I rymden finns inga känslor

Életem első svéd filmje. Ugyan az Albérlőtársat keresünk filmre készültem, de ez nagyon fúrta az oldalamat. Nem csalódtam, bejött, nagyon is. Pont erre vágytam már egy ideje. Ebben a filmben minden volt, amit akartam.

Vártam a filmet, tudtam, hogy nem fogok rosszul járni. I rymden finns inga känslor Simple Sam címen is futott. Számomra teljesen ismeretlen színészek és szokatlan összeválogatása volt a komédiának és drámai elemeknek. Akárhogyan is történt, nekem elnyerte a tetszésem, pedig maga az alapsztori nem túl vidám.




Simon (Bill Skarsgård) Asperger-szindrómás és csak bátyjának, Samnek (Martin Wallström) fogad szót. Sam úgy érzi elérkezett az idő, hogy összeköltözzön kedvesével, Fridával (Sofie Hamilton) ám Simon már képtelen otthon egyedül megmaradni, ezért beköltözik a gerlepár mellé harmadiknak, és elijeszti a lányt. A fiatal fiú Sheldon Cooper karakterére emlékeztetett a The Big Bang Theory című amerikai sorozatból. A pontos beosztások, előre megbeszélt napi teendők elüldözték a lányt és Sam depresszióssá válik.

Simon harmónikus világa ezzel felbomlik és káosz keletkezik körülötte, amit ő kifejezetten nem szeret ezért elhatározza, hogy visszaszerzi bátyjának Fridát. Próbálkozásai csődöt mondanak, új tervet eszel ki. Mindenkivel kitöltet egy kérdőívet, amiből kiderül, hogy ki illene legjobban a bátyjához. Közben felbukkan Jennifer (Cecilia Forss), aki megfelel minden kritériumnak és az öccs már szervezi is a randit, nem is akárhogy. A film vége nem mondható kifejezetten happy endnek, valahol lehetett sejteni mi lesz a történet vége, én nem jól tippeltem.




Mintha egy teljesen más világba csöppentem volna bele, nagyon új volt még ez. Engem Bill Skarsgård alakítása nagyon meggyőzött, életszerűre sikeredett a film, már csak a fiú betegsége miatt is. A látható tünetek váratlan kitörése meglepetésként érik az embert, ami furcsa, mert egymás hegyén-hátán érnek a poénok. Nem baj, az én ízlésemnek -úgy tűnik- ez is megfelel. Ha van valaki, aki jobban teljesített, az Martin Wallström, a bátyj alakítója. Remekül hozta a néha laza néha kiabálós figurát. Az ő szemében többet is láttam, a karakter rendesen magába fordult és minden a nyakába borult, megérdemelte volna a happy endet a film végén.




Egyetlen problémám Jennifer megtestesítőjével, Cecilia Forss-szal volt, aki túl idősnek tűnt Simonhoz. Inkább Samhez passzolt, vele kellett volna összejönnie inkább. Sam sem volt teljesen jól kicastingolva, mert még ő is fiatalabbnak nézett ki, mint Jennifer. A színészek viszont jók voltak és tetszettek benne a sci-fi elemek is.