The King's Speech

avagy 2 óra hosszán keresztül tárgyaljunk ki egy problémát és keressünk rá megoldást. A 2010-es év -általam- egyik leginkább várt filmje. Voltak kétségeim azzal kapcsolatban, hogy fogják megcsinálni a filmet úgy, hogy az Egyesült Királyságon kívül is népszerű legyen. Tom Hooper megoldotta ezt a problémát, nagyon jól. A film Oscarokat is nyert.

A film történetében azt láthatjuk, hogy az Egyesült Királyság 6-ik George királya hogyan szenved egy nem mindennapi problémával. Nem tud beszélni és dadog. Ez probléma, dilemma egy olyan embernek, akitől elvárják hogy király legyen, aki királyi családba született. Alkalmatlannak tartja magát a trónra, mert dadogása miatt nem tud beszédeket mondani. Több sikertelen beszédterápiás alkalom után a feleség (Helena) rátalál Lione-ra (Geoffrey) aki gyökerestől mnegváltoztatja George életét. Módszerei működni látszanak, csak George adja fel félúton, összeveszés ide vagy, orvos nem tudott George-on segíteni. Bár Lionel Dr-ként lett bemutatva, úton útfélen kiderül, hogy ő nem is az, hanem egy bukott színész.

Tudom, hogy Colint nagyon zavarja amiért szinte csak olyan szerepekkel keresik meg, amik királyok, vezetők, uralkodók de Colinnak ez akkor is jól áll. Nem mintha más nem állna neki jól. Colin akármit képes eljátszani, legyen szó komédiáról (St Trinians 1 & 2) vagy drámáról, történelmi filmről (Girl with a pearl earring). Egyszerre sírtam és nevettem vele. Colin egy legenda és megérdemelt már egy Oscar díjat.



Minnél többször nézem a filmet, annál jobban fáj, hogy Helena nem kapott Oscart ebben a filmben nyújtott alakításáért. Helena szintén egy olyan színésznő, aki bármilyen karaktert meg tud formálni, legyen az őrült halálfaló (HP5) vagy gyerekgyűlölő zsémbes öregasszony (Toast). Hollywood nem tudja mi a jó. Sok pozitív visszajelzést olvasni Geoffrey Rush alakításáról is. Szerintem semmivel nem lett jobb vagy több, mint más filmjeiben, hiszen egy ilyen nagyszerű színész a tökéletesnél jobbat nem tud produkálni. A szerepek mintha rá lettek volna öntve a színészekre.



Piros pont jár a casting directornak, amiért két másik nagy kedvencemet is beválogatta a filmbe. A Timothy Spall által megformált Churchill lenyűgöző. Sok Churchillt láttam már, de nálam eddig ő viszi a pálmát. Sir Derek Jacobi pedig megint toppon volt, teljesen megváltozott a véleményem a karakteréről. Ez a szép a Derek karakterekben, végképpen nem számíthatunk rá, hogy a karakter mit csinál a következő pillanatban. Kétszínű és talpnyaló Isten szolgáját is tudni kell hitelesen adni. Sajnos Jacobi sincs megáldva a szerepekkel, az ő orra alá is nyomhatnának végre más karaktereket (is).

Remekül megteremtették az egykori London képét bár nem volt sok szabadban forgatott jelenet. Hangulatos környezettel és kissé gyengére sikeredett zenei aláfestéssel is nagyszerű film. Ajánlatos mindenkinek, eredeti nyelven, ezt csak is úgy, főleg azoknak, akik nem akarnak lemaradni a jelenetről, amikor Colin Camptwon Racest énekel...

Social Network

Az egyik legvitatottabb film 2010-ben, ami, tudom, hogy unalmas, de szerintem nem az. Nagy örömmel fogadtam anno a hírt, miszerint valaki filmet akar csinálni a Facebook történetéből és megérte a sok várakozást. Igazi geekfilm, ami pont azért unalmas másnak, mert nem egy átlagos film. Nekem személyszerint nagyon tetszett, zene a füleimnek amiket lenyomnak a filmben. Végre egy nem mindennapi dráma, nem mindennapi geek tartalommal. David Fincher világa számomra nem új, volt már pár jó filmje, így visszagondolva, nem is tudnék nála erre a célra jobban megfelelő személyt mondani.


A film szerint Mark megharagudott egy lányra, aki nem akart randizni vele -lássuk be, jogosan- ezért létrehozott egy oldalt, amin egy másik lány képe is szerepelt. Kettejüket lehetett összehasonlítani ezen a bizonyos weboldalon. Mark szépen lassan fejlesztgette a lapot, támadtak jó ötletei, az emberek hirtelen nagyon érdeklődőek lettek, kiakasztotta az iskola főszerverét és felkeltette 2 gazdag úriembernek ugyan nem mondható emberke figyelmét akik pénzt ajánlottak amennyiben beszáll az üzletükbe és létrehozzák a facebook végleges formáját. Mark belement, bár nem válaszolt emailjeikre, hívásaikra, szépen lassan sajátmaga elkészítette a mai végleges Facebook verziót, amivel élete gyökeresen megváltozott. Az emberek imádták a Facebookot és rendesen meg is gazdagodott belőle. Magára marad és az a személy, akit a legjobb barátjának hisz, bepereli őt nagyon sok dollárra. Több tárgyalnivaló ügye is van, de Mark csak nyugodtan ül a szandáljában és nincs nagy segítségére a jogászoknak, ügyvédeknek. Ezt a viselkedésmódot biztosan tanulni kell, de Jesse-nek ment, sikerült.



A történet 2 vonalon játszódik, egy nagyvárosi irodában, ahol Markot szembeállítják a beperlőivel (és minden kiderül) és elmesélik, hogyan is vágtak bele a dolgokba. Ez a két vonal nagyon jó ötlet volt de akkor ügyelhettek volna arra, hogy mindkét síkot ugyanúgy mutassák be, én hiányoltam a tárgyalás kezdő lépéseit (nem kötekedés, de ez nekem olyan durr bele egyből feeling volt) amit egy két felesleges jelenet helyett betehettek volna. Ez leszámítva nekem nagyon tetszett, a zene is jó volt, bár Oscart nem érdemelt volna. Meglepetésemre egész könnyen elviseltem Justin Timberlaket, akitől eddig a hideg rázott ki, színésznek jobb, mint énekesnek, ez most már biztos. Sean Parkert alakította és teljesen bevettem, hogy ő azt a beképzelt ám agyafúrt embert játsza, akiről infó órán tanultunk.



Aki még ennél is nagyobb meglepetést okozott, az Jesse Eisenberg, alakítása egyszerűen lenyűgöző. Egész életemben egyetlen személyt ismertem, aki szintén informatikus volt, szívéből lelkéből, az én rendszerinfó tanárom, aki hasonlóan beszélt lés viselkedett, a személyiség, a gondolkodás minden. Talán ezért is tartom jónak, mert remekül megragadták a karaktert, nem egy egyszerű informatikus Mark, ő annál több. Nem is beszélve Andrew Garfield karakteréről (eddig sem kételkedtünk Andrew tehetségében), ami elég kiszámítható volt, nem kellett ránézni Andrew fejére, hogy lássuk, a két jóbarát egyszer még nagyon össze fog veszni, Andrew feledteti a gondolatokat és hitelességével eszem ágában sincs arra gondolni, hogy mikor következik be a nagy összeveszés.



Egy jónak indult barátság, aminek egy közösségi weboldal, sok pénz és összeveszés lett a vége. Nem biztos, hogy megérte.

L'illusionniste (2010)

L'illusionniste azaz The Illusionist címmel jelent meg az a francia/angol animációs film, amiről elsőként írok.

Ha nem nézem élőben az Oscar jelöltek bejelentését, talán soha nem is hallok a filmről, ami nagy veszteség lett volna, mert ez egy szívszorító de szép történet. Vegyes érzésekkel ültem neki a filmnek, bár nagyon vártam rá, olvastam a történetet és attól féltem, hogy kissé lapos lesz a sztori.

Alaptörténet teljesen okés, francia barátunk (illuzionsta) elhagyja országát mert nem becsülik meg a művészetét. Szerencsét próbál Londonban, ahol szintén nem járt sikerrel. Útja Skóciába vezetett, Glasgow városába érkezve végre rátalált egy helyre, ahol az embereket érdekelte, amit csinált. Barátunk kissé szótlan volt és szigorúnak tűnt amivel messze kiemelkedett nyitott természetű és bulizós skótok kupacában. Hosszú ideje először tapsolták meg és aratott sikert, bár maga a karakter is tudhatta, hogy a sok és hosszú taps némely embernél inkább az alkoholnak köszönhető. Egy fogadóban megismerkedik egy Alice nevű nővel aki egyből érzett valamit a titokzatos férfi iránt, ezért nem is kételkedett abban, hogy kövesse-e őt hajóval, akárhová is megy. Edinbrugh városkájában szállnak meg, egy lepukkant hotelben. Innentől kezdve alakulnak a dolgok érdekesen. Nekem meggyőződésem volt, hogy Alice szerelmes lett a francia férfibe, de a film végére rájöttem, hogy tévedtem.



Nem világos előttem, hogy mi is volt kettejük között, de érzelmeiket remekül ki tudták fejezni, még akkor is, ha nem beszéltek közös nyelvet. A filmben szinte alig beszélnek, ha még is, azt franciául, angolul vagy gaelic skót nyelven teszik. A film sztorija egy fél órás kisfilm is lehetett volna, ha sok rizsát kivágnak a filmből, de ez nem így történt. Kerek egész történet, sok képkocka váltással és kevés szöveggel. A kevesebb néha több aranymondás itt most nem igazán működik, a történet megengedhetett volna magának több beszédet ami nem ártott volna a filmbe.

Persze én a film elején sejtettem, hogy nem lesz happy end, a film végére az is kiderül, hogy varázslók nem léteznek és a kettejük közötti érzelem, akármi is volt az, sok közös kalandot görgetett eléjük, ami a francia pasasnak sok pénzébe került. A történet szerint Alice járt a legjobban, aki egy helybéli férfit választott magának, míg a történet főhőse (több munkahely kipróbálása után) végül megzavarodik és együtt látván Alicet egy másik pasival, úgy dönt, vonatra ül és elhagyja az országot. Meglepően jóra sikeredett a film utolsó 5-10 perce.



Az animációs film remekül meg lett csinálva, majdnem kiütötte a nálam kategória nyertes Wall-E filmet a nyeregből. Akár 3D-ben is megnéztem volna, ha lett volna, de ugye nem volt, hiszen ez egy alacsony költségvetésű, nem nagy nevekkel társult produkció.