Single Father

Single Father címen küzdött a nézők kegyeiért az a 4 részes BBC dráma, amit Mick Ford (The Passion) írt, Sam Miller (The Quatermass Experiment, Spooks, The Bill) rendezett a Red Production Company ( Clocking Off, Casanova, Unforgiven, Queer as Folk) és a BBC Scotland közreműködésével.

A történet szerint Dave Tiler (David Tennant) fotósként dolgozik, tanárnak készülő feleségével, Ritával (Laura Fraser) és gyerekeikkel laknak együtt. Az első epizód első felében a biciklivel közlekedő Ritát elüti egy rendőrkocsi, meghal. Dave, a gyerekek és rokonok együtt próbálják meg feldolgozni a szörnyű tragédiát, ami sok vitát kelt közöttük.




A szerencsétlenül járt férj megpróbál vigyázni és figyelni gyerekeire, ami nem egyszerű feladat, hiszen a gyerkőcök között akad nagyon fiatal és problémás tinédzser is, Lucy (Natasha Watson) aki Rita és Stuart (Rupert Graves) vérszerinti lánya. Rita halála előtt sem volt jó a kapcsolat Dave és Lucy között, de a szomorú események után még rosszabbra fordult a helyzet, hiszen a makacs és önfejű lány eldöntötte, hogy megkeresi igazi apját. A kisgyerekek nehezen dolgozzák fel anyjuk halálát és sok időnek kell eltelnie, amíg megszokják új életüket.

A produkció arra is rávilágít, hogy az élet nem áll meg, gondok és problémák mellett is felcsillan a remény, túlteszik magukat a sokkon. Rita szerető anya volt, aki túlságosan féltette csemetéit és megvonta tőlük azt, ami más hasonló korú fiataloknak megadatik. Nem használhatnak telefont és nem nézhetnek 'bugyuta' meséket.




Ekkor érkezik a 'felmentősereg', Rita legjobb barátnője, Sarah (Suranne Jones) és barátja, Matt (Warren Brown) személyében. Betoppan a család többi tagja is, többek között Dave előző felesége, vele közös lányuk, Rita édesanyja, huga, annak barátja, hogy segítsenek átvészelni ezt a szörnyű időszakot. Mind úgy érzik, joguk van beleszólni az ott lakók életébe, ezért meg is tesznek mindent, hogy segítsenek a háznál, annak ellenére, hogy a fotós többször sebezhetetlennek mutatja magát és képtelen megválni azoktól a szabályoktól, gyereknevelési érvektől, amiket feleségétől tanult el.

Próbálja uralni a felmerülő súlyos helyzeteket, aminek súlyát néha már nem bírja elviselni. Nem csupán a gyász nyomja a lelkét, több, kisebb nagyobb felmerülő problémára is megoldást kell találnia. Mikor már érzi, hogy kicsúszik a lába alól a talaj, elgyengül de megerősödve veszi újra az akadályokat, legyen szó akár iskoláról, balesetről, Rita múltjáról vagy pénzről -amiben a család addig sem bővelkedett-.

A heves érzelmek és a szomorú jövő látképe összehozza a két főszereplőt. Dave és Sarah egymásba szeret, kapcsolatukat megpróbálták titokban tartani és küzdöttek érzéseik ellen, nem sok sikerrel. Fordulatos a cselekmény, hiszen váratlan események nehezítik meg a szereplők életét, ha maga a gyász és lelkiismeret furdalás nem lenne elég. Tilosban járni veszélyes, az újdonsült szerelmespár meg is égette magát. A film vége teljesen meglepő fordulatot hoz, ami megváltoztatja az egész család sorsát és jövőjét.



A tavalyi év egyik legnépszerűbb drámája, ami a Downton Abbey és Thorne: Sleepyhead produkció 'ellen' indult a BBC-n, 2010 Októberében. Érdekessége, hogy a jeleneteket kronológiai sorrendben vették fel és a rendező szabad kezet adott a színészeknek a karakterek megformálásában. A film alatt hallható zene Murray Gold (Doctor Who, Torchwood, Devil's Whore, Casanova) zsenialitása, aki talán az egyik legjobb kortárs zeneszerző napjainkban. Remek kikapcsolódás egy Vasárnap délutánra, zsebkendővel vagy anélkül de készüljünk fel a könnyekre vagy szomorú pillanatokra, amit a zseniális David, rendkívül tehetséges Suranne és Neve McIntosh hoz a képernyőnkre. Anna személyisége remekül kidolgozott, talán az egyik legjobb az epizódokban és Neve pompásan alakította a minden lében kanál és önfejű testvért.

Kitüntetett figyelmet érdemel Natasha Watson, akit azóta díjra is jelöltek Lucy megformálásáért és Laura Fraser, aki már eddig is sok drámában bizonyított. Ne feledkezzünk meg a filmben látott kutyáról sem, akit Dave, eleinte nem akart sem a házban, sem az udvarban látni. A produkcióban Boy ( ! ) névre keresztelt szuka a forgatáson soha nem azt csinálta, amit kellett volna és Daviden kívül mindenkinek szót fogadott, amivel hátráltatta a forgatást.

Spaced

A Spaced 1999-től 2001-ig tartó Channel 4 sitcom volt. A főszereplők Simon Pegg, Jessica Stevenson, Julia Deakin, Mark Heap, Nick Frost. Simon és Jessica írta a sorozatot, a producer pedig Edgar Wright személye. Már a nevek is elég csábítóan hangzanak és még nem is beszéltem a vendégszereplőkről: Bill Bailey, John Simm . Mindössze 14 epizód erejéig, 2 évadon keresztül követhettük Tim Bisley (Simon) és Daisy Steiner (Jessica) kalandjait.



Tim egy képregény mániás, gyerekesen viselkedő férfi, aki egy képregényboltban dolgozik, elhagyja barátnője, Sarah, egy másik férfiért. Ekkor találkozik Daisy-vel, az amatőr íróvalm váratlanul, egy kávézóban, miközben mindketten lakást keresnek. A kínálat nem a legjobb, viszont adódik egy remek lehetőség, amit nem szabad elhalasztaniuk. Egy remek lakás, jó áron, ám csak párok jelentkezhetnek.
Élnek a lehetőséggel és azt hazudják, hogy együtt járnak egy ideje. Probléma megoldva ám a baj mindig csőstül jön. Amint elkezdik magukat jól érezni a lakásban, Tim elveszíti munkahelyét és Daisy is megpróbál munkát találni magának, nem sok sikerrel. Az élet egyéb nagy problémáival is szembesülniük kell és továbbra is eltitkolni mindenki elől az igazságot, ami nem megy könnyedén.



Tim és Daisy között valami kifejlődik, különösen a második évadban, addig se veled, sem nélküled viszonyuk van, amivel az őrületbe akarják vinni a szomszédokat, a ház bérlőjét, Marsha Klein-t, az egyedülálló anyát, aki soha nem titkolta mély érzéseit Brian Topp, szintén szomszéd iránt. Brian egy bolond művész volt, lassú felfogású és könnyen kihasználható. Kapcsolata megszakadt az emberekkel, nem képes az emberekkel való igazi kommunikálásra. Ezért is számít nagy fordulatnak, hogy Daisy legjobb barátnője, Twist, a divatmániás beképzelt lány elkezd járni Briannel. Daisy már kezd magába roskadni, hülye szomszédjai és Tim próbálja észnél tartani. Mike Watt (Nick Frost), Tim gyerekkori barátja, a British Army tagja szeretne lenni, egyszerűen zseniális, talán neki van a legtöbb esze az összes karakter közül.




Mindennapi problémák szürreális köntösben, egy vérbeli brit sitcom Simon Pegg/Nick Frost nevével ellátva. Huszonnégy perc per epizód, garantált röhögőgörcs és egy nagyon jó soundtrack, amiért plusz pirospont jár, a színes zenei választék miatt.


A sorozatból egyébként egy amerikai remake is készült 2009-ben, ami nem aratott osztatlan sikert a nézők között, sőt, a rendezőket is magukra haragították, amiért nem kérték el a film bizonyos jogait. A remake önmaga mindössze pár rész lett és sugárzását felfüggesztették az alacsony nézőszám miatt.

Exile

Egy régen várt dráma. Sejtettem, hogy jó lesz ez, maga a történet és a színészek is biztosítás a minőségi produkcióra. Már akkor figyeltem a projektre, mikor még alig volt róla megadva infó. A történetet Paul Abbott és Danny Brocklehurst alkotta meg ((AbottVision/Red Production Company).

A sztori szerint Tom (John Simm) egy lecsúszott életű londoni újságíró, aki droggal és nőkkel elrontotta karrierjét ezért meglátogatja régen látott apját, aki Alzheimer-rel küzd. Pontosan 18 éve hagyta el otthonát és meg is volt annak az oka, hogy miért nem tért vissza addig. Az apa, Sam (Jim Broadbent) bántalmazta Tomot, mikor az kicsi volt. Kettejük kapcsolatát szerette volna felmelegíteni és pontot tenni az i-re ám ez nem ment ilyen egyszerűen, hiszen ő csak pár éves volt, mikor az apja holmijai között kutatgált, Sam pedig a betegsége miatt nem emlékszik a múltra -legalább is nem mindenre- így pedig elég nehéz egy régi ügyet felbolygatni és lezárni.

Tom szeretne mindent tisztázni, de közben egyre több dologba keveredik bele és össze is jön Mandyvel, egy bárban dolgozó nővel (Claire Goose) akiről később kiderül, hogy a tesójának volt egy éjszakás kalandja Tommal, még régebben. Mandy anyuka már és a férje, aki szinte soha nincs otthon, Tom egyik legjobb barátja (volt) ez mind csak a történet folyamán később derül ki. (Olivia Colman) Tom testvérét, Nancyt alakítja, aki egy teljesen közömbös figura, legalább is én nem mindig tudtam eldönteni, hogy haragszik-e Tomra, amiért ráhagyta beteg apjukat vagy néha örült-e annak visszatérésének.




A memória érdekes dolog és nem minden esetben érdemes fejtegetni mert néha a helyzet kilátástalan. Tom céltudatos volt és bár többször letört, mindig folytatta a küzdelmet és segített 'apjának' visszanyerni álmait, ami nem mindig sikerült. Mindemellett az is kiderül, hogy nem Sam a valódi apja. Elkezdődik a nyomozás és végül rátalál az igazi apjára, aki rákban szenvedett de önként vetett véget életének egy nappal azután, hogy az akkor még mit sem sejtő fia felbukkant nála, információért. Mint kitudódott, vérszerinti apja Jonathan, aki egy Greenlake nevű gyógyintézetben dolgozott régebben. Halála előtt videóra veszi vallomását amit Tom megtalál és megnéz, abból tudjuk, hogy Jonathan megerőszakolt nőket és Tom egyike volt azon gyerekeknek aki így fogantak. A szálak visszavezetnek egy köpcös, szemüveges úriemberhez??? aki az intézet fejeként mindenről értesült, sőt, be is szállt a bizniszbe. Jonathan sorra erőszakolta meg a nőket, Metzler pedig eladta a gyerekeket, akiket a saját szüleik hagytak ott/hagytak el. Erre aztán végképpen nem számítottam. Ritka fordulatos történet volt, idő is alig van kirázódni egyik hirtelen jött eseményből a másikba.

Nagyon tetszett ahogyan megvalósították a filmet, jó volt látni, hogy nem szorultak a négy fal közé, pedig a történet megkívánhatná. Szerintem kicsit lassan indult be a sztori de utána már azt sem tudtam, hogy most mi merről hány méter. A thirller sem igazán az én műfajom, pszichológiai vagy nem, nem az én kenyerem és ezek után sem kedveltem meg jobban.A zene amit alatta hallottunk, illett a környezethez, piros pont jár érte. Nagyon meg vagyok elégedve a filmmel, még is van még egy kis kivetnivalóm. Nancy karaktere. Ő csak mellékszereplő ez igaz, de nem bántam volna ha látjuk jobban kibontakozni. Jim nagyon jól játszott, ahogyan ezt tőle megszokhattuk de még egyszer nem szeretném ilyen szerepben látni, ember feletti alakítás de azért csak rossz volt nézni amint magatehetetlen. Alapból szomorú érzés árasztja el az embert, ha ilyen személyt lát, de ha tévén ilyen nagyszerű ember játsza el ....
Tom karaktere nekem túl forróvérű volt. Egyik pillanatban még ezt csinálta, másikban azt, ami végül is nem probléma, de nekem kissé úgy tűnt, mintha kicsi gyerek oldalná meg a rejtélyt, hogy miért vették el tőle kisebb korában a Kindercsokit ... Kapkodott és néha meggondolatlanul cselekedett, de ez ő.



Kis megjegyzés, de szerintem Tom aki szintén újságíró volt, mint adoptáló apja, Sam, jobban hasonlítottak belsőjük alapján, mint Sam és vérszerinti lánya, Nancy vagy mint Jonathan és Tom. Könnyekben úsztam a jeleneteknél, mikor arra fókuszált a kamera, hogy Sam mennyi mindent nem tudott már maga megcsinálni illetve a vallomásos jelenetnél, mikor Tom megtudja, hogy az igazi apja miféle ember. Azok bizony igazi könnycseppek, elképesztően jó minisorozat lett.

Nekem személyszerint egyik kedvenc jelenetem az volt, amikor Tom megpróbálta elkerülni a haverját a boltban, bebújt a rakodó kocsi mellé és az ott dolgozó elszólta magát, eltolta a kocsit, Tom pedig úgy tett, mint aki éppen a cipőfűzőjét köti be. Nagyon ravasz fiatal ember. :D
JÓ volt látni Tomot egy Lotusban (inkább nem nevezném meg miért) de a havas, padon ülős, beszélgessünk a családunkról pár perc is nagyon ütős lett, szép jelenet.