Terri McIntyre

Comedy drama 2003-ból egy glasgowi nőről és életéről. Ez is egy olyan kategória, ami nem csúszik le mindenki torkán. Egyszerű, de nagyszerű. Tervezem megnézni az első évadot is, ha megtalálom valahol. Éljen a TVRip. Nem szeretem, de ha nem marad más, akkor várunk amíg valaki átkonvertálja, úgy pedig már nem vészes.

Történetünk főszereplőpje Terri McIntyre (Simon Carlye), egy glasgowi nő, aki a 'barnaságot' hirdeti, barnítókrémek eladásával, értékesítésével foglalkozik. Ám az élete minden, csak nem unalmas, hiszen szerelmi élete sem alakul úgy, ahogyan szeretné, kollégái is haragszanak rá. Nem sok barátja van és sokan ott tesznek neki keresztbe, ahol tudnak. Terri magabiztos és talpraesett nőnek tűnt, bár a sorozat (6 rész) vége felé már rendesen megsajnáltam szegény nőt amiért minden és mindenki összejátszott ellene, akár véletlenül okozott bajt, akár jót akart, de rosszul sült el.

Terri munkahelyén csoportfotózkodás zajlik és mindenki szeretne a címlapra kerülni, de csak egy címlap van. Az ember azt hinné, hogy felnőttek képesek felnőtt módjára viselkedni, pedig nem. Ebből indul ki a történet és bonyolódik egy szerelmi szál is, aminek nem lett volna szabad megszövődnie kollégák között. Az osztály női dolgozói egymás tűsarkain taposva hajtanak az új befektetőre Gavinre (Sean O'Kean), akinek egyből McIntyre jön be. A második évad a férfiért való harcot és Terri teljes kiborulását mutatja be, fordulatos cselekményekkel és váratlan, kiszámíthatatlan fináléval, hiszen hová is gondol az ember, maga mögött hagyni a sikeres munkahelyet és búcsút inteni a legjobb barátnőnek, Arlene-nek (Helen Devon).

A történetvezetés néha kevésbé fontos dolgokra villant rá és a zenékkel sem vagyok megelégedve. Viszont nagyon jól kidolgozott karaktereket láthattunk a filmben, és ezt nem mondom túl gyakran. Tipikus angol comedy drama, tekergünk nyekergünk, nagy hoppá, aztán minden rendben, megint hoppá. Több volt ebben a sorozatban a hoppá, mint gondoltam, a dráma oldal jobban átjött, a comedy rész annyira nem, pedig lett volna min nevetni. Ami nagyon tetszett (és ezt sem mondom gyakran) még, az az, hogy sikerült megtartani az egyensúlyt az igazi, néha kegyetlen élet és a diadalittas, már már túl bosszúálló, röhögőgörcsös, győzelem mámoros harcok között. Az élet sajnos ilyen és a sorozat remekül emelte ezt ki Terri abszolút komoly főnökének Greig (David Tennant) karakterével, aki az örökös kiabálásval és akadékoskodásával visszahúzta főhősünket a földre, miközben sikerült legnagyobb ellenségéinek valahogyan visszavágni.

Sikerült teljesen azonosulni a karakterekkel, bár Arlene karakterét, aki Terri lakótársa és legjobb barátnője, teljesen feleslegesnek tartottam és az is világossá vált előttem, hogy nem tudom mennyi ideig bírnék ki egy ilyen főnököt. Skót akcentus ide vagy oda, a produkcióval nagyjából meg vagyok elégedve, ennél 'skótosabb' sorozatot még nem láttam de ha van még ilyen, azt látni akarom és meg is fogom nézni. A sorozatot Simon Carlye rendezte, írta és részt vett a produceri munkában is. Legjobb. All hail BBC Scotland, all hail.

Life On Mars

Van-e élet a Marson? Ezt talán soha nem tudjuk meg. Annyi biztos, hogy Sam Tyler világában nem létezett élet a Marson. Vagy csak nem tudott róla. Nem lehet nem szeretni ezt a sorozatot, ami sajnos csak két évadot és 16 részt élt meg. A hülye nyomozgatós sorozatokat nem szeretem, de ez más, ez tetszik.

A történet 2006-ban kezdődik. Sam a manchesteri rendőrségen dolgozik, főfelügyelőként. Rendesen (és oktalanul) kioktatja barátnőjét, Mayát, aki a tettes után ered, majd lelövik. Sam magát okolja a történtekért, kocsijában hallgatja David Bowie: Life on Mars című számát, sír, kiszáll az autóból és őt is elütik, meghal. Barátunk 1973-ban ébred fel, felügyelőként, egy másik kocsival, akkori divatos ruhában, hajjal. Vajon kómába került vagy megbolondult/időben utazik? A történet erre hajaz, hiszen a nyomozós szálak mellett mindig felvetődik a kérdés, egy kis jel, ami arra utal, hogy Sam nem álmodik, nincs kómában, él, viszont beteg és látomasai vannak.



Belevaló angol sorozat, remek poénokkal és történetvezetéssel. Sam, miután felébred 1973-ban, bemegy a rendőrségre és ott egy akkori rendőrörsöt talál, ahol már nem ő a nagy főnök. A beosztottak 1973-nak megfelelően öltöznek és viselkednek, a rendőrörsön nem léteznek még laptopok, lehallgató készülékek, kütyük a boncoláshoz, sötétített üveg de még tv sincs a kocsmában. Szinte minden új fajta eszköz, ami segíti a rendőrök dolgát, akkor még nem lett feltalálva, adatbázis nem létezik, a kézzel írt papírok besárgultak, olvashatatlanok, eltűntek, ráadásul a rend őrei abban az időben (is??) úgy vitték be az embert, hogy talán nem is volt bűnös, bizonyíték hiányában találomukra bevittek valakit, aki talán soha semmi rosszat nem követett el egész életében.

Sam bemegy a 'munkahelyére' és üvöltözve visszakéri a pozícióját, ám megjelenik a nagy sajt, Gene, Gene Genie, Gene Hunt, aki a valaha kitalált egyik legjobb karakter, ami létezik (szerintem). Gene nagy mafla, mogorva ember, a szarkazmus királya, a túlsúlyos fél Isten, akire mindenki úgy néz, mintha a világot mentené meg, pedig nem. A kiállhatatlan főnök egyből falhoz nyomja és tudatja vele, hogy ki a főnök. Kollégái nem igazán akarják befogadni, mert Tyler más. Egy komoly férfi, aki a jó érdekében bármire képes, óriási szíve van és az érzékei után megy, jó megérzései vannak, ötletei, elképzelései, igazi életrevaló pasas. Ez feltűnik Anne-nek, az örs egyetlen női felügyelőjének, akit eddig még csak azért csesztettek, mert ő volt az egyedüli azon az osztályon, de ezek után Sammel is cikizték, mint a gyerekek az óvodában.



Szintén alacsonyabb költségvetésű produkció, remek színészekkel és történettel. Az Emmy díjas sorozat tökéletes képet ad 1973 világáról ám a zenei aláfestés hagy maga után némi kivetnivalót. Általában szeretem a vegyes összeállítású soundtrack albumokat, még akkor is ha soha életemben nem hallottam még az előadókról, ez most nem így történt. A sorozatban csúnyán beszélnek és régies machesteri akcentussal.

The State Within

The State Within című 6 részes politikai dráma még 2006-ban ment le a BBC America csatornáján. A gengszteres, alvilági témájú filmeket nem szeretem ám a politikai drámák, agyafúrt trükökkel és jó színészekkel az egyik legjobb dolog a világon. Kegyetlen őszinteséggel beszélnek mindenről és mutatnak be való életben egyszerű állampolgárnak nem látható dolgokat, hallhatjuk mi történik a nyakkendősök világában.

A sorozatról, ami sajnos csak évadot élt meg, nem is hallottam 2009-ig. Egy filmajánló oldalán olvastam róla és igen nehéz volt elhinni hogy majd pont a BBC America ad le egy olyan sorozatot amiben Jason Isaacs jófiút játszik. A sztori fogott meg, amelynek minden egyes percét élveztem, még úgy is, hogy szinte senkit nem ismertem a filmből.



Sir Mark Brydon, Anglia washingtoni nagykövete Washingtonba megy és még az ottani luxus lakosztályát sem tudta elfoglalni mert a golyóálló autó felett, a Londonba tartó járaton egy muzlim vallású ember öngyilkosságot követett el. Első nagy bumm a sorozatban, Mark, nyakkendős és magas sarkúban tipegő emberek közt, kocsiban ülve gyűjt erőt a munka elvégzéséhez amint szemük láttára szakad a repülőgép sok darabra, a gép darabjai az utakon rengeteg halált okoztak, maga Mark is életét kockáztatva próbál megmenteni egy életet, sikertelenül.

És itt jönnek képbe az Egyesült Államok emberei. Amerikában és az Egyesült Királyságban is tüntetések zajlanak, a kormány mindenféle jel után kutatva hosszú időnek mondható intervallumon kívül nem tud felmutatni semmi érdemlegeset, ami szemet szúr Marknak. A Honvédelmi Miniszterelnök, Lynne Warner meglehetősen hidegen fogadja a nagykövetet és köti az ebet a karóhoz, az öngyilkos már meghalt, a katonák és rendőrök teljes bevetéssel keresik a csoport többi tagját ugyan is tudomásukra jutott hogy a merénylő nem egyedül érkezett. A baj nem jár egyedül, bőrszín alapján választanak embereket akiket bűnösnek szeretnének beállítani. Mark, míg magánéleti problémájával is meg kell küzdenie, közben beleszeret egy nőbe, felbukkan régi ellensége, aki meglepő módon sokat tud az eseményekről, annak ellenére, hogy hírzárlat volt érvényben.

Valaki végig figyeltette a nagykövetet és a körülötte lévő emberek szépen lassan eltűnnek vagy meghalnak, gyanús körülmények között. Ekkor üti bele csúf orrát a dolgokba egy újságíró nő, aki hosszú nyomozás után fényt derít a piszkos dolgokra. Valami nagyon nem stimmel, Mark is érzi ezt, miután kiderült, a Honvédelmi Miniszterelnök maga írta alá azon papírokat, ami támogatja üzbég és iszlám, muzlim vallású emberek kérelmét az országban való elhelyezkedésre, atomfegyverek kifejlesztésére, használatára.

A sorozatot nem hiába jelölték Golden Globe-ra, sajnos nem nyert egyetlen kategóriában sem, és a sötét dolgokra sem sikerült pontot tenni, hiszen a hatodik, befejező rész végén maga a Miniszter elnők vallja be, hogy fia érdekében muszáj volt alá írnia a papírokat és hogy az igazi bűnös, akiről Mark is tud, a sötét szobában van, velük együtt, de nem derül ki, hogy ki lehetett az. Folytatást akarok!!!!!!!

A filmből egyértelműen kiderült, hogy érzékeim nem csaltak, Jason tényleg nem jófiút játszott, biztos vagyok abban, hogy neki is benne van a keze a piszkos dolgokban. Milyen remek színész választás, már majdnem elhittem, hogy tényleg családszerető, törvénytisztelő, rendes pasast játszik .....

Az ember azt hinné, Jason legalább ilyenkor vissza tud fogni elképesztő humorából. Nem tud. Poén videó, csak hogy tudjunk erről is.