A 15 éves Nigel Slater egy olyan családba született, ahol édesanyja súlyos asztmában szenvedett és sokáig betegeskedett, nem jutott ideje olyan fontos dolgokra, mint például a főzés, ezért mindig pirítóst ettek otthon. A kis Nigel szeretne újabb ételeket is enni de addig, míg anyja élt, erre nem volt lehetősége. Nigel kapcsolata soha nem volt igazi a szüleivel, azt mondta soha nem szerette őket de mint kiderült, ez nem így volt. Apjával való kapcsolata még rosszabb lett, miután anyja halála után az apa (Ken Stott) felfogadott egy takarítót (Helena Bonham Carter) aki szépen lassan befurakodott a család életébe, elcsavarta az apa fejét, ami a gyereknek nem igazán volt ínyére. Innentől kezdve minden arról szólt, ki hogy tudja 'lefőzni' a másikat, a fiú és mostoha anya közti viszálykodás közben újabb tragédia történt.
A kaja tehetett mindenről, amiatt alakultak úgy a dolgok, ahogyan. Innen a kaja iránti szeretet és eköré épít a film. Kaja és egy család köré. Nem zseniális? De. Féltem, hogy néhol kissé átmegyünk majd főzőshowba pedig még egy Stahl Judit konyhája nem hiányzik az életemből. Láttam a filmet és teljesen megnyugodtam, sikerült megtalálni az aranyközép utat, tökéletesen mutatkozik az összhang a két dolog között. Ezért (is) szeretem az angol drámát.
Már akkor szemet vetettem a projektre, mikor még szó sem volt arról, hogy kit válogatnak a filmbe ezért fogadtam kitörő örömmel a hírt, miszerint két nagy kedvencem, Helena Bonham Carter és Ken Stott lesz a filmben. Jobb castingról álmodni sem lehet. Helena a gonosz mostoha, Ken a morcos, kiállhatatlan apuka és Freddie Highmore az idősebb Nigel (aki csak 1 óra múlva tűnik fel a képernyőn). Általában nem pártolom az önéletrajzi könyvek megfilmesítését de ha jól van megcsinálva .... ez pedig jól lett megalkotva. Helena újabb oldalát ismerhettük meg, Kent sem láttam még ilyen szerepben annak pedig különösen örültem, hogy a Helena-Freddie (Charlie és a csokigyárban szintén anyja-fiát alakították) páros között égett az a bizonyos szikra, egyszerűen jók együtt. Kent jó volt viszont látni és kívánok neki még több ilyen szerepet a jövőben.
Jól megteremtették az egykori Hemel Hempstead látványát és ügyeltek az ottani, régies akcentus használatára is. Ez számomra fontos. A zene nem volt se jó, se rossz, a filmet pedig Balazs Bolygo fényképezte akinek imádom a munkásságát, a rendező pedig S.J. Clarkson, szintén nagy kedvencem. Piros pont jár a film introjáért, nagyon ötletes.
Sírtam és nevettem, jó sztori, még jobb színészek és stábtagok. Imádom az egyszerű még is nagyszerű filmeket, amiben a kedvenc sztárjaim azt csinálják, amit minden más földi halandó, kertet ásnak, mosogatnak, sütnek, takarítanak, ettől érződik közelebbinek és életszerűbbnek a film.
Love ya BBC, love ya so much ....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése