Trollied

avagy egy olyan comedy sitcom, ami inkább egy vicces 'reality' show lenne. A reality show alatt nem Való Világot értek.

A Trollied egy általam már nagyon várt comedy sitcom a Sky1 csatornán. Az alapötlet nagyon tetszett. A Valco nevű szupermaket dolgozóinak életét mutatja be a sorozat, vicces módon. Legalábbis, ez volt írva. Nem értek egyet a besorolással. A Sugartown comedy-drama besorolásba került és még ennél is viccesebb. A történet nem mindennapi. Kimondottan nem és igen. Nem, mert ilyen sorozattal nem minden nap találkozik az ember és igen, mert ilyen történésekkel szinte mindenki találkozik. A maga módján egyedi a sorozat, ám nekem végig olyan érzésem volt, mintha webkamerát tettek volna fel egy szupermarketben. Minden nagyon élethű, a karakterek jól kidolgozottak, és brit lévén ügyesen lett megírva de nálam ez 'the opposite of okay: NOkay'.

Még a remek színészgárda sem tud meggyőzni a folytatásról. Aranyat érő poénok elvétve vannak és 'olvasván' a sorok közt, rá lehet bukkanni a dolgok vicces oldalára de nekem pont azért nem tetszik, mert túl életszerű kevés értékelhető nevetős jelenettel. Ami vicces, az vicces, nincs mese, ott szó szerint röhögni kell rajta de én inkább comedy-drama kategóriába sorolnám. A sorozat szereplői jónak tűnnek, mind teljesen más karaktereket alkotnak, mint eddigi szerepeikben, ami jó, tudtak azonosulni az általuk megformált 'személlyel' de vannak számomra kiforratlan karakterek (ami nem feltétlenül a színész hibája). Sajnos hasonló dolgot ír a The Telegraph is (DISCLAIMER: Nem pártolom a Telegraph magazint és nem sokszor értek velük egyet.), hiszen a történet kiragad néhány figurát, átad nekik tulajdonságokat és viselkedést diktál. A világon mindenki tudja, hogy mik folynak a boltok 'zárt függönyei' mögött, miként dolgoznak az eladók és miket meg kell tenniük, hogy ne rúgják ki őket. Ebben semmi vicces nincsen, ezért kellene hozzácsapni több humort(ha már a realitás határait feszegetik).





Az abszolút nem közkedvelt menedzserek, az idős asszony, aki még soha nem ült pénztárgépben, a huligán, aki lop a boltból, a vevőszolgálat és az árufigyelő, akik vajon mit csinálnak a romlott tejjel/csokikkal(?), a zöldségosztályon található, néha túl kicsi vagy nagy szatyrok, amiknek a száját alig lehet kinyitni, polcra hanyagul felpakolt árucikkek és nagyszájú, akadékoskodó vevők, mesélős és minden lében kanál vásárlók. Ismerős? Ez a sorozat erről szól. Röhögjünk, de akkor legyen benne valami vicc. Csak akkor nevessünk, ha tényleg vicces.

Jane Horrocks remekül adta a zsémbes boltvezető/menedzser karakterét, tökéletesen idegesítő, mint a való életben, a hasonló cipőben járó boltot vezető munkások. Már rögtön az első részben kiderül, miért viselkedik úgy, ahogy. Zseniális. Több van a karakter mögött, lelki problémákra és megfelelési kényszerre tippelek. Mark Addy (Game of Thrones) a piszkos szájú hentes alakítója, viszonylag nem túl érdekes figurájával. Andy nem túl eredeti de ott van Colin, aki okkal lopkod a boltból és Katie, aki valamiért túl gyáva.

Érdekel mi történik a későbbiekben, talán majd egyszer megnézem. Plusz pont a casting managernek és annak is, aki kitalálta az introt és a befejezést is. Nagyon nagy piros pont a befejezésért.

Disco Pigs

avagy erre a hétre elég volt a csattanós filmekből. Nincs velük baj, csak tartogassuk őket más alkalmakra is. A film 2001-ben készült, Enda Walsh (színdarab író) egyik darabja szolgáltatta az alapötletet. Én ilyen ír filmet még nem láttam. Volt szerencsém párhoz, de ilyenhez még nem. Féltem, hogy csúszik majd le a romantikus-dráma film kategória. Külön külön mindkettőt szeretem, de kicsit tartottam attól, hogyan is lesz ez megoldva. Még ilyen kérdést. Jól. Szeretem az ír filmekben, hogy a történetek egyszerűek mégis kiszámíthatatlanok. Akár 10 perc után azt mondhatnánk, tudjuk mi lesz a vége, pedig nem. Nem gondolkodnak nagyban, és mégis tudnak rengeteg csavart belevinni. Talán a film kategóriája miatt, de nálam igencsak hiányzott a környezet ábrázolása, ami jellemző az ír filmeknél. De ebbe nem lehet belehalni.

Az emberi kapcsolatokról szól a film, a két főszereplő Darren (Cilian Murphy) és Elaine Cassidy (Sinead) már megszületésük után nem sokkal egymás kezét fogták. Szó szerint. Érdekes megvilágítás. Elszakíthatatlanná vált a pár, egészen 17 éves korukig minden 'rendben' volt. A megszokás vagy a szeretet (nem derült ki melyik) annyira összetartotta őket, hogy örökké csak egymással voltak elfoglalva, kapcsolatuk megszűnt a külvilággal. Belegondolni is félelmetes, hogy egymás kezét fogva tudtak csak elaludni. Tinédzserek lettek és elkezdtek disco-ba járni. Nem kellett volna. Maguknak való emberek voltak akik egyedül vagy együtt táncoltak a parketten, míg egyszer valaki felkéri Sinead-et táncolni. Darren kijön a sodrából, itt látszódott először, hogy valami nem nagyon stimmel nála. Féltékenységi jeleneteit folytatja, amit Sinead nem hagy ennyiben.




Keserűségében elhagyja a várost és erőszakos barátját is, aki élni sem akar már. Szenvedés volt számára az élet és egy idő után már az sem érdekelte, ha más is hallja milyen vágyai vannak vele szexuális téren. Ebből sokat nem mutatott a film, elvégre a szereplők még csak 17 évesek voltak akkor. Sinead (akit Darren Runt-nak nevezett) nehezen viselte a távolságot de hajlandóságot mutatott a továbblépésre, míg Darren (akit Sinead Pig-nek hívott) meg nem jelent újra az életében. Elszabadulnak az indulatok és meggondolatlan dolgokat tesznek, majd elmennek discoba. Rengeteget discoznak a filmben. Egymást követik az események, habár Darren próbál uralkodni magán, nem igazán sikerül neki, a lány végre ráébred, hogy ez így nem lesz jó. A film vége számomra teljesen meglepő, pedig már igazán hozzászokhattam volna.

Én eddig a Marson vagy más bolygón és más korszakban éltem, mert nem is hallottam arról, hogy Cillian mennyire tehetséges színész. Jobb később, mint soha. Eszméletlenül jó alakítás tőle, mikor sírt, énis úgy tettem, mikor nevetett, jómagam is nevettem. Tud valamit a srác. Minden elismerésem, főleg a zúzós jeleneteknél. Arcra közeledő kamera mutatja miként kap valaki rohamot, nagyon hihető minden mozdulata. (Karaokezni viszont nem tud). Hallelujah Elaine Cassidy-nek is Sinead megformálásáért, bár hozzám Darren anyjának karaktere állt közelebb. Nem szerepelt sokat, de azt nagyon jól.




Piros pont jár a rendezőnek és a fényképésznek viszont fekete pont a casting menedzsernek. Nem mintha bánnám, hogy kik játszanak a filmben, de a történet szerint 17 éveseket játszanak, ami furcsa. Cillian érdekes feje miatt koránál idősebb tinidzsérnek tűnik, aki gyakran elveszti önuralmát, míg Sinead idősnek. Talán nem Elaine-nek kellett volna játszani a másik főszerepet. Mindezt leszámítva nekem tetszett, Isteni volt hallgatni az akcentusokat is, nem is beszélve a gaelic ír nyelvről (ami csak egy kis ének formájában jelenik meg a filmben). Mázlim van, mert jó feliratot találtam, ami ugyan nem fordította magát az éneket, de az ír akcentushoz pont illeszkedett.

Sugartown (spoilermentes review)

Majdnem későn kaptam észbe, hogy a Sugartown közeledik a BBC1-ra. Jobb később mint soha. Időt kerítettem rá és nem bántam meg. A sorozat teljes koncentrációt igényel, mert ha nem figyelünk, könnyen elveszhetünk a részletekben. Valami csodálatos lett a pilot, annak ellenére, hogy tetszett a történet, de mikor még nem láttam, nem tudtam elképzelni, hogyan is fog ez comedy-drama lenni. Egy ilyen történettel simán átmehettek volna comedy irányba, amiben a drámai részek nem illettek volna bele, vagy lett volna túl drámai, amiben elvesznek a comedy pillanatok. Örülök, hogy sikerült megtalálni az egészséges balance-ot. Megnyugodtam.



A történetről spoilermentesen. A sztori egy kitalált, Sugartown nevű városban játszódik, ahol is minden fejre áll mikor megjelenik Max Burr (Tom Ellis), aki át szeretné alakítani a családi bizniszt. Át akarja venni a hatalmat testvére, Jason (Shaun Dooley) felett is, a régi és csendes városkában kaszinókat és boltokat létrehozni, amihez meg kell szerezni a 'Rock Factory-t'. A városban ennek senki sem örül. Többet nem is mondok. Ha ez önmagában nem lenne elég, a családi perpatvarok és a kétszínű viselkedésekhez adjunk egy kis humort, táncot és ravaszságot. A városka lakói nagyszerű??? tervet eszelnek ki, hogy megmentsék lakhelyüket. Hogy ez mennyire jött be, sajnos még nem tudjuk, az alapötlet nem rossz, de meg kell szenvedni mindenért -ahogyan az életben is- a cél szentesíti az eszközt, ha arról van szó, szívesen csinálnak magukból bolondot, ez adja a történet komikus szálát (többnyire).



A sorozatot csak szemüveg nélkül ajánlott nézni, borzasztó micsoda ruhákat adtak szegény Tom-ra (is), ami egyébként része a kitalált város képének. Remekül sikerült visszaadni ezt a képet, én tényleg elhittem, hogy ez csak egy kitalált város. Látszódik az emberek viselkedésén és ruházatán (nem annyira feltűnő, talán csak az én szememet bántotta, de része a megalkotott képnek), a történteken.

A cast igencsak nagyvonalúra sikeredett. Miranda Raison, Shaun Dooley, Tom Ellis és Georgia King, mind ismert és híres színészek, olyan szerepekben, amikben még nem igazán láthattuk őket. Számomra meglepően jóra sikeredett Max karaktere. Látván őt, az ember azt hinné, hogy ő a légynek sem tud ártani, pedig nem így van, de a bájos mosoly (és azok a borzasztó ruhák :D) minden rossz gondolatot eltakarnak. Másik nagy kedvencem Carmen, akiről aztán tényleg minden lepereg. Nem volt könnyű a gyerekkora és azok után is képes ily módon hozzáállni a dolgokhoz, követni az álmait, legyen szó bármiről.




A sorozat alatt hallható zene szerintem kissé gyengére sikeredett, de a vágás és rendezés ezt nálam egyensúlyba hozza. Egy nagyon szép környéken forgattak, nem ragadtak a négy fal közé, pont eleget látunk a kinti környezetből. Nagy nevek állnak a stáblistán is. Susie Liggat producerként tűnik fel, Liana Del Guidice pedig szerkesztőként. Mindkettejük munkáját nagyra becsülöm.

Jó a cast, történet (lesz még jobb is) és a stáblista is kedvre való. A sorozat csak 3 részes, de szerintem annyi pont elég, mert az események elég gyorsan peregnek 60 perc alatt is.

Exile

Egy régen várt dráma. Sejtettem, hogy jó lesz ez, maga a történet és a színészek is biztosítás a minőségi produkcióra. Már akkor figyeltem a projektre, mikor még alig volt róla megadva infó. A történetet Paul Abbott és Danny Brocklehurst alkotta meg ((AbottVision/Red Production Company).

A sztori szerint Tom (John Simm) egy lecsúszott életű londoni újságíró, aki droggal és nőkkel elrontotta karrierjét ezért meglátogatja régen látott apját, aki Alzheimer-rel küzd. Pontosan 18 éve hagyta el otthonát és meg is volt annak az oka, hogy miért nem tért vissza addig. Az apa, Sam (Jim Broadbent) bántalmazta Tomot, mikor az kicsi volt. Kettejük kapcsolatát szerette volna felmelegíteni és pontot tenni az i-re ám ez nem ment ilyen egyszerűen, hiszen ő csak pár éves volt, mikor az apja holmijai között kutatgált, Sam pedig a betegsége miatt nem emlékszik a múltra -legalább is nem mindenre- így pedig elég nehéz egy régi ügyet felbolygatni és lezárni.

Tom szeretne mindent tisztázni, de közben egyre több dologba keveredik bele és össze is jön Mandyvel, egy bárban dolgozó nővel (Claire Goose) akiről később kiderül, hogy a tesójának volt egy éjszakás kalandja Tommal, még régebben. Mandy anyuka már és a férje, aki szinte soha nincs otthon, Tom egyik legjobb barátja (volt) ez mind csak a történet folyamán később derül ki. (Olivia Colman) Tom testvérét, Nancyt alakítja, aki egy teljesen közömbös figura, legalább is én nem mindig tudtam eldönteni, hogy haragszik-e Tomra, amiért ráhagyta beteg apjukat vagy néha örült-e annak visszatérésének.




A memória érdekes dolog és nem minden esetben érdemes fejtegetni mert néha a helyzet kilátástalan. Tom céltudatos volt és bár többször letört, mindig folytatta a küzdelmet és segített 'apjának' visszanyerni álmait, ami nem mindig sikerült. Mindemellett az is kiderül, hogy nem Sam a valódi apja. Elkezdődik a nyomozás és végül rátalál az igazi apjára, aki rákban szenvedett de önként vetett véget életének egy nappal azután, hogy az akkor még mit sem sejtő fia felbukkant nála, információért. Mint kitudódott, vérszerinti apja Jonathan, aki egy Greenlake nevű gyógyintézetben dolgozott régebben. Halála előtt videóra veszi vallomását amit Tom megtalál és megnéz, abból tudjuk, hogy Jonathan megerőszakolt nőket és Tom egyike volt azon gyerekeknek aki így fogantak. A szálak visszavezetnek egy köpcös, szemüveges úriemberhez??? aki az intézet fejeként mindenről értesült, sőt, be is szállt a bizniszbe. Jonathan sorra erőszakolta meg a nőket, Metzler pedig eladta a gyerekeket, akiket a saját szüleik hagytak ott/hagytak el. Erre aztán végképpen nem számítottam. Ritka fordulatos történet volt, idő is alig van kirázódni egyik hirtelen jött eseményből a másikba.

Nagyon tetszett ahogyan megvalósították a filmet, jó volt látni, hogy nem szorultak a négy fal közé, pedig a történet megkívánhatná. Szerintem kicsit lassan indult be a sztori de utána már azt sem tudtam, hogy most mi merről hány méter. A thirller sem igazán az én műfajom, pszichológiai vagy nem, nem az én kenyerem és ezek után sem kedveltem meg jobban.A zene amit alatta hallottunk, illett a környezethez, piros pont jár érte. Nagyon meg vagyok elégedve a filmmel, még is van még egy kis kivetnivalóm. Nancy karaktere. Ő csak mellékszereplő ez igaz, de nem bántam volna ha látjuk jobban kibontakozni. Jim nagyon jól játszott, ahogyan ezt tőle megszokhattuk de még egyszer nem szeretném ilyen szerepben látni, ember feletti alakítás de azért csak rossz volt nézni amint magatehetetlen. Alapból szomorú érzés árasztja el az embert, ha ilyen személyt lát, de ha tévén ilyen nagyszerű ember játsza el ....
Tom karaktere nekem túl forróvérű volt. Egyik pillanatban még ezt csinálta, másikban azt, ami végül is nem probléma, de nekem kissé úgy tűnt, mintha kicsi gyerek oldalná meg a rejtélyt, hogy miért vették el tőle kisebb korában a Kindercsokit ... Kapkodott és néha meggondolatlanul cselekedett, de ez ő.



Kis megjegyzés, de szerintem Tom aki szintén újságíró volt, mint adoptáló apja, Sam, jobban hasonlítottak belsőjük alapján, mint Sam és vérszerinti lánya, Nancy vagy mint Jonathan és Tom. Könnyekben úsztam a jeleneteknél, mikor arra fókuszált a kamera, hogy Sam mennyi mindent nem tudott már maga megcsinálni illetve a vallomásos jelenetnél, mikor Tom megtudja, hogy az igazi apja miféle ember. Azok bizony igazi könnycseppek, elképesztően jó minisorozat lett.

Nekem személyszerint egyik kedvenc jelenetem az volt, amikor Tom megpróbálta elkerülni a haverját a boltban, bebújt a rakodó kocsi mellé és az ott dolgozó elszólta magát, eltolta a kocsit, Tom pedig úgy tett, mint aki éppen a cipőfűzőjét köti be. Nagyon ravasz fiatal ember. :D
JÓ volt látni Tomot egy Lotusban (inkább nem nevezném meg miért) de a havas, padon ülős, beszélgessünk a családunkról pár perc is nagyon ütős lett, szép jelenet.

Terri McIntyre

Comedy drama 2003-ból egy glasgowi nőről és életéről. Ez is egy olyan kategória, ami nem csúszik le mindenki torkán. Egyszerű, de nagyszerű. Tervezem megnézni az első évadot is, ha megtalálom valahol. Éljen a TVRip. Nem szeretem, de ha nem marad más, akkor várunk amíg valaki átkonvertálja, úgy pedig már nem vészes.

Történetünk főszereplőpje Terri McIntyre (Simon Carlye), egy glasgowi nő, aki a 'barnaságot' hirdeti, barnítókrémek eladásával, értékesítésével foglalkozik. Ám az élete minden, csak nem unalmas, hiszen szerelmi élete sem alakul úgy, ahogyan szeretné, kollégái is haragszanak rá. Nem sok barátja van és sokan ott tesznek neki keresztbe, ahol tudnak. Terri magabiztos és talpraesett nőnek tűnt, bár a sorozat (6 rész) vége felé már rendesen megsajnáltam szegény nőt amiért minden és mindenki összejátszott ellene, akár véletlenül okozott bajt, akár jót akart, de rosszul sült el.

Terri munkahelyén csoportfotózkodás zajlik és mindenki szeretne a címlapra kerülni, de csak egy címlap van. Az ember azt hinné, hogy felnőttek képesek felnőtt módjára viselkedni, pedig nem. Ebből indul ki a történet és bonyolódik egy szerelmi szál is, aminek nem lett volna szabad megszövődnie kollégák között. Az osztály női dolgozói egymás tűsarkain taposva hajtanak az új befektetőre Gavinre (Sean O'Kean), akinek egyből McIntyre jön be. A második évad a férfiért való harcot és Terri teljes kiborulását mutatja be, fordulatos cselekményekkel és váratlan, kiszámíthatatlan fináléval, hiszen hová is gondol az ember, maga mögött hagyni a sikeres munkahelyet és búcsút inteni a legjobb barátnőnek, Arlene-nek (Helen Devon).

A történetvezetés néha kevésbé fontos dolgokra villant rá és a zenékkel sem vagyok megelégedve. Viszont nagyon jól kidolgozott karaktereket láthattunk a filmben, és ezt nem mondom túl gyakran. Tipikus angol comedy drama, tekergünk nyekergünk, nagy hoppá, aztán minden rendben, megint hoppá. Több volt ebben a sorozatban a hoppá, mint gondoltam, a dráma oldal jobban átjött, a comedy rész annyira nem, pedig lett volna min nevetni. Ami nagyon tetszett (és ezt sem mondom gyakran) még, az az, hogy sikerült megtartani az egyensúlyt az igazi, néha kegyetlen élet és a diadalittas, már már túl bosszúálló, röhögőgörcsös, győzelem mámoros harcok között. Az élet sajnos ilyen és a sorozat remekül emelte ezt ki Terri abszolút komoly főnökének Greig (David Tennant) karakterével, aki az örökös kiabálásval és akadékoskodásával visszahúzta főhősünket a földre, miközben sikerült legnagyobb ellenségéinek valahogyan visszavágni.

Sikerült teljesen azonosulni a karakterekkel, bár Arlene karakterét, aki Terri lakótársa és legjobb barátnője, teljesen feleslegesnek tartottam és az is világossá vált előttem, hogy nem tudom mennyi ideig bírnék ki egy ilyen főnököt. Skót akcentus ide vagy oda, a produkcióval nagyjából meg vagyok elégedve, ennél 'skótosabb' sorozatot még nem láttam de ha van még ilyen, azt látni akarom és meg is fogom nézni. A sorozatot Simon Carlye rendezte, írta és részt vett a produceri munkában is. Legjobb. All hail BBC Scotland, all hail.

The State Within

The State Within című 6 részes politikai dráma még 2006-ban ment le a BBC America csatornáján. A gengszteres, alvilági témájú filmeket nem szeretem ám a politikai drámák, agyafúrt trükökkel és jó színészekkel az egyik legjobb dolog a világon. Kegyetlen őszinteséggel beszélnek mindenről és mutatnak be való életben egyszerű állampolgárnak nem látható dolgokat, hallhatjuk mi történik a nyakkendősök világában.

A sorozatról, ami sajnos csak évadot élt meg, nem is hallottam 2009-ig. Egy filmajánló oldalán olvastam róla és igen nehéz volt elhinni hogy majd pont a BBC America ad le egy olyan sorozatot amiben Jason Isaacs jófiút játszik. A sztori fogott meg, amelynek minden egyes percét élveztem, még úgy is, hogy szinte senkit nem ismertem a filmből.



Sir Mark Brydon, Anglia washingtoni nagykövete Washingtonba megy és még az ottani luxus lakosztályát sem tudta elfoglalni mert a golyóálló autó felett, a Londonba tartó járaton egy muzlim vallású ember öngyilkosságot követett el. Első nagy bumm a sorozatban, Mark, nyakkendős és magas sarkúban tipegő emberek közt, kocsiban ülve gyűjt erőt a munka elvégzéséhez amint szemük láttára szakad a repülőgép sok darabra, a gép darabjai az utakon rengeteg halált okoztak, maga Mark is életét kockáztatva próbál megmenteni egy életet, sikertelenül.

És itt jönnek képbe az Egyesült Államok emberei. Amerikában és az Egyesült Királyságban is tüntetések zajlanak, a kormány mindenféle jel után kutatva hosszú időnek mondható intervallumon kívül nem tud felmutatni semmi érdemlegeset, ami szemet szúr Marknak. A Honvédelmi Miniszterelnök, Lynne Warner meglehetősen hidegen fogadja a nagykövetet és köti az ebet a karóhoz, az öngyilkos már meghalt, a katonák és rendőrök teljes bevetéssel keresik a csoport többi tagját ugyan is tudomásukra jutott hogy a merénylő nem egyedül érkezett. A baj nem jár egyedül, bőrszín alapján választanak embereket akiket bűnösnek szeretnének beállítani. Mark, míg magánéleti problémájával is meg kell küzdenie, közben beleszeret egy nőbe, felbukkan régi ellensége, aki meglepő módon sokat tud az eseményekről, annak ellenére, hogy hírzárlat volt érvényben.

Valaki végig figyeltette a nagykövetet és a körülötte lévő emberek szépen lassan eltűnnek vagy meghalnak, gyanús körülmények között. Ekkor üti bele csúf orrát a dolgokba egy újságíró nő, aki hosszú nyomozás után fényt derít a piszkos dolgokra. Valami nagyon nem stimmel, Mark is érzi ezt, miután kiderült, a Honvédelmi Miniszterelnök maga írta alá azon papírokat, ami támogatja üzbég és iszlám, muzlim vallású emberek kérelmét az országban való elhelyezkedésre, atomfegyverek kifejlesztésére, használatára.

A sorozatot nem hiába jelölték Golden Globe-ra, sajnos nem nyert egyetlen kategóriában sem, és a sötét dolgokra sem sikerült pontot tenni, hiszen a hatodik, befejező rész végén maga a Miniszter elnők vallja be, hogy fia érdekében muszáj volt alá írnia a papírokat és hogy az igazi bűnös, akiről Mark is tud, a sötét szobában van, velük együtt, de nem derül ki, hogy ki lehetett az. Folytatást akarok!!!!!!!

A filmből egyértelműen kiderült, hogy érzékeim nem csaltak, Jason tényleg nem jófiút játszott, biztos vagyok abban, hogy neki is benne van a keze a piszkos dolgokban. Milyen remek színész választás, már majdnem elhittem, hogy tényleg családszerető, törvénytisztelő, rendes pasast játszik .....

Az ember azt hinné, Jason legalább ilyenkor vissza tud fogni elképesztő humorából. Nem tud. Poén videó, csak hogy tudjunk erről is.