Miranda

Egyik kedvenc színésznőm, Christina Ricci és egyik kedvenc színészem, John Simm főszereplésével készült 2002-es produkció John Hurt és Kyle MacLachlan segítségével. Az alapsztori unalmas ( a film kevésbé ). Ez a film teljesen az a kategória, ami első nézésre nem túl érdekes, de a film vége után esik le hogy igen is az, mikor lelövik a poént a movie utolsó perceiben.



Frank (John Simm) könyvtáros első látásra beleszeret a rejtélyes Mirandába (Christina Ricci). Hamar eldöntik, hogy járnak, ám a titkozatos nőről szépen lassan kiderül, hogy korántsem annyira szent, amilyennek mutatja magát (feltűnően jól viselkedik minden helyeztben). A fiatal nőről kiderül, hogy pénzért bármire képes (szó szerint értendő), Frank nyomába ered a sok furcsa telefonhívás után és nehézségek árán ugyan, de kideríti, hogy szerelme táncosnő, szélhámos és domina is. Egy jó ideje már hülyít 2 embert, akik eleinte még nem tudnak egymásról, sőt, Miranda mindkettejüknek más más arcát mutatja. Ők ketten segítették őt 'pályája' kezdetén, viszont túl jó 'ügyfélnek' bizonyul, ezért nem akarják kiengedni a kezükből. A nap 24 órájában 3 különböző énjét mutatja, sok pénzt keres, ám Frank iránt érzett szerelme miatt szépen lassan belebonyolodik a dolgokba és lebukik, a film vége felé mindenki tudomást szerez mindenkiről, mindenki meg akar ölni mindenkit, Frank menti meg szíve hölgyét, aki idegességében mindenkit helyben hagy (de legalább nem öl), megmenti a napot, senki nem hal meg, a lány feloldozva minden terhe alól, boldogan él együtt Frankkel.



Ez a film sajnos nem hozza az általam várt színvonalat, de azért nem volt rossz. John Simm neve garancia arra, ha a film nem is átütő, az általa megformált karakter majd jó lesz (Végre láttam gitározni és hallottam énekelni is). Abszolút szerethető figura, akinek csak 1 nagy bűne van, a rossz emberbe szeret bele. Johnnak amúgy is jól állnak az őrült és üvöltöző karakterek, benne most sem csalódtam. Christina Ricci sem lehet csalódni, karaktere velem is ugyanúgy elhitetett mindent, mint Frankkel, mindig minden gyanús dologra tudott mit mondani, már majd nem jómagam is elhittem, amit mondott. Christina még mindig a szép szemeit használja legmélyebbről jövő érzelmeinek őszinte (vagy nem) kifejezésére. Ez talán élete egyik legjobb alakítása. A film zenéjével nem voltam 100%-osan megelégedve. Egyszer nézhető, ha más nem, a benne szereplő legendák miatt.