2011. július 21., csütörtök

Secret Smile

Egy örök kedvenc, még 2005-ből. Ez a film mutatta meg nekem, hogy David Tennant mekkora színész (és hogy mennyire nem tudtam megérteni az akcentusát). Elsőre néztem a filmet és éreztem, hogy fel kell kötni a gatyót, mert ebből sokat nem értek. Akkoriban még nem létezett hozzá felirat. Maga a film nem volt rossz, sőt, jó, bár olvastam a könyvet is később és az jobb lett. A sztori csak a kifejletben változik, kisebb változtatások voltak a filmben, de ezek nem annyira szembetűnőek és elhanyagolhatóak. A filmes vég valóban izgalmasabb, mint a könyves. Ez a két részes dráma kevés volt ahhoz, hogy a karaktereket megismerjük rendesen, de itt most nem is az lényeg.

A karaktert sikerült jól átültetni, nekem kicsit hiányzott az, amit Brendan gyerekkoráról olvashattunk a könyvben. A filmes Brendan egy manipulatív de magabiztos ember volt, a könyvbéli egy szerényebb de céltudatos karakter volt. Mozgóképen pszichopata gyilkosnak tűnhet, míg a papírlapokon még több kérdőjel merül fel a karakterrel kapcsolatban, nem is beszélve a befejezésről, ami Nicci French kötetében teljesen más. Miranda önmagában okoz kárt és úgy kenik a férfira a gyanút. A filmben látszik, hogy a rossz fiú börtönben van, a kötetből nem derül ki, hogy mennyi időt kapott, sőt, maga a börtön sem biztos.




A Secret Smile előtt csak a horror filmek után nem tudtam elaludni. Nem féltem és nem sírtam, de nem tudtam egyszerűen kikapcsolni, annyira megrázott amit a filmben láttam és micsoda alakítás egy olyan embertől, akit azelőtt még csak a Doctor Who-ban és a Tűz Serlegében láttam. Eszméletlen. Az általa alakított Brendan soha ne jöjjön velem szembe. Ha már remek alakításokról van szó, meg kell említeni Kerry Cotton alakítóját, Clarie Goose-t, aki skót létére elég remek angol akcentussal beszélt, meg sem lehetett mondani róla, hogy skót. A történet szerint Brendan összejön Mirandával, szakítanak, majd Brendan összejön Kerryvel (Miranda testvére). Össze is akarnak házasodni, de az esküvő napján a férfi lemondja az esküvőt és összeházasodik Miranda legjobb barátnőjével, Laura-val (Susannah Wise), aki érdekes körülmények között hal meg. Sok kérdőjel, sok utalás a múltra.

Nicci French egy másik könyve, a Killing Me Softly szintén meg lett filmesítve, amiben Joseph Fiennes a főszereplő, egy sokkal félelmetesebb sztori. Joseph is félelmetesebb, mint David. A Secret Smile inkább sokkoló, én csak annak, aki látta már Davidet valamiben, hanem a történet szempontjából. Pont mikor azt gondolod, hogy akkor ott vége lesz mindennek, még sem lesz. A film végi 'inkább nem is beszélek róla' jelenet egy végső sokk, nem csak a David fanoknak, hanem azoknak is, akik másmilyen véget képzeltek a filmnek. Még belegondolni és rémisztő, hogy ez akár a valódi életben is megtörténhet az emberrel. Ez van, ha nem tudunk nemet mondani.

Miranda (Kate Ashfield) már túl hisztis volt számomra, mindent túl komplikált és nem keverte volna magát ekkora bajba, ha nem hallgat a forró fejére és próbálja Brendan dolgaiba beleütne az orrát. Egyikük sem szent és abban sem vagyok biztos, hogy Brendan megérdemelte, amit kapott, hiszen olyanért ítélték el, amit el sem követett. A bevallott és látott bűneiért megérdemelt volna hasonló büntetést. A film egyébként nem a legjobban van megvágva, egyszer látszik egy mikrofon, másszor pedig az egyik szereplő haja az egyik pillanatban ilyen, a másikban meg olyan, tehát nem a legjobb, de a sztori, színészek és a rendezés kiváló.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése