imádom hogy akkora a bonyodalom, hogy abból alig tudnak kimászni, már is benne vannak egy következőben. Ettől lesz mégjobb.

Mad Dogs (episode 1)

Általában nem csinálok ilyet, egy epizód után nem blogolok de most így alakult. Nem is tudom mire vártam egy hetet azzal, hogy megnézzem a filmet és miért féltem tőle ennyire. Idén az eddigi egyik legjobb sorozat. A Sky csatorna minőségi drámákat készít és a cast is nagyon jó de attól féltem, hogy ez nekem nem fog tetszeni.

A történet szerint Baxter, Quinn, Rick és Woody ellátogat egy régi über gazdag ismerősükhöz,egy hétre. Évente egyszer járnak csak össze, több mint 10 éve de csak most tűnik fel nekik, hogy gazdag haverjuknál valami nincs rendben. Keserves egy hétnek néznek elébe, főleg azért, mert az Isten háta mögött egy kastélyban laknak, ahol még a telefonjukat sem tudják használni, mivel azokat fogadásból 1 napig elzárják. Ám a szerencsétlent megölik, csak ő tudta hol vannak a kulcsok a szekrényekhez, ajtókhoz, autóhoz ezért alaposan fel kell forgatni az egész villát.

Az első részben csupán annyi történt, hogy a 4 jóbarát megérkezik Mallorcára, eljutnak a villáig, ökörködnek, esznek, napoznak, buliznak és másnap megtörténik a mindenki életet megváltoztató gyilkosság. Bax és Quinn gyanúsnak találta hogy haverjuk állandóan földhöz vágta a telefont, ideges lett, spanyolul beszélt valakivel. Egyik nap elkötnek egy hajót, amit fél úton ott hagynak a vízben, de minő furcsa, nem sokkal később valaki, Tony Blair maszkot viselve megöli legjobb barátjukat aki érkezésük napján rájuk hagyta villáját, ha valami történne vele.

Nagyon tetszett, ahogyan mutatták a környezetet is. Nem tudom hol forgatták a filmet, de elképzelhető, hogy tényleg Mallorcán. A cast zseniális, John Simm neve önmagában garancia a sikerre, de ha Philip Glenister is ott van, az csak nagyobbat szólhat. Marc Warren szintén közreműködik a filmben, nem tudom ki találta ki, hogy ők hárman megint szerepeljenek egy filmben, de Isten áldja meg ezért :D Tetszett a vágás és a soundtrack is. Eddig minden jó volt, tökéletes, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Igazi fekete humoros angol dráma/komédia, ez való nekem.



Tetszett a bulizós jelenet alatt a Scooter szám. Nem tudom mi volt az, de soha nem hittem volna, hogy egyszer látom Johnt és Philiphet Scooterre táncolni ....

L.A. without map

Poénos, de tanulságos film 1998-ból. A történet szerint Richard (David Tennant) Skóciában lakik, apjával együtt temetkezési vállalatot vezet. Valami másra vágyik, valami izgalmasabbra. Egy temetésen meglátja Barbarát, az amerikai 'wannabe' színsznőt, aki akkor még pincérnőként kereste a kenyérre valót. Barbara apja halála után Skóciába megy, csak úgy, lazítani és egymásba szeretnek. Legalább is Richardban ez az érzés élt, ezért elhagyta ottani barátnőjét és nekivágott hollywoodi kalandjainak. Imádott hölgyét meg is találja egy étteremben ahol darabokra törnek elképzelései, mikor kiderül, hogy a nőnek barátja is van, nem is akárki. Egy wannabe rendező. Richard csőrit azért is böki ez, mert ő is ír történeteket, amik egy az egyben a halálról szólnak és számára érthetetlen miért nem akar belőle senki sem filmet csinálni.

Története akkor válik érdekesebbé, amikor a csaj arra kéri, adjon neki időt, onnatól kezdve együtt csinálnak mindent. Richardnak nincs ínyére a romantikus vacsora vagy filmezés hármasban, ezért mindenben új lakótársa, Moss (Vincent Gallo) véleményét kéri, aki mindig megmondja a tutit. Moss medencetakarítással foglalkozik, esténként bulikon gitározik a bandájával. Egy bulis este alkalmával Barbara elhagyja producer barátját és összejön Richarddal, aki azóta is arra törekszik, hogy történetet írjon, amiből film készülhessen és csaja lehessen benne a főszereplő.

A dolgok csak nem úgy akarnak összejönni, ahogyan barátunk eltervezte, hiszen egyetlen hollywoodi mogul sem akarja felkarolni 'érdekes' ízlése miatt. Több ügynöknél bepróbálkozott, de Hollywoodban az ő elgondolása és komolysága minden ügynökből csak röhögést váltott ki, értelmetlen jótanácsokkal látták el. Jó formán maga sem hitte el, hogy transzvesztita Robbie Williamsről, dínóvá változó Bon Joviról ír. Valahogy ez sem volt elég jó az ügynökének, aki alaposan beolvasott neki arról, hogy Hollywoodnak mire van szüksége. Végül egy rock bandáról szóló történetet ír, aminek az énekesét két leszbikus rajongó elrabolja és a rocksztár teljes vagyonát követelik annak ügynökétől.

Ezzel a sztorival majd nem sikerült befutni, de barátnőjével a villámgyors las vegasi esküvő után megszakadt a kapcsolata. Barbara élete legnagyobb szerepét készül elfogadni, amit végül még sem fogad el, mert a producer az exe, aki egy szenvedélyes éjszakáért cserébe nekiadta volna a szerepet. Régebben is megkörnyékezte már ex barátnőjét a producer, ezért Richard féltékennyé vált. A kapcsolatnak vége, mert a nő képes lenne lefeküdni exével, hogy valóra váltsa álmát. Richard utoljára még alkot egy nagyot, aminek börtön a vége, hazamegy, Barbi utána megy, kibékülnek és happy end.

Kellemes kikapcsolódás, néha néha másfél órára. Tanulságos kis történet, elgondolkodtató, hogy mennyivel másabbak az emberek egy kontinenssel odébb, mennyire más minden, életfelfogás, beszéd, szleng. A szleng a filmben teljesen rendben volt, felirat nem létezik az eredeti filmhez de így is érthető. Barbara és Richard kapcsolata túl egyértelmű, csavar a történetben ide vagy oda, a film túlságosan ráfeküdt a szivatás témára. Szegény Richardot mindennek lehordták és nem vették ember számba. Kegyetlenül őszinte film volt, talán tényleg így működnek a dolgok odakint.
A rendezés nem volt a legjobb, a zenéről nem is beszélve, viszont a film vendég szereplője kiengesztel mindenért.



A világ talán 2 legjobb színésze, egy filmben... Külön pont jár a mozgó Johnny Depp poszterekért is, me wants one, me wants one so badly .....

Edward Scissorhands

Életem első filmje amin sírtam. Sírtam, mert féltem Edwardtól, de miután rájöttem, hogy nem nyúl ki a képernyőből, már csak azért is folytattam, mert annyira sajnáltam szegényt. Tim Burton világa számomra elgondolkodtató és egyben rémisztő is. Tim zseniális, remekül keveri az érzéséket, képi világokat. Elismerés jár a soundtrack készítőjének is. Megszakadt a szívem a zenéken.

Tim Burton klasszikusa, a már örökzöldnek számító Edward Scissorhands, Johnny Deppel és Winona Ryderrel a főszerepben. A történet a talán létező leg szívfacsaróbb, Edward és Kim szerelméről, Edward beilleszkedése az emberek közé. Edward egy félkész 'prototípus', akit mestere nem tudott időben elkészíteni. A nagybecsű professzor létrehozta Edwardot, akit akár hívhatunk robotnak is. Mesterműve majdnem teljesen készen állt, már csak a kezeket kellett volna elkészíteni, ám addig a bölcs idős ember meghalt, így Edward kezek nélkül, ollókkal próbál boldogulni, ami csak ideiglenes megoldás lett volna, ám kénytelen volt hozzászokni az ollókhoz.

A történet elején egy kedves kis idősődő nő rátalál Edwardra és elkövette élete legnagyobb hibáját azzal, hogy magával vitte, az emberek közé. A szándék ugyan jó volt, hiszen ki ne sajnálna meg egy ilyen 'valakit'? A film Edward beilleszkedéséről szól, ami a szomszédoknak eleinte tetszik. Ilyen az ember, minden csoda csak 7 napig tart, egy idő után már ki is szeretnék használni szegényt, aki időközben beleszeret Kimbe. Kim még fiatal, és a környék 'legesleges' pasija az övé. Edward akaratán kívül a szerelmesek közé áll ám a vég nem happy end. Semmilyen szempontból. Valaki meghal, valaki visszatért oda, ahonnan jött, valaki tovább lépett.

Remek Tim Burton quality, a rá szokásosan jellemző jegyek ebben a filmben is megtalálhatóak. Ráadásul Johnny Depp is erősíti a színészek névsorát, aki egy élő legenda.
Edwardnak mindössze 186 szava volt a filmben, ami nem sok, de az arcáról simán le lehetett mindent olvasni, nem volt szükség szavakra. A karakter sem követeli meg a bőbeszédűséget. Imádtam a képi hatásokat, a sötét kontra világos színeket, a város egyik fele sötétbe burkolva, a másik világosban van, ahogyan együtt működik a megszokott (pl reggelente egyszerre állnak ki az autók a garázsokból) és a szokatlan (békés amerikai kisvárosban Edward az ollókezével nyír bokrot, hajat stb). Már önmagában a képi hatás is gyönyörű, néhol sírásra fakaszt, a zene tökéletesen rásegít az érzelmekre.

A DVD-n hallható audio kommentár szerint Tim először Tom Cruise-t akarta a főszerepre, ám ő meghökkenve, WTF arccal dobta vissza a projektet, ami ezek után került Johnnyhoz. Johnny és Winona közt a kötelék tényleg megvolt, remekül átjön a filmen. Ami még különösen tetszett, az az emberek 'ábrázolása' volt. Azt hinnénk, hogy az embernek van annyi esze, hogy nem vágatja le a haját egy olyan valakivel, akinek nincsen keze, nincsenek oda egy olyan valakiért, aki nem is ember. Már a vicces kategória, ahogyan megpróbáltak rámászni a kisvárosi gyerekes anyukák, az idegeskedő férjek pedig már az abszolút OMG kategória.

Egy nagyon szép szerelem, ami soha nem teljesülhetett be, mert Edward nem emberek közé való és kár volt őt elhozni onnan, ahol addig lakott, mindezek után Edward szíve talán még jobban fájt, hiszen tudta, hogy van kint rendes élet, amit talán képes lenne megszokni és van kint egy nő aki világ életében szerette őt. Kereshetnénk a választ arra a kérdésre, hogy ki a hibás ezért, de felesleges. Szívből remélem, hogy a 2012-re ígért remake filmből nem lesz semmi, főleg nem Robert Pattinsonnal. Az még elmegy, hogy musical és színdarab is van belőle, de remake ne legyen.

Wild Target

A 2009-es Wild Target film az évtizedekkel azelőtti hasonló című francia film alapján készült. Az eredetit nem volt szerencsém látni, pedig érdekelne. Az új verzió sztorija hasonló, a helyszínek, színészek, karakterek különböznek.

Tipikus angol comedy, ami az egyik legjobb dolog a világon. Viktor (Bill Nighy) azt a megbízást kapja, hogy ölje meg Rose-t (Emily Blunt) ám terve nem sikerül, mert sok akadály áll előtte. A kegyetlen, addig bérgyilkosként dolgozó Viktor saját magán is meglepődve megkönyörül a nőn, bár lenne lehetősége megölni, még sem teszi. Nem is tudja milyen felelőtlen döntés volt részéről, hogy
ezt az utat választotta, hiszen Rose szélhámos női személy, aki a legnagyobb és leggzadagabb alvilági üzletemberrel húzott ujat, amikor rengeteg pénzért eladott neki egy hamisított festményt. Az üzlet ember (Rupert Everett) persze ezt nem vette jó néven, ezért parancsba adta, öljék meg.

Mindenki meg akarja ölni a másokat, meg nem is, mikor Tony (Rupert Grint) belefut a kocsiajtóba, belekeveredik a harcba amibe végül is senki sem hal bele. Viktor nem akarja a Rosera uszított verőlegényeket megölni, ezért inkább csak ??? maradandó sérüléseket ejt rajta. Valaki még is meghal. Onnantól kezdve hárman menekülnek a rendőrök és a többi verőlegény (Martin Freeman) elől ami nem könnyű egy olyan városban, ahol mindenki ismer mindenkit.

Fordulatos történet, lelőtt, leesett fülekkel, cigiző fiatal emberrel, zavaros tekintetű, szeleburdi fiatal nővel és megenyhült szívű bérgyilkossal akinek egyébként a becsületén is folt esett, hiszen bérgyilkos családból származik és édesanyja kérlelésére sem képes megölni a kinézett embert, pedig ez volt az édesanya utolsó kívánsága.



Egy hotelben szállnak meg, álnévvel, ám minő véletlen, alvilági üzletemberünk is pont abban a hotelben szállt meg. Elsülnek a fegyverek, elvesznek a fülek, mindenki menekülne mindenhová de senki nem érti miért, mikor vagy hová, ezért Viktor házába veszik irányt. Ez a 3 ember összezárva már majdnem megőrjíti egymást, ám a film végén bebizonyosodott, hogy valamennyire csak szeretik egymást. Tony a nap megmentője, profi gyilkosok halnak bele a 'harcba', ők hárman pedig békésen mehetnek egymás agyára.




Remek film, jó poénokkal, az egyik legnagyobb színésszel, Bill Nighy, aki most hozza legjobb formáját, Emily zseniális, Rupert pedig ennél nem lehetne jobb. Alvilági barátunk szerepére Rupert Everett volt a legjobb, bár Martin Freemant mint bérgyilkost nem tudom hová tenni. A soundtrack lehetett volna jobb, de a film attól még jó.

Breakfast at Tiffany's

Milyen jó lehetne Tiffanyéknál reggelizni Audrey Hepburnnel .... Egy olyan remek színésznő, mint ő, biztosan sokat tudna mesélni. Ez volt az első Audrey Hepburn film, amit valaha láttam, és azóta sorra gyűjtögetem a filmjeit. Mert jók. Azóta van már Audreys bevásárló tatyóm is. Mindenkinek Twilightos van, nekem Audrey, erre tessék gombot varrni ....

A film 1961-ben készült és még most is szívesen nézik az emberek, érthető módon. Audrey Holly Golightly szerepében látható, aki az álmait követve 18 évesen elhagyta családját és férjét, hogy híres és népszerű legyen New Yorkban. Hóbortos partyk megszervezésével keres pénzt, gazdag férfiak kísérőjeként jut a mindennapi betevőjéhez. Mivel a bulikat nem tudja hol tartani, ezért azt saját, kis alapterületű lakásában tartja, aminek a szomszédok nem örülnek és egyszer a rendőröket is kihívják.



Holly éli életét, ahogyan tudja, beleszeret Paul Varjak íróba, akinek sehogyan sem akar sikerülni a nagy áttörés. Kettejük szerelme nehezen bontakozik ki, hiszen Paulnak barátnője van, Holly pedig nehezen tud lemondani a pénzkeresés ilyen módjáról, ami számára kényelmes és jól jövedelmező. Vannak a kapcsolatnak akadályai, ezeket átugorván elkezdődik valami kettejük között, amit Holly a semmiből érkezett egyik rokona zavar meg.

Nagyon jó kis történet a klasszikus, valamit érő film fanoknak, nálam felirattal ment a dolog.
A filmben láthatóak a világszerte elhíresült Audrey ruhák, amik a bevásárlótatyókon, egérpadokon, bögréken megtalálhatóak, Holly ruhái mindig nagyon szépek voltak.




Részemről kissé unalmas volt a történet a film felénél, de a remek zárás teljesen kiengesztelt.