avagy fekete komédia amerikai módra. Nem titkolom, azért töltöttem le ezt a filmet, mert kíváncsi voltam, hogy a 'facebookos gyerek' hogyan alakít egy olyan műfajban, amiben őt még nem láttam. A történet annyira bugyuta lett, hogy az már egyszerűen jó. Never mind the story, a karakterek csodásan lettek kidolgozva és a két főszereplő Mike O'Connell és Jesse Eisenberg is ütött a maga szerepében. Direkt egy olyan filmet választottam, amiben a főszereplők nem átlagosak, hogy jobban el tudjak vonatkoztatni Jesse Facebookos alakításától. Sikerült. Hosszú percekig mintha nem is Jesset láttam volna a filmben, hanem valaki mást.A film 2007-es, több Film Fesztiválon is díjat nyert alkotás, ami engem megfogott bár a film vége számomra meglepő fordulatot vett és kissé laposra sikerült.
A történet K. Roth Binew (el nem ismert művész és zseni) utolsó napjáról szól. K. tudja, hogy egy napja van hátra és Mills (Jesse) segítségét kéri. Szegény gyereket csicskának használta, minden hülységbe belerángatta az ártalmatlan gyereket, aki biciklis hintóval szállította végig Rothot A pontból B-be. Mills (költő) a film felét tuti a biciklin töltötte és nagy költők híres mondataival érvelt. Roth okos gyerek volt, ám fiatalon megismerkedett a piával, szülei nem tudtak mit kezdeni, ezért nem is foglalkoztak vele aminek az lett az eredménye, hogy egy végtelenül bolond, állandóan a saját lábán álló férfi lett belőle, aki a maga módján zseni volt, de a művészete sötétséget és barbár világot sugárzott ezért senki nem vette komolyan, még utolsó napján sem, amikor eldöntötte, mindent megtesz, amit szeretett volna eddig de nem érte el. A film végén tényleg meghalt pedig mindvégig egy olyan ember beszélt hozzá, aki orvosnak volt beöltözve és senki más nem látta, csak ő.
Azt sem tudtam elképzelni, hogy egy ilyen témából hogy lehet fekete komédiát csinálni és csak lehet. A főszereplő nagyon toppon volt, nem is beszélve Jesseről, akinek jól állt az idióta, elvont gyerek szerepe. Jobbat keresve sem találhattak volna. Sokszor használt testbeszédet, ami sokat segít neki. Újabb alacsony költségvetésű, de nagyszerű film kissé lapos történettel, nagyszerű színészekkel és fülnek kellemes zenékkel. Akcentus teljesen érthető, régies nyelvezet de végül is ki lehet sakkozni, hogy ki mit mond. Félve ültem a film elé és nem csalódtam. Még több ilyet.
Poénos, de tanulságos film 1998-ból. A történet szerint Richard (David Tennant) Skóciában lakik, apjával együtt temetkezési vállalatot vezet. Valami másra vágyik, valami izgalmasabbra. Egy temetésen meglátja Barbarát, az amerikai 'wannabe' színsznőt, aki akkor még pincérnőként kereste a kenyérre valót. Barbara apja halála után Skóciába megy, csak úgy, lazítani és egymásba szeretnek. Legalább is Richardban ez az érzés élt, ezért elhagyta ottani barátnőjét és nekivágott hollywoodi kalandjainak. Imádott hölgyét meg is találja egy étteremben ahol darabokra törnek elképzelései, mikor kiderül, hogy a nőnek barátja is van, nem is akárki. Egy wannabe rendező. Richard csőrit azért is böki ez, mert ő is ír történeteket, amik egy az egyben a halálról szólnak és számára érthetetlen miért nem akar belőle senki sem filmet csinálni.
Története akkor válik érdekesebbé, amikor a csaj arra kéri, adjon neki időt, onnatól kezdve együtt csinálnak mindent. Richardnak nincs ínyére a romantikus vacsora vagy filmezés hármasban, ezért mindenben új lakótársa, Moss (Vincent Gallo) véleményét kéri, aki mindig megmondja a tutit. Moss medencetakarítással foglalkozik, esténként bulikon gitározik a bandájával. Egy bulis este alkalmával Barbara elhagyja producer barátját és összejön Richarddal, aki azóta is arra törekszik, hogy történetet írjon, amiből film készülhessen és csaja lehessen benne a főszereplő.
A dolgok csak nem úgy akarnak összejönni, ahogyan barátunk eltervezte, hiszen egyetlen hollywoodi mogul sem akarja felkarolni 'érdekes' ízlése miatt. Több ügynöknél bepróbálkozott, de Hollywoodban az ő elgondolása és komolysága minden ügynökből csak röhögést váltott ki, értelmetlen jótanácsokkal látták el. Jó formán maga sem hitte el, hogy transzvesztita Robbie Williamsről, dínóvá változó Bon Joviról ír. Valahogy ez sem volt elég jó az ügynökének, aki alaposan beolvasott neki arról, hogy Hollywoodnak mire van szüksége. Végül egy rock bandáról szóló történetet ír, aminek az énekesét két leszbikus rajongó elrabolja és a rocksztár teljes vagyonát követelik annak ügynökétől.
Ezzel a sztorival majd nem sikerült befutni, de barátnőjével a villámgyors las vegasi esküvő után megszakadt a kapcsolata. Barbara élete legnagyobb szerepét készül elfogadni, amit végül még sem fogad el, mert a producer az exe, aki egy szenvedélyes éjszakáért cserébe nekiadta volna a szerepet. Régebben is megkörnyékezte már ex barátnőjét a producer, ezért Richard féltékennyé vált. A kapcsolatnak vége, mert a nő képes lenne lefeküdni exével, hogy valóra váltsa álmát. Richard utoljára még alkot egy nagyot, aminek börtön a vége, hazamegy, Barbi utána megy, kibékülnek és happy end.
Kellemes kikapcsolódás, néha néha másfél órára. Tanulságos kis történet, elgondolkodtató, hogy mennyivel másabbak az emberek egy kontinenssel odébb, mennyire más minden, életfelfogás, beszéd, szleng. A szleng a filmben teljesen rendben volt, felirat nem létezik az eredeti filmhez de így is érthető. Barbara és Richard kapcsolata túl egyértelmű, csavar a történetben ide vagy oda, a film túlságosan ráfeküdt a szivatás témára. Szegény Richardot mindennek lehordták és nem vették ember számba. Kegyetlenül őszinte film volt, talán tényleg így működnek a dolgok odakint. A rendezés nem volt a legjobb, a zenéről nem is beszélve, viszont a film vendég szereplője kiengesztel mindenért.
A világ talán 2 legjobb színésze, egy filmben... Külön pont jár a mozgó Johnny Depp poszterekért is, me wants one, me wants one so badly .....
A Never Let Me Go az utóbbi idők legszomorúbb filmje, amit láttam. Ennyi elég volt belőle, köszönöm. Hiába a jó színészet és vágás ha ennyire lesújtó maga a film, ami az azonos című könyv alapján készült. A történet 3 fiatal történetét mutatja be, akik egy különleges iskolában, a Hailsham intézményben laknak. A film sci-fi/dráma lévén egy alternatív Egyesült Királyságot mutat be, meghökkentő emberekkel és azok idióta ???? cselekedeteivel, amikből szépen lassan kiteljesül az igazi dráma.
Hailsham diákjait teljesen elzárják a külvilágtól, a kapun sem mehetnek ki, annyira vigyáznak rájuk. Egészen kiskoruktól fogva művészetre tanítják őket, egészséges életmódra nevelik őket, hogy a korai 20-as éveikben elkezdjék felajánlgatni a szerveiket azoknak az embereknek, akiknek szüksége van rá. Az iskolában mindennek jónak kell lennie, szépnek, gyönyörűnek, szokványosnak, unalmasnak, a tanárok megkövetelik még azt is, hogy ki mikor milyen sorrendben keljen fel az ágyból, ki hanyadikként érjen oda az asztalhoz. El vannak szigetelődve a külvilágtól, nem érintkezhetnek a külvilággal, nincsenek tévék, telefonok, áram is csak világításra. Ebben a hitben nevelik fel a növendékeket, akik 18 éves koruk után egy kis faluba kerülnek, ahol addig élnek, amíg ki nem választják őket a nagy feladatra.
A történet főszereplőpje Kathy H (Carrey Mulligan) aki még fiatal korában beleszeret Tommyba (Andrew Garfield) ám Ruth (Keira Knightley) elszedi előle. Kathynek inkább az fáj, hogy régebben együtt szívatták Tommyt, amiért különálló volt, Ruth szerelmét árulásnak vélte. A film első fél órájában fiatal színészek szerepelnek (nagyon jól), kiváló színészeinket csak akkor látjuk, amikor a történet szerint elköltöztették őket egy kis faluba. Elmúltak 18 évesek, Ruth és Tommy szerelme még mindig szemmel látható. Ezért egy óriási pont levonás jár a részemről. Egyik színész sem 18 már, talán Mulligan állt legközelebb karaktere korához, haj és smink ide vagy oda, nem tűntek 18-nak, és ez negatívum. Akkor látnak életükben először tévét, tanulnak beszélni rendesen, ismerkednek a szólásokkal. Alkotnak, műveket. Gyerek korukban az lett nekik tanítva, hogy azok az iskola legjobbjai, akik évek múlva, mikor rájuk kerül a sor adnak a szerveikből, másnak, segítenek az embereken, és mindemellett, szépen tudnak rajzolni. Aki mindkét ponton helyt áll, annak műve bekerül A Galériába és híres, megbecsült ember lesz.
Kathy nem bírja tovább Tommy és Ruth szerelmét, ezért önként jelentkezik ápolónak, amivel csak az idejét húzta addig, amíg el nem kezdhette a szerveinek kivetetését. Tommy és Ruth szakítottak, és legközelebb már csak évekkel később találkoznak, amikor már mindketten túl vannak a második operáción, Kathy még váratott magára. Összehozta a régi szerelmeseket és Ruth mindent elárul, amit régebben nem mert majd nem sokkal később a harmadik operációra is vállalkozik, rövid élete ezzel befejeztetett. Nem sokkal később Tommyé is, aki teljesen összetört, miután megtudta, hogy a Galéria nem létezik és átverték. Egy ideig még járt Kathyvel ám az idő múlásával muszáj volt önként kés alá feküdnie mert rángatózott, dühöngött, sokkot kapott, szenvedés volt neki az élet.
Kétszer meggondolandó, hogy érdemes-e megnézni a filmet, persze Carey és Andrew alakítása miatt egyértelműen meg kell nézni. Carey egy szempilla emeléssel is sokkal jobb, mint Keira, aki valamiért itt sem lopta be magát a szívembe, mint színésznő. Carey szemeiben mindent látni, azok beszélnek helyette. Andrew testbeszéde és puszta hangja elég lenne a filmben. Nagyon élethűen adta elő a rángatózást és egyéb tüneteket. A soundtrack nagyon tetszetős (azt sem szeretném a közeljövőben hallani) a filmhez képest. Egyetlen szép dolog volt a filmben, ez pedig a vágás. Különösen tetszettek ahogyan a környezetet bemutató jeleneteket mutatták, Szép hosszú képkockák, bámulatos helyszínek.
