Trust

avagy oktató jellegű film átültetve egy történetbe arról, hogy miért ne ismerkedjünk meg senkivel online, és adjunk ki fontos információkat magunkról. Ritka jó amerikai film. Ezt szeretem az amerikai drámában. Egy teljesen más műfaj. És megint kiderült, hogy maga a 14 éves Annie viseli legjobban ami történt vele.

A film a 14 éves Annie-ről szól, aki 14-ik születésnapjára kap egy laptopot. Online chat szobákba regisztrál fel és megismerkedik egy Charlie nevű 'fiúval' akiről első közös találkozásukkor kiderül, hogy legalább 40 éves és mit akar valójában a lánytól. Hazugságra utaló jelek már régebben is voltak, Charlie többször hazudott már a koráról online. Találkoznak, a lány először kétségbe esik de a férfi oly annyira elvarázsolja, hogy nem fél vele együtt sütizni a plázában. Több mint 2 hónapnyi online és telefon flört után a plázában találkoznak és egy hotelben kötnek ki. Az ominózus jelenetet ugyan nem igazán mutatják, de egyértelmű, hogy mi történik.

A médiában oly sok hasonló sztorit hallani, de hogy milyen is ez egy 14 éves ember szemszögéből? Soha nem gondoltam még bele. A kislány még fiatal és naív, elhitt mindent, amit Charlie mondott neki. Szerelembe esett egy majdnem 40 éves pasassal aki szépeket mondott neki, értelmes és okos embernek tűnt, bölcsnek és meggondoltnak. Mindenkit meglep, hogy a lány mindig mást okol a történtekért és tartja magát ahhoz, hogy nem történt semmi komoly, hiszen Charlie azért akarta, mert viszont szerették egymást. El sem akarta hinni hogy mi történt vele (pedig több ember is felhívta már erre a figyelmét). Tudatalatti védekező reakció? Gyerekkori szerelem? Mindkettő? Nehéz megmondani. A filmben gyorsan pörögnek az események és annyi mondanivalót tartalmaz, hogy arra nagyon figyelni kell.



Kicsi lány megbántva érzi magát, hogy a szülei miért csinálnak nagy ügyet a történtekből, az apa tudatalatt nem akarta, hogy a lány felnőljön, ezért irányítani akarja állandóan, hatalmat érez a lánya telefonja felett is, szegény sajnos rendesen bekattan. Apa lánya közt akkora a szakadék, hogy annál nagyobb már nem is lehetne. Az anya, aki olyan mit egy gomb, megpróbálja összzetartani a dolgokat, nem bírja elviselni lánya dühkirohanásait és a férje paranoiáját. A történetbe bekerül egy FBI nyomozó is, aki nyomoz a pedofil után és ráébreszti Annie-t arra, hogy mi is történt vele valójában.




A filmben szereplő 1995-ös születésű színésznő, Liana Liberato mostantól beírta magát a kedvenc színésznőim közé. Egy vitathatlan tehetség. Több érzelmet, művészetet és értelmet tudott vinni a karakterébe, mint több nagy, híres színésznő, együttvéve egy -egy filmben. Másik nagy kedvencem a Jason Clarke által megformált Doug nevű karakter volt. Úgy általában mindig telitalálat Jason-t politikai vagy bűnügyi szerepre felkérni. Láttam már több filmben is, de a legmeghatározóbb, az a Bortherhood című sorozata volt, ami a Showtime csatornán ment vele és Jason Isaacs-szel a főszerepben. Teli találat, torpedó, ötös lottó, Joker, Ász, whatever. Isten áldja a casting director-t, Carrie Ray-t. A szerkesztésért Douglas Crise volt a felelős, akinek a munkájáért régóta rajongok. Ő vágta meg az Ocean's 12 filmet is. Nagyon tetszett a vágás és szerkesztés, a visszaemlékezések és hallucinációk megvalósítása. A vége számomra elég váratlan (ami eddigi tapasztalataim szerint nem gyakori egy amerikai filmnél)

Még több ilyet kérek szépen, még többet. Ezt a filmet, kicsit megvágva akár az iskolákban is lehetne mutatni. Mindenki mindjárt elgondolkozna azon, hogy akarnak-e ismeretlen emberekkel találkozni és szeretnék-e hagyni, hogy maguk is részei legyenek a 'manapság divatos' (zűllött és hormontúltemgéses, erkölcstelen) világnak.

Sugartown (spoilermentes review)

Majdnem későn kaptam észbe, hogy a Sugartown közeledik a BBC1-ra. Jobb később mint soha. Időt kerítettem rá és nem bántam meg. A sorozat teljes koncentrációt igényel, mert ha nem figyelünk, könnyen elveszhetünk a részletekben. Valami csodálatos lett a pilot, annak ellenére, hogy tetszett a történet, de mikor még nem láttam, nem tudtam elképzelni, hogyan is fog ez comedy-drama lenni. Egy ilyen történettel simán átmehettek volna comedy irányba, amiben a drámai részek nem illettek volna bele, vagy lett volna túl drámai, amiben elvesznek a comedy pillanatok. Örülök, hogy sikerült megtalálni az egészséges balance-ot. Megnyugodtam.



A történetről spoilermentesen. A sztori egy kitalált, Sugartown nevű városban játszódik, ahol is minden fejre áll mikor megjelenik Max Burr (Tom Ellis), aki át szeretné alakítani a családi bizniszt. Át akarja venni a hatalmat testvére, Jason (Shaun Dooley) felett is, a régi és csendes városkában kaszinókat és boltokat létrehozni, amihez meg kell szerezni a 'Rock Factory-t'. A városban ennek senki sem örül. Többet nem is mondok. Ha ez önmagában nem lenne elég, a családi perpatvarok és a kétszínű viselkedésekhez adjunk egy kis humort, táncot és ravaszságot. A városka lakói nagyszerű??? tervet eszelnek ki, hogy megmentsék lakhelyüket. Hogy ez mennyire jött be, sajnos még nem tudjuk, az alapötlet nem rossz, de meg kell szenvedni mindenért -ahogyan az életben is- a cél szentesíti az eszközt, ha arról van szó, szívesen csinálnak magukból bolondot, ez adja a történet komikus szálát (többnyire).



A sorozatot csak szemüveg nélkül ajánlott nézni, borzasztó micsoda ruhákat adtak szegény Tom-ra (is), ami egyébként része a kitalált város képének. Remekül sikerült visszaadni ezt a képet, én tényleg elhittem, hogy ez csak egy kitalált város. Látszódik az emberek viselkedésén és ruházatán (nem annyira feltűnő, talán csak az én szememet bántotta, de része a megalkotott képnek), a történteken.

A cast igencsak nagyvonalúra sikeredett. Miranda Raison, Shaun Dooley, Tom Ellis és Georgia King, mind ismert és híres színészek, olyan szerepekben, amikben még nem igazán láthattuk őket. Számomra meglepően jóra sikeredett Max karaktere. Látván őt, az ember azt hinné, hogy ő a légynek sem tud ártani, pedig nem így van, de a bájos mosoly (és azok a borzasztó ruhák :D) minden rossz gondolatot eltakarnak. Másik nagy kedvencem Carmen, akiről aztán tényleg minden lepereg. Nem volt könnyű a gyerekkora és azok után is képes ily módon hozzáállni a dolgokhoz, követni az álmait, legyen szó bármiről.




A sorozat alatt hallható zene szerintem kissé gyengére sikeredett, de a vágás és rendezés ezt nálam egyensúlyba hozza. Egy nagyon szép környéken forgattak, nem ragadtak a négy fal közé, pont eleget látunk a kinti környezetből. Nagy nevek állnak a stáblistán is. Susie Liggat producerként tűnik fel, Liana Del Guidice pedig szerkesztőként. Mindkettejük munkáját nagyra becsülöm.

Jó a cast, történet (lesz még jobb is) és a stáblista is kedvre való. A sorozat csak 3 részes, de szerintem annyi pont elég, mert az események elég gyorsan peregnek 60 perc alatt is.

Secret Smile

Egy örök kedvenc, még 2005-ből. Ez a film mutatta meg nekem, hogy David Tennant mekkora színész (és hogy mennyire nem tudtam megérteni az akcentusát). Elsőre néztem a filmet és éreztem, hogy fel kell kötni a gatyót, mert ebből sokat nem értek. Akkoriban még nem létezett hozzá felirat. Maga a film nem volt rossz, sőt, jó, bár olvastam a könyvet is később és az jobb lett. A sztori csak a kifejletben változik, kisebb változtatások voltak a filmben, de ezek nem annyira szembetűnőek és elhanyagolhatóak. A filmes vég valóban izgalmasabb, mint a könyves. Ez a két részes dráma kevés volt ahhoz, hogy a karaktereket megismerjük rendesen, de itt most nem is az lényeg.

A karaktert sikerült jól átültetni, nekem kicsit hiányzott az, amit Brendan gyerekkoráról olvashattunk a könyvben. A filmes Brendan egy manipulatív de magabiztos ember volt, a könyvbéli egy szerényebb de céltudatos karakter volt. Mozgóképen pszichopata gyilkosnak tűnhet, míg a papírlapokon még több kérdőjel merül fel a karakterrel kapcsolatban, nem is beszélve a befejezésről, ami Nicci French kötetében teljesen más. Miranda önmagában okoz kárt és úgy kenik a férfira a gyanút. A filmben látszik, hogy a rossz fiú börtönben van, a kötetből nem derül ki, hogy mennyi időt kapott, sőt, maga a börtön sem biztos.




A Secret Smile előtt csak a horror filmek után nem tudtam elaludni. Nem féltem és nem sírtam, de nem tudtam egyszerűen kikapcsolni, annyira megrázott amit a filmben láttam és micsoda alakítás egy olyan embertől, akit azelőtt még csak a Doctor Who-ban és a Tűz Serlegében láttam. Eszméletlen. Az általa alakított Brendan soha ne jöjjön velem szembe. Ha már remek alakításokról van szó, meg kell említeni Kerry Cotton alakítóját, Clarie Goose-t, aki skót létére elég remek angol akcentussal beszélt, meg sem lehetett mondani róla, hogy skót. A történet szerint Brendan összejön Mirandával, szakítanak, majd Brendan összejön Kerryvel (Miranda testvére). Össze is akarnak házasodni, de az esküvő napján a férfi lemondja az esküvőt és összeházasodik Miranda legjobb barátnőjével, Laura-val (Susannah Wise), aki érdekes körülmények között hal meg. Sok kérdőjel, sok utalás a múltra.

Nicci French egy másik könyve, a Killing Me Softly szintén meg lett filmesítve, amiben Joseph Fiennes a főszereplő, egy sokkal félelmetesebb sztori. Joseph is félelmetesebb, mint David. A Secret Smile inkább sokkoló, én csak annak, aki látta már Davidet valamiben, hanem a történet szempontjából. Pont mikor azt gondolod, hogy akkor ott vége lesz mindennek, még sem lesz. A film végi 'inkább nem is beszélek róla' jelenet egy végső sokk, nem csak a David fanoknak, hanem azoknak is, akik másmilyen véget képzeltek a filmnek. Még belegondolni és rémisztő, hogy ez akár a valódi életben is megtörténhet az emberrel. Ez van, ha nem tudunk nemet mondani.

Miranda (Kate Ashfield) már túl hisztis volt számomra, mindent túl komplikált és nem keverte volna magát ekkora bajba, ha nem hallgat a forró fejére és próbálja Brendan dolgaiba beleütne az orrát. Egyikük sem szent és abban sem vagyok biztos, hogy Brendan megérdemelte, amit kapott, hiszen olyanért ítélték el, amit el sem követett. A bevallott és látott bűneiért megérdemelt volna hasonló büntetést. A film egyébként nem a legjobban van megvágva, egyszer látszik egy mikrofon, másszor pedig az egyik szereplő haja az egyik pillanatban ilyen, a másikban meg olyan, tehát nem a legjobb, de a sztori, színészek és a rendezés kiváló.