Nagyon új nekem a francia komédia, de tetszik. Ráadásul a főszereplő Audrey Tautou, az egyik legjobb színésznő ever.
A történetben Émilie (Audrey) egy fodrász, aki megsajnálja édesanyját Maddyt (Nathalie Baye), amiért az, 4 év elteltével sem képes túllépni szerelme eltávozásán. Az apa egy fiatalabb lányt ejtett teherbe, szeretők voltak. Émilie egyik nap kap egy szép szerelmes levelet, amit egyből összegyűr és kidob a kukába. Mivel betelt nála a pohár anyja gyerekes viselkedésével, előhalászta a papírt, átírta, mintha a címzett Maddy lett volna és ezt feladta postán. Zseniális.
Egyik hazugság szüli a másikat és nem sokkal később már óriási a probléma. Maddy feléled, erőre kap és hajlandó tovább állni, vár a következő levélre, amit egy ismeretlen férfi kézbesít, egyesenesen a postaládájába. Jean (Sami Bouajila) szerelőként dolgozik Émilie szalonjában és minden más levelet feladott, ahogyan arra felkérték, ám egy második szerelmes levelet (amit szintén Émilie írt), már ő maga dobta be Maddy postaládájába, ám nem volt elég fürge, a battyogás következtében az anyuka észhez tér és követi a férfit. Egészen a munkahelyig. Zseniális.
A fodrász lány képtelen bevallani az igazat, inkább folytatja a hazudozást, és mivel szerinte Jean rontotta el a dolgokat, lefizette, hogy foglalkozzon az édesanyjával, vigye el mulatni, vacsorázni. Lehetett sejteni, hogy mi történik a fináléban, de azért odacsapott egy kicsit. Tanító jellegű film arról, hogy miért ne hazudjunk, akármennyire is pozitív az indíttatás vagy a jó ügy érdekében cselekszünk, ne tegyük, mert abból csak a galiba van.
A történet folyamán derül csak ki, hogy miért van szétesőben a család. Émilie karaktere egy mindig vidám, független és talpraesett hölgy volt, ám ez a kép eloszlott előttem a film felétől fogva. Komplex karakter és váratlan könnyek. Végre egy színésznő a porondon, aki tud rendesen sírni és érzelmeket mutatni. Gyermekien bájos és törékeny, tökéletesen megfelel a szerepre. Audrey sokat vitt bele és meg is lett az eredménye. A végére megsajnáltam szegényt, jobban, mint Maddyt, aki előtt egy idő után világossá vált, hogy Jean-nel tartó 'kapcsolata nem tart már sokáig. Jean pedig sodródott az árral, pénz fejében megtett volna bármit, hogy mosolyt csaljon az idősödő nő arcára.
Néha a filmben azt hisszük, hogy most lebuknak, most észreveszik őket, de nem. A történet 90 percnyi szenvedést mutat be, egy rögös utat, amin járva két ember egymásra talál. A film végén. Az élet komplikált és kiszámíthatatlan, a film ettől tűnik közelebbinek. Az én véleményem az, hogy kissé nyújtották, mint a rétest, de a sok poén, ami nem mindenkit tud megnevettetni vagy mosolyogtatni, eltereli a figyelmet a kissé uncsi sztoriról. Egyszeri alkalomra megteszi és magával a műfajjal sincs semmi bajom, de nem éri meg az újranézést. A soundtrack sem igazán nyerte el a tetszésemet, újabb mínusz pont a filmtől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése