avagy miért ne adoptáljunk bukott amerikai pilotot egy brit produkcióba. Mert nem lesz jó. Röviden és tömören. A történet alapja egy 2007-es, a Fox által elbukott pilot volt. Magát a pilotot sajnos nem láttam de ebben a formában nem igazán volt megnyerő. Két nagy kedvencem, Dean Andrews és Alex Kingston is szerepel a sorozatban, amelynek első részével az a gond, hogy sok poént lőtt le, egy pilothoz képes sokat. Maga a téma elég érdekes lenne, egy házat és az abban lakó családokat mutatják be. A yorkshire-i ház ott lakóinak 1968-as, 1987-as és 2010-es életébe tekinthetünk. Nem rossz kezdésnek, három különböző idősík, ám elég hamar kiderült, hogy pontosan mi is köti őket össze. Érdekesnek érdekes volt, de így, hogy már lelőtték a poént, a második fele vontatásnak tűnt számomra.
Az 1968-ban ott élő család egy szerelmes párból és a férfi szüleiből áll akik súlyos terhet cipelnek. Ruth és Paul fél évvel azelőtt elvesztették 8 éves lányukat, Alicet. Ha ez még nem lenne elég probléma, a férj rá sem tud nézni a nőre, mert állandóan Alice arcát látja, akárhányszor ránéz Ruthra. Az 1987-es család 2 szülőből és két gyerekből áll. Amy (a legkisebb lány) kissé zavarodott tünemény, akinek van egy Alice nevű képzelt barátja. A szülők próbálják megérteni mi is történhetett, mit is tehetnének ez ügyben hiszen sok érdekes ??? dolog történik a házban, meglepő módon mindig Amy van a helyszínen, amikor valaki/valami majdnem vagy tényleg meghal. A kislány persze Alicet hibáztatja.
A 2010-es család egy leendő szülőkből áll, Nisha az anya leesik a létráról amint a falról kaparássza le a tapétát. A nő kórházba is került, majdnem elveszítette a gyerekét is emiatt. Egy valami biztos. Minden család történetében látszódik az a bizonyos fal, amit minden éppen akkor oda költöző vagy már egy ideje ott lakó család fedez fel. A képen Alice van lefestve. Az ITV Néha nagyon mellélő a drámákkal. Ez 'supernatural drama' lenne, de nem hinném, hogy az lett. Valahogy ez most nem jött össze. Nem egy horror film, nem kell félnie az embernek de egy kisebb röptű amerikai thriller szintet sem üt meg. Attól függetlenül adok esélyt a sorozatnak mert mindenki azt mondja csak utána lesz jobb.
Van-e élet a Marson? Ezt talán soha nem tudjuk meg. Annyi biztos, hogy Sam Tyler világában nem létezett élet a Marson. Vagy csak nem tudott róla. Nem lehet nem szeretni ezt a sorozatot, ami sajnos csak két évadot és 16 részt élt meg. A hülye nyomozgatós sorozatokat nem szeretem, de ez más, ez tetszik.
A történet 2006-ban kezdődik. Sam a manchesteri rendőrségen dolgozik, főfelügyelőként. Rendesen (és oktalanul) kioktatja barátnőjét, Mayát, aki a tettes után ered, majd lelövik. Sam magát okolja a történtekért, kocsijában hallgatja David Bowie: Life on Mars című számát, sír, kiszáll az autóból és őt is elütik, meghal. Barátunk 1973-ban ébred fel, felügyelőként, egy másik kocsival, akkori divatos ruhában, hajjal. Vajon kómába került vagy megbolondult/időben utazik? A történet erre hajaz, hiszen a nyomozós szálak mellett mindig felvetődik a kérdés, egy kis jel, ami arra utal, hogy Sam nem álmodik, nincs kómában, él, viszont beteg és látomasai vannak.
Belevaló angol sorozat, remek poénokkal és történetvezetéssel. Sam, miután felébred 1973-ban, bemegy a rendőrségre és ott egy akkori rendőrörsöt talál, ahol már nem ő a nagy főnök. A beosztottak 1973-nak megfelelően öltöznek és viselkednek, a rendőrörsön nem léteznek még laptopok, lehallgató készülékek, kütyük a boncoláshoz, sötétített üveg de még tv sincs a kocsmában. Szinte minden új fajta eszköz, ami segíti a rendőrök dolgát, akkor még nem lett feltalálva, adatbázis nem létezik, a kézzel írt papírok besárgultak, olvashatatlanok, eltűntek, ráadásul a rend őrei abban az időben (is??) úgy vitték be az embert, hogy talán nem is volt bűnös, bizonyíték hiányában találomukra bevittek valakit, aki talán soha semmi rosszat nem követett el egész életében.
Sam bemegy a 'munkahelyére' és üvöltözve visszakéri a pozícióját, ám megjelenik a nagy sajt, Gene, Gene Genie, Gene Hunt, aki a valaha kitalált egyik legjobb karakter, ami létezik (szerintem). Gene nagy mafla, mogorva ember, a szarkazmus királya, a túlsúlyos fél Isten, akire mindenki úgy néz, mintha a világot mentené meg, pedig nem. A kiállhatatlan főnök egyből falhoz nyomja és tudatja vele, hogy ki a főnök. Kollégái nem igazán akarják befogadni, mert Tyler más. Egy komoly férfi, aki a jó érdekében bármire képes, óriási szíve van és az érzékei után megy, jó megérzései vannak, ötletei, elképzelései, igazi életrevaló pasas. Ez feltűnik Anne-nek, az örs egyetlen női felügyelőjének, akit eddig még csak azért csesztettek, mert ő volt az egyedüli azon az osztályon, de ezek után Sammel is cikizték, mint a gyerekek az óvodában.
Szintén alacsonyabb költségvetésű produkció, remek színészekkel és történettel. Az Emmy díjas sorozat tökéletes képet ad 1973 világáról ám a zenei aláfestés hagy maga után némi kivetnivalót. Általában szeretem a vegyes összeállítású soundtrack albumokat, még akkor is ha soha életemben nem hallottam még az előadókról, ez most nem így történt. A sorozatban csúnyán beszélnek és régies machesteri akcentussal.
