Spaced

A Spaced 1999-től 2001-ig tartó Channel 4 sitcom volt. A főszereplők Simon Pegg, Jessica Stevenson, Julia Deakin, Mark Heap, Nick Frost. Simon és Jessica írta a sorozatot, a producer pedig Edgar Wright személye. Már a nevek is elég csábítóan hangzanak és még nem is beszéltem a vendégszereplőkről: Bill Bailey, John Simm . Mindössze 14 epizód erejéig, 2 évadon keresztül követhettük Tim Bisley (Simon) és Daisy Steiner (Jessica) kalandjait.



Tim egy képregény mániás, gyerekesen viselkedő férfi, aki egy képregényboltban dolgozik, elhagyja barátnője, Sarah, egy másik férfiért. Ekkor találkozik Daisy-vel, az amatőr íróvalm váratlanul, egy kávézóban, miközben mindketten lakást keresnek. A kínálat nem a legjobb, viszont adódik egy remek lehetőség, amit nem szabad elhalasztaniuk. Egy remek lakás, jó áron, ám csak párok jelentkezhetnek.
Élnek a lehetőséggel és azt hazudják, hogy együtt járnak egy ideje. Probléma megoldva ám a baj mindig csőstül jön. Amint elkezdik magukat jól érezni a lakásban, Tim elveszíti munkahelyét és Daisy is megpróbál munkát találni magának, nem sok sikerrel. Az élet egyéb nagy problémáival is szembesülniük kell és továbbra is eltitkolni mindenki elől az igazságot, ami nem megy könnyedén.



Tim és Daisy között valami kifejlődik, különösen a második évadban, addig se veled, sem nélküled viszonyuk van, amivel az őrületbe akarják vinni a szomszédokat, a ház bérlőjét, Marsha Klein-t, az egyedülálló anyát, aki soha nem titkolta mély érzéseit Brian Topp, szintén szomszéd iránt. Brian egy bolond művész volt, lassú felfogású és könnyen kihasználható. Kapcsolata megszakadt az emberekkel, nem képes az emberekkel való igazi kommunikálásra. Ezért is számít nagy fordulatnak, hogy Daisy legjobb barátnője, Twist, a divatmániás beképzelt lány elkezd járni Briannel. Daisy már kezd magába roskadni, hülye szomszédjai és Tim próbálja észnél tartani. Mike Watt (Nick Frost), Tim gyerekkori barátja, a British Army tagja szeretne lenni, egyszerűen zseniális, talán neki van a legtöbb esze az összes karakter közül.




Mindennapi problémák szürreális köntösben, egy vérbeli brit sitcom Simon Pegg/Nick Frost nevével ellátva. Huszonnégy perc per epizód, garantált röhögőgörcs és egy nagyon jó soundtrack, amiért plusz pirospont jár, a színes zenei választék miatt.


A sorozatból egyébként egy amerikai remake is készült 2009-ben, ami nem aratott osztatlan sikert a nézők között, sőt, a rendezőket is magukra haragították, amiért nem kérték el a film bizonyos jogait. A remake önmaga mindössze pár rész lett és sugárzását felfüggesztették az alacsony nézőszám miatt.

Exile

Egy régen várt dráma. Sejtettem, hogy jó lesz ez, maga a történet és a színészek is biztosítás a minőségi produkcióra. Már akkor figyeltem a projektre, mikor még alig volt róla megadva infó. A történetet Paul Abbott és Danny Brocklehurst alkotta meg ((AbottVision/Red Production Company).

A sztori szerint Tom (John Simm) egy lecsúszott életű londoni újságíró, aki droggal és nőkkel elrontotta karrierjét ezért meglátogatja régen látott apját, aki Alzheimer-rel küzd. Pontosan 18 éve hagyta el otthonát és meg is volt annak az oka, hogy miért nem tért vissza addig. Az apa, Sam (Jim Broadbent) bántalmazta Tomot, mikor az kicsi volt. Kettejük kapcsolatát szerette volna felmelegíteni és pontot tenni az i-re ám ez nem ment ilyen egyszerűen, hiszen ő csak pár éves volt, mikor az apja holmijai között kutatgált, Sam pedig a betegsége miatt nem emlékszik a múltra -legalább is nem mindenre- így pedig elég nehéz egy régi ügyet felbolygatni és lezárni.

Tom szeretne mindent tisztázni, de közben egyre több dologba keveredik bele és össze is jön Mandyvel, egy bárban dolgozó nővel (Claire Goose) akiről később kiderül, hogy a tesójának volt egy éjszakás kalandja Tommal, még régebben. Mandy anyuka már és a férje, aki szinte soha nincs otthon, Tom egyik legjobb barátja (volt) ez mind csak a történet folyamán később derül ki. (Olivia Colman) Tom testvérét, Nancyt alakítja, aki egy teljesen közömbös figura, legalább is én nem mindig tudtam eldönteni, hogy haragszik-e Tomra, amiért ráhagyta beteg apjukat vagy néha örült-e annak visszatérésének.




A memória érdekes dolog és nem minden esetben érdemes fejtegetni mert néha a helyzet kilátástalan. Tom céltudatos volt és bár többször letört, mindig folytatta a küzdelmet és segített 'apjának' visszanyerni álmait, ami nem mindig sikerült. Mindemellett az is kiderül, hogy nem Sam a valódi apja. Elkezdődik a nyomozás és végül rátalál az igazi apjára, aki rákban szenvedett de önként vetett véget életének egy nappal azután, hogy az akkor még mit sem sejtő fia felbukkant nála, információért. Mint kitudódott, vérszerinti apja Jonathan, aki egy Greenlake nevű gyógyintézetben dolgozott régebben. Halála előtt videóra veszi vallomását amit Tom megtalál és megnéz, abból tudjuk, hogy Jonathan megerőszakolt nőket és Tom egyike volt azon gyerekeknek aki így fogantak. A szálak visszavezetnek egy köpcös, szemüveges úriemberhez??? aki az intézet fejeként mindenről értesült, sőt, be is szállt a bizniszbe. Jonathan sorra erőszakolta meg a nőket, Metzler pedig eladta a gyerekeket, akiket a saját szüleik hagytak ott/hagytak el. Erre aztán végképpen nem számítottam. Ritka fordulatos történet volt, idő is alig van kirázódni egyik hirtelen jött eseményből a másikba.

Nagyon tetszett ahogyan megvalósították a filmet, jó volt látni, hogy nem szorultak a négy fal közé, pedig a történet megkívánhatná. Szerintem kicsit lassan indult be a sztori de utána már azt sem tudtam, hogy most mi merről hány méter. A thirller sem igazán az én műfajom, pszichológiai vagy nem, nem az én kenyerem és ezek után sem kedveltem meg jobban.A zene amit alatta hallottunk, illett a környezethez, piros pont jár érte. Nagyon meg vagyok elégedve a filmmel, még is van még egy kis kivetnivalóm. Nancy karaktere. Ő csak mellékszereplő ez igaz, de nem bántam volna ha látjuk jobban kibontakozni. Jim nagyon jól játszott, ahogyan ezt tőle megszokhattuk de még egyszer nem szeretném ilyen szerepben látni, ember feletti alakítás de azért csak rossz volt nézni amint magatehetetlen. Alapból szomorú érzés árasztja el az embert, ha ilyen személyt lát, de ha tévén ilyen nagyszerű ember játsza el ....
Tom karaktere nekem túl forróvérű volt. Egyik pillanatban még ezt csinálta, másikban azt, ami végül is nem probléma, de nekem kissé úgy tűnt, mintha kicsi gyerek oldalná meg a rejtélyt, hogy miért vették el tőle kisebb korában a Kindercsokit ... Kapkodott és néha meggondolatlanul cselekedett, de ez ő.



Kis megjegyzés, de szerintem Tom aki szintén újságíró volt, mint adoptáló apja, Sam, jobban hasonlítottak belsőjük alapján, mint Sam és vérszerinti lánya, Nancy vagy mint Jonathan és Tom. Könnyekben úsztam a jeleneteknél, mikor arra fókuszált a kamera, hogy Sam mennyi mindent nem tudott már maga megcsinálni illetve a vallomásos jelenetnél, mikor Tom megtudja, hogy az igazi apja miféle ember. Azok bizony igazi könnycseppek, elképesztően jó minisorozat lett.

Nekem személyszerint egyik kedvenc jelenetem az volt, amikor Tom megpróbálta elkerülni a haverját a boltban, bebújt a rakodó kocsi mellé és az ott dolgozó elszólta magát, eltolta a kocsit, Tom pedig úgy tett, mint aki éppen a cipőfűzőjét köti be. Nagyon ravasz fiatal ember. :D
JÓ volt látni Tomot egy Lotusban (inkább nem nevezném meg miért) de a havas, padon ülős, beszélgessünk a családunkról pár perc is nagyon ütős lett, szép jelenet.

Mad Dogs 3 & 4

Az idei év eddigi legjobb sorozata a képernyőkön. Az első és második rész után azt hinné az ember, ennél jobban már nem szívhatnának pórul járt embereink. Tévedés. Még több galiba a láthatáron.



Megtörténik a holtest újra elásása mikor kiderül, hogy elhagytak egy lábujjat. Na akkor usgyi vissza a hajóra, vízre menni és Alvo kislábujját megtalálni, ami nem olyan könnyű feladat. Feladat teljesítve, kalandjaik után hazaérve egy erőszakos törpe fogadja őket, aki pisztollyal fenyegíti és fel akarja őket akasztani, ami végül is nem sikerül neki. A kerti kútba teszik, székhez kötve leeresztve, ám mikor visszatérnek a városból, ahol el akarták sózni a fekete pénzt és feladni azt a rendőrségen, megtalálják a megölt törpét, a fagyasztójukban egy kis üzenettel: Megmondtuk, hogy ne menjetek a rendőrséghez.



Alvo első és egyben legnagyobb ellenségének mondott Jesus meghalt, a szerb maffia végzett vele és a 4 barát úgy gondolja, a maffia velük is végezni akar ezért új tervet eszelnek ki, ami majdnem füstbe vész, mikor kiderül, hogy ki miért is haragszik a másikra, ki mit titkolt el. Áram, telefon és víz nélkül maradtak (36 órát kellett kibírniuk 4 db 0,5 l Colával) és a végén már annyira egymás agyára mentek, hogy ott ütötték verték egymást, ahol csak érték. Lenyugodtak, beöltöztek és ennél rosszabb már úgy sem lehet alapon neki mentek az ellenségnek, a pénztől pedig egy külsős ember segítségével szabadultak meg. Beleugranak a vízbe lemossák a festéket a fejükről és a háttérben láthatjuk a spanyol nőt, egy levágott lábbal a kezében. Megpróbálta lelőni őket de Quinn megmentette a napot.




Erre a végre aztán végképpen nem számítottam. Fel sem merült bennem, hogy így is végződhet a sztori. Kellemes kis sztori, kár, hogy az első évad csak 4 rész. Mindenki karakterénak van vaj a füle mögött, szerintem kissé túlzásba is vitték a karakterek dramatizálását de ilyen helyzetben még nem voltam, nem tudhatom igazából milyen lenne a környezet ennyi balhé után. Újranéztem, mert megérte.

Miranda

Egyik kedvenc színésznőm, Christina Ricci és egyik kedvenc színészem, John Simm főszereplésével készült 2002-es produkció John Hurt és Kyle MacLachlan segítségével. Az alapsztori unalmas ( a film kevésbé ). Ez a film teljesen az a kategória, ami első nézésre nem túl érdekes, de a film vége után esik le hogy igen is az, mikor lelövik a poént a movie utolsó perceiben.



Frank (John Simm) könyvtáros első látásra beleszeret a rejtélyes Mirandába (Christina Ricci). Hamar eldöntik, hogy járnak, ám a titkozatos nőről szépen lassan kiderül, hogy korántsem annyira szent, amilyennek mutatja magát (feltűnően jól viselkedik minden helyeztben). A fiatal nőről kiderül, hogy pénzért bármire képes (szó szerint értendő), Frank nyomába ered a sok furcsa telefonhívás után és nehézségek árán ugyan, de kideríti, hogy szerelme táncosnő, szélhámos és domina is. Egy jó ideje már hülyít 2 embert, akik eleinte még nem tudnak egymásról, sőt, Miranda mindkettejüknek más más arcát mutatja. Ők ketten segítették őt 'pályája' kezdetén, viszont túl jó 'ügyfélnek' bizonyul, ezért nem akarják kiengedni a kezükből. A nap 24 órájában 3 különböző énjét mutatja, sok pénzt keres, ám Frank iránt érzett szerelme miatt szépen lassan belebonyolodik a dolgokba és lebukik, a film vége felé mindenki tudomást szerez mindenkiről, mindenki meg akar ölni mindenkit, Frank menti meg szíve hölgyét, aki idegességében mindenkit helyben hagy (de legalább nem öl), megmenti a napot, senki nem hal meg, a lány feloldozva minden terhe alól, boldogan él együtt Frankkel.



Ez a film sajnos nem hozza az általam várt színvonalat, de azért nem volt rossz. John Simm neve garancia arra, ha a film nem is átütő, az általa megformált karakter majd jó lesz (Végre láttam gitározni és hallottam énekelni is). Abszolút szerethető figura, akinek csak 1 nagy bűne van, a rossz emberbe szeret bele. Johnnak amúgy is jól állnak az őrült és üvöltöző karakterek, benne most sem csalódtam. Christina Ricci sem lehet csalódni, karaktere velem is ugyanúgy elhitetett mindent, mint Frankkel, mindig minden gyanús dologra tudott mit mondani, már majd nem jómagam is elhittem, amit mondott. Christina még mindig a szép szemeit használja legmélyebbről jövő érzelmeinek őszinte (vagy nem) kifejezésére. Ez talán élete egyik legjobb alakítása. A film zenéjével nem voltam 100%-osan megelégedve. Egyszer nézhető, ha más nem, a benne szereplő legendák miatt.

Mad Dogs (episode 2)

Most már egyre biztosabb vagyok abban, hogy a Mad Dogs a legjobb film a tévén eddig, 2011-ben. Már alig bírom kivárni a következő részt.



A mai epizódban felbukkan egy ismeretlen spanyol nő, aki felügyelő és az előző részben elrabolt hajó érdekében keresgélnek. Alvo még csak 2 napja halt meg, de már nyakig vannak a bajban. A kis betekintő után egyből visszatérünk a lövöldözéshez, amivel az előző résznek vége lett. Mint kiderült, Tony Blair maszkját viselő ember nem más, mint egy rendőr. Huppá, nagy a gond, ha már a rendőrséghez sem fordulhatnak. Maszkos gyilkos azért Baxter fejét bevérezte Alvo vérével és vett tőle DNS mintát amit használni is fog, ha rendőrségi ügyet csinálnak a dologból. Meg vannak lőve de rendesen. A holttestet el kell tenniük valahová, ahol senki nem látja és nem tudják riasztani a rendőröket ha véletlenül meglátják a halott embert. Közben megjelenik a spanyol nő és Ricknek eszébe jut, hogy a hajón hagyta a kameráját, amivel előtte magukat vette fel, amint ökörködnek és a hajó utat tervezik.

Ennél a pontnál elszakad a cérna, hiszen Quinn azt javasolta neki anno, hogy hagyja ott, nem érdekel az ott senkit. De igen. Innentől kezdve minden a feje tetejére áll és mondhatjuk hogy senki nem bízik meg senkiben. Elindulnak megkeresni a hajót, meg is találják de megjelenik három fegyveres ember. Úgy tűnt, a hajó tulajdonosának volt egy elintézetlen drog ügye, így tudtuk nélkül tovább adtak 2 nagy táska kokaint és ott ragadtak 3 millió Euróval. Idejük nem volt gondolkozni, elmenekültek a pénzzel, letörölgették az ujjlenyomatokat, korlátokat. A pénzt egy bérelt autóban rejtették el egy parkolóban. Úhy tűnik nyugi van, mikor ismételten megjelenik a spanyol nő, teljes a pánik, hiszen Alvo holttestét félig kiásta egy kutya és még nem tudták visszaásni.





Bax és Quinn feltartja a rendőröket amíg a többiek Alvot belegyömöszölik egy hűtőládába, ami nem egyszerű feladat. A nő mindenkit meginterjúvol az Alvo által is sokszor említett Jesus nevű szerb milliomos halálával kapcsolatban, de persze ez nem volt előre megbeszélve, ezért mindenki improvizál. Rosszul, mert mindenki mást mond, ők ezt nem tudják, de a rendőrség igen. A nőnek már az elején gyanúsak voltak de erről csak spanyolul beszélt kollégáival, amit a 4 barát nem ért. Rick mindenkinek azt hazudta, hogy nem találta meg a kamerát, közben pedig megtalálta és a spanyol nő egy kis ravaszsággal meg is szerzi a videókamerát .....

Fekete humor a köbön. Sokkal jobb, mint az előző rész, a zene is jobb volt alatta. Imádom hogy akkora a bonyodalom, hogy abból alig tudnak kimászni, már is benne vannak egy következőben. Ettől lesz mégjobb.

Mad Dogs (episode 1)

Általában nem csinálok ilyet, egy epizód után nem blogolok de most így alakult. Nem is tudom mire vártam egy hetet azzal, hogy megnézzem a filmet és miért féltem tőle ennyire. Idén az eddigi egyik legjobb sorozat. A Sky csatorna minőségi drámákat készít és a cast is nagyon jó de attól féltem, hogy ez nekem nem fog tetszeni.

A történet szerint Baxter, Quinn, Rick és Woody ellátogat egy régi über gazdag ismerősükhöz,egy hétre. Évente egyszer járnak csak össze, több mint 10 éve de csak most tűnik fel nekik, hogy gazdag haverjuknál valami nincs rendben. Keserves egy hétnek néznek elébe, főleg azért, mert az Isten háta mögött egy kastélyban laknak, ahol még a telefonjukat sem tudják használni, mivel azokat fogadásból 1 napig elzárják. Ám a szerencsétlent megölik, csak ő tudta hol vannak a kulcsok a szekrényekhez, ajtókhoz, autóhoz ezért alaposan fel kell forgatni az egész villát.

Az első részben csupán annyi történt, hogy a 4 jóbarát megérkezik Mallorcára, eljutnak a villáig, ökörködnek, esznek, napoznak, buliznak és másnap megtörténik a mindenki életet megváltoztató gyilkosság. Bax és Quinn gyanúsnak találta hogy haverjuk állandóan földhöz vágta a telefont, ideges lett, spanyolul beszélt valakivel. Egyik nap elkötnek egy hajót, amit fél úton ott hagynak a vízben, de minő furcsa, nem sokkal később valaki, Tony Blair maszkot viselve megöli legjobb barátjukat aki érkezésük napján rájuk hagyta villáját, ha valami történne vele.

Nagyon tetszett, ahogyan mutatták a környezetet is. Nem tudom hol forgatták a filmet, de elképzelhető, hogy tényleg Mallorcán. A cast zseniális, John Simm neve önmagában garancia a sikerre, de ha Philip Glenister is ott van, az csak nagyobbat szólhat. Marc Warren szintén közreműködik a filmben, nem tudom ki találta ki, hogy ők hárman megint szerepeljenek egy filmben, de Isten áldja meg ezért :D Tetszett a vágás és a soundtrack is. Eddig minden jó volt, tökéletes, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Igazi fekete humoros angol dráma/komédia, ez való nekem.



Tetszett a bulizós jelenet alatt a Scooter szám. Nem tudom mi volt az, de soha nem hittem volna, hogy egyszer látom Johnt és Philiphet Scooterre táncolni ....

Life On Mars

Van-e élet a Marson? Ezt talán soha nem tudjuk meg. Annyi biztos, hogy Sam Tyler világában nem létezett élet a Marson. Vagy csak nem tudott róla. Nem lehet nem szeretni ezt a sorozatot, ami sajnos csak két évadot és 16 részt élt meg. A hülye nyomozgatós sorozatokat nem szeretem, de ez más, ez tetszik.

A történet 2006-ban kezdődik. Sam a manchesteri rendőrségen dolgozik, főfelügyelőként. Rendesen (és oktalanul) kioktatja barátnőjét, Mayát, aki a tettes után ered, majd lelövik. Sam magát okolja a történtekért, kocsijában hallgatja David Bowie: Life on Mars című számát, sír, kiszáll az autóból és őt is elütik, meghal. Barátunk 1973-ban ébred fel, felügyelőként, egy másik kocsival, akkori divatos ruhában, hajjal. Vajon kómába került vagy megbolondult/időben utazik? A történet erre hajaz, hiszen a nyomozós szálak mellett mindig felvetődik a kérdés, egy kis jel, ami arra utal, hogy Sam nem álmodik, nincs kómában, él, viszont beteg és látomasai vannak.



Belevaló angol sorozat, remek poénokkal és történetvezetéssel. Sam, miután felébred 1973-ban, bemegy a rendőrségre és ott egy akkori rendőrörsöt talál, ahol már nem ő a nagy főnök. A beosztottak 1973-nak megfelelően öltöznek és viselkednek, a rendőrörsön nem léteznek még laptopok, lehallgató készülékek, kütyük a boncoláshoz, sötétített üveg de még tv sincs a kocsmában. Szinte minden új fajta eszköz, ami segíti a rendőrök dolgát, akkor még nem lett feltalálva, adatbázis nem létezik, a kézzel írt papírok besárgultak, olvashatatlanok, eltűntek, ráadásul a rend őrei abban az időben (is??) úgy vitték be az embert, hogy talán nem is volt bűnös, bizonyíték hiányában találomukra bevittek valakit, aki talán soha semmi rosszat nem követett el egész életében.

Sam bemegy a 'munkahelyére' és üvöltözve visszakéri a pozícióját, ám megjelenik a nagy sajt, Gene, Gene Genie, Gene Hunt, aki a valaha kitalált egyik legjobb karakter, ami létezik (szerintem). Gene nagy mafla, mogorva ember, a szarkazmus királya, a túlsúlyos fél Isten, akire mindenki úgy néz, mintha a világot mentené meg, pedig nem. A kiállhatatlan főnök egyből falhoz nyomja és tudatja vele, hogy ki a főnök. Kollégái nem igazán akarják befogadni, mert Tyler más. Egy komoly férfi, aki a jó érdekében bármire képes, óriási szíve van és az érzékei után megy, jó megérzései vannak, ötletei, elképzelései, igazi életrevaló pasas. Ez feltűnik Anne-nek, az örs egyetlen női felügyelőjének, akit eddig még csak azért csesztettek, mert ő volt az egyedüli azon az osztályon, de ezek után Sammel is cikizték, mint a gyerekek az óvodában.



Szintén alacsonyabb költségvetésű produkció, remek színészekkel és történettel. Az Emmy díjas sorozat tökéletes képet ad 1973 világáról ám a zenei aláfestés hagy maga után némi kivetnivalót. Általában szeretem a vegyes összeállítású soundtrack albumokat, még akkor is ha soha életemben nem hallottam még az előadókról, ez most nem így történt. A sorozatban csúnyán beszélnek és régies machesteri akcentussal.