2011. február 12., szombat

Edward Scissorhands

Életem első filmje amin sírtam. Sírtam, mert féltem Edwardtól, de miután rájöttem, hogy nem nyúl ki a képernyőből, már csak azért is folytattam, mert annyira sajnáltam szegényt. Tim Burton világa számomra elgondolkodtató és egyben rémisztő is. Tim zseniális, remekül keveri az érzéséket, képi világokat. Elismerés jár a soundtrack készítőjének is. Megszakadt a szívem a zenéken.

Tim Burton klasszikusa, a már örökzöldnek számító Edward Scissorhands, Johnny Deppel és Winona Ryderrel a főszerepben. A történet a talán létező leg szívfacsaróbb, Edward és Kim szerelméről, Edward beilleszkedése az emberek közé. Edward egy félkész 'prototípus', akit mestere nem tudott időben elkészíteni. A nagybecsű professzor létrehozta Edwardot, akit akár hívhatunk robotnak is. Mesterműve majdnem teljesen készen állt, már csak a kezeket kellett volna elkészíteni, ám addig a bölcs idős ember meghalt, így Edward kezek nélkül, ollókkal próbál boldogulni, ami csak ideiglenes megoldás lett volna, ám kénytelen volt hozzászokni az ollókhoz.

A történet elején egy kedves kis idősődő nő rátalál Edwardra és elkövette élete legnagyobb hibáját azzal, hogy magával vitte, az emberek közé. A szándék ugyan jó volt, hiszen ki ne sajnálna meg egy ilyen 'valakit'? A film Edward beilleszkedéséről szól, ami a szomszédoknak eleinte tetszik. Ilyen az ember, minden csoda csak 7 napig tart, egy idő után már ki is szeretnék használni szegényt, aki időközben beleszeret Kimbe. Kim még fiatal, és a környék 'legesleges' pasija az övé. Edward akaratán kívül a szerelmesek közé áll ám a vég nem happy end. Semmilyen szempontból. Valaki meghal, valaki visszatért oda, ahonnan jött, valaki tovább lépett.

Remek Tim Burton quality, a rá szokásosan jellemző jegyek ebben a filmben is megtalálhatóak. Ráadásul Johnny Depp is erősíti a színészek névsorát, aki egy élő legenda.
Edwardnak mindössze 186 szava volt a filmben, ami nem sok, de az arcáról simán le lehetett mindent olvasni, nem volt szükség szavakra. A karakter sem követeli meg a bőbeszédűséget. Imádtam a képi hatásokat, a sötét kontra világos színeket, a város egyik fele sötétbe burkolva, a másik világosban van, ahogyan együtt működik a megszokott (pl reggelente egyszerre állnak ki az autók a garázsokból) és a szokatlan (békés amerikai kisvárosban Edward az ollókezével nyír bokrot, hajat stb). Már önmagában a képi hatás is gyönyörű, néhol sírásra fakaszt, a zene tökéletesen rásegít az érzelmekre.

A DVD-n hallható audio kommentár szerint Tim először Tom Cruise-t akarta a főszerepre, ám ő meghökkenve, WTF arccal dobta vissza a projektet, ami ezek után került Johnnyhoz. Johnny és Winona közt a kötelék tényleg megvolt, remekül átjön a filmen. Ami még különösen tetszett, az az emberek 'ábrázolása' volt. Azt hinnénk, hogy az embernek van annyi esze, hogy nem vágatja le a haját egy olyan valakivel, akinek nincsen keze, nincsenek oda egy olyan valakiért, aki nem is ember. Már a vicces kategória, ahogyan megpróbáltak rámászni a kisvárosi gyerekes anyukák, az idegeskedő férjek pedig már az abszolút OMG kategória.

Egy nagyon szép szerelem, ami soha nem teljesülhetett be, mert Edward nem emberek közé való és kár volt őt elhozni onnan, ahol addig lakott, mindezek után Edward szíve talán még jobban fájt, hiszen tudta, hogy van kint rendes élet, amit talán képes lenne megszokni és van kint egy nő aki világ életében szerette őt. Kereshetnénk a választ arra a kérdésre, hogy ki a hibás ezért, de felesleges. Szívből remélem, hogy a 2012-re ígért remake filmből nem lesz semmi, főleg nem Robert Pattinsonnal. Az még elmegy, hogy musical és színdarab is van belőle, de remake ne legyen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése