Terri McIntyre

Comedy drama 2003-ból egy glasgowi nőről és életéről. Ez is egy olyan kategória, ami nem csúszik le mindenki torkán. Egyszerű, de nagyszerű. Tervezem megnézni az első évadot is, ha megtalálom valahol. Éljen a TVRip. Nem szeretem, de ha nem marad más, akkor várunk amíg valaki átkonvertálja, úgy pedig már nem vészes.

Történetünk főszereplőpje Terri McIntyre (Simon Carlye), egy glasgowi nő, aki a 'barnaságot' hirdeti, barnítókrémek eladásával, értékesítésével foglalkozik. Ám az élete minden, csak nem unalmas, hiszen szerelmi élete sem alakul úgy, ahogyan szeretné, kollégái is haragszanak rá. Nem sok barátja van és sokan ott tesznek neki keresztbe, ahol tudnak. Terri magabiztos és talpraesett nőnek tűnt, bár a sorozat (6 rész) vége felé már rendesen megsajnáltam szegény nőt amiért minden és mindenki összejátszott ellene, akár véletlenül okozott bajt, akár jót akart, de rosszul sült el.

Terri munkahelyén csoportfotózkodás zajlik és mindenki szeretne a címlapra kerülni, de csak egy címlap van. Az ember azt hinné, hogy felnőttek képesek felnőtt módjára viselkedni, pedig nem. Ebből indul ki a történet és bonyolódik egy szerelmi szál is, aminek nem lett volna szabad megszövődnie kollégák között. Az osztály női dolgozói egymás tűsarkain taposva hajtanak az új befektetőre Gavinre (Sean O'Kean), akinek egyből McIntyre jön be. A második évad a férfiért való harcot és Terri teljes kiborulását mutatja be, fordulatos cselekményekkel és váratlan, kiszámíthatatlan fináléval, hiszen hová is gondol az ember, maga mögött hagyni a sikeres munkahelyet és búcsút inteni a legjobb barátnőnek, Arlene-nek (Helen Devon).

A történetvezetés néha kevésbé fontos dolgokra villant rá és a zenékkel sem vagyok megelégedve. Viszont nagyon jól kidolgozott karaktereket láthattunk a filmben, és ezt nem mondom túl gyakran. Tipikus angol comedy drama, tekergünk nyekergünk, nagy hoppá, aztán minden rendben, megint hoppá. Több volt ebben a sorozatban a hoppá, mint gondoltam, a dráma oldal jobban átjött, a comedy rész annyira nem, pedig lett volna min nevetni. Ami nagyon tetszett (és ezt sem mondom gyakran) még, az az, hogy sikerült megtartani az egyensúlyt az igazi, néha kegyetlen élet és a diadalittas, már már túl bosszúálló, röhögőgörcsös, győzelem mámoros harcok között. Az élet sajnos ilyen és a sorozat remekül emelte ezt ki Terri abszolút komoly főnökének Greig (David Tennant) karakterével, aki az örökös kiabálásval és akadékoskodásával visszahúzta főhősünket a földre, miközben sikerült legnagyobb ellenségéinek valahogyan visszavágni.

Sikerült teljesen azonosulni a karakterekkel, bár Arlene karakterét, aki Terri lakótársa és legjobb barátnője, teljesen feleslegesnek tartottam és az is világossá vált előttem, hogy nem tudom mennyi ideig bírnék ki egy ilyen főnököt. Skót akcentus ide vagy oda, a produkcióval nagyjából meg vagyok elégedve, ennél 'skótosabb' sorozatot még nem láttam de ha van még ilyen, azt látni akarom és meg is fogom nézni. A sorozatot Simon Carlye rendezte, írta és részt vett a produceri munkában is. Legjobb. All hail BBC Scotland, all hail.

Rango

Az általam már nagyon várt Rango, amit már jó ideje vártam. Szegény Rango rettenetesen csúnya de legalább vicces. Az animációs filmeket szeretem (nem 3D-ben) ám a western filmek nem igazán fognak meg.Régebben sokat láttam és örülök, hogy a Rango fejet hajt a klasszikus western előtt és ilyen remek filmet hozott össze.

Történetünk főhőse Rango egy házi kedvencként tartott kaméleon aki identitászavarral küzd. A sors beleszól életébe és elszakad az emberektől, egy sivatagban köt ki, ahol muszáj bátornak és talpraesettnek lennie, ha túl akarja ott élni, pedig ez a kedves kis (csúnya) gyík minden, csak nem bátor de ez változik a film során. A gyáva gyíkból bátor hős lesz, aki humorával lekenyerezi a nézőt, ám Por lakosságát nem nagyon mosolyogtatja meg. Kitűnik a tömegből és a város seriffje lesz. Rango megmenti a napot és happy end.

Nekem nagyon tetszett ahogyan vászonra vitték a zord kis város képét, ahogyan megalkották a western filmes jegyeket. A rendező Gore Verbinski volt. Az animációs film kis Karib tenger kalózait is tartalmazott, nyomokban és akkor még nem is beszéltem a zenéről, amit ki más komponálhatott volna, mint az egyik legjobb zeneszerző a világon, Hans Zimmer. Főhősünknek Johnny Depp adta hangját. Johnny Isteni, nincs ezen mit ragozni. Imádtam Isla Fisher hangját (bár csak utólag esett le kit is hallok tulajdonképpen) de legjobban Bill Nighy szinkronhangja lepett meg. Pont neki való szerep Jake karaktere.

A történet elég kiszámítható lett, amit általában nem díjazok, és a film vége kissé lapos lett, de ezeket leszámítva, nagyon is jó animációs film.

Hamlet ( Royal Shakespeare Company - 2009 )

Mert szeretjük a Hamletet. Nem csak a könyvet, a színdarabot de a filmes verziót is. A film persze nem pótolhatja a színházi légkört, de néha elég messzire el kell menni egy jó kis filmverzióért, jelen esetben Stratford-upon-Avonig kellett volna elmennem, a Royal Shakespeare Company ezen darabjáért, ami annyira sikeres lett, hogy órák alatt elfogyott minden jegy, mindkét szezonra. Sokan lemaradtak a darabról, ezért is örültek a szervezők a rajongói petíciónak (amit én negyedikként írtam alá) és ebből lett a film, a színdarabból, kissé átalakítva a történeten.

Sok féle Hamletet láttam már, de ilyet még nem. Gregory Doran rendezte a darabot és keze a filmverzióban is észrevehető. Egy új fajta, modern köntösbe öltöztetett Hamlet. Az új fajtát a helyszínre értem, hiszen a mindennapoknak megfelelően néznek ki a díszletek, kamerával, térfigyelő kamerákkal, speciális tükörrel (aminek csak az egyik oldalán lehet átlátni a másikra). A darabot magát sajnos nem sikerült élőben megnéznem ezért is ragaszkodtam annyira a filmes változathoz. De tudom mennyit változtattak és így elgondolván, a színházi darab története jobb lehetett, még ha pár kis jelenet lett csak átdolgozva.

A darabban Sir Patrick Stewart és David Tennant a főszereplő. Mindketten Shakespeare rajongók és nem ez volt életük első Shakespeare színdarabja, ez is látszik. Hamlet, a dán királyfi történetét nem kell bemutatni de azért nagy vonalakban: Hamlet édesapját gyászolja, miközben anyja, Gertrude hozzámegy Claudiushoz (Hamlet király bátyjához), Hamlet lassú megbolondulását látjuk a filmben. Mindegy, hogy ki játsza Hamletet, a lényeg ugyanaz, Hamlet karaktere. 'Nem te játszod Hamletet, hanem ő játszik téged', a híres neves mondás, itt (is) sikerült ezt elérni. David egyik lehető legjobb alakítása, mintha nem is őt látnám a kamerák előtt. Persze Davidtől ennél jobb színvonalat és alakítást már nem lehet kérni, hiszen ennél jobb már nem igazán lehet.

Hamlet az Hamlet de minden Hamlet más, a David féle Hamlet túl őrült lett, ami persze nem tetszik minden kritikusnak de engem pedig ők nem érdekelnek. A karakter azért lett olyan remek, mert a rendező engedte, hogy David saját magát is belevigye a szerepbe. Ha van egy karakter ami jobbra sikeredett, mint az erős hangulatváltozós és bolond Hamlet, az Claudius. Patrick zseniális alakítása kellett Claudius megformálásához. Claudius ennél érzéketlenebb és ridegebb, félrevezetőbb már nem is lehetne. Egyszerűen zseniális. Minden szereplő játszott már tévében is, sokat közülük már felismertem. Nálam külön pirospont jár Laertes alakítójának, Edward Bennettnek és Ophelia megformálójának, Mariah Galenek.

A rendező és producer nagyon odatette magát a feladathoz, pedig maga a filmkészítés sem volt mindig zökkenőmentes mégis összehozták ezt a 3 órás remek filmváltozatot. Sokan támadták a film nyelvezetét mert az túl színpadiasra sikeredett. Aki nem olvasta a Hamletet, nem jártas a színházi nyelvekben, annak valóban nem könnyű de erre találták ki a feliratot.

Gulliver utazásai

Valahogyan éreztem, hogy nem lesz ez olyan jó film. Egy esélyt megérdemelt. Nem szeretem Jack Blacket és ezek után sem kedveltem meg, de sok jót hallottam a filmről. Nálam nem jött be. A történet nem lenne rossz, de maga a film lapos lett, unalmas, néhány poént és színészt leszámítva, semmi nem tetszett, még a soundtrack sem. Ez van.

Lemuel Gulliver egy new yorki újságnál dolgozik, postásként. Beleszeret egy kolléganőjébe, akinek azt hazudja, hogy vérbeli szerkesztő. Ezért Darcy (Amanda Peet) elküldi őt a Bermuda háromszöghöz. Úton odafelé hajótörést szenved és egy törpekirályságban köt ki, ahol elhiteti mindenkivel, hogy ő az Egyesült Államok elnöke. Szépen összebarátkozik az ott lakó népséggel majd bajba kerül mikor kiderül, hogy hazudott. Darcy hasonló helyzetbe kerül, ezért a kiskirályságból eltűnt Gulliver visszatér, hogy megmentse álmai hölgyét.

Sablon sztori, pedig reméltem, hogy sikerül valami újat kihozni belőle. Nem nagyon jött össze. Volt benne néhány jó poént, de többségében erőltetett poénokat láttam/hallottam a filmben. Továbbra sem sorolom Jacket a kedvenceim közé, ahogyan Jason Segelt sem. Az a szerelem ami a karaktere és Emily Blunt között volt, valami nevetséges. A nagy és híres Billy Connoly (Theodor király) aki egyébként az egyik legjobb komikus a világon, Gullivert jobban el tudta volna játszani. Szörnyű, hogy milyen karaktere volt. Az egyetlen pozitív dolog a filmben a Catherine Tate féle Isabelle királynő volt. Remek alakítás Catherinetől, mint mindig, jó volt a szereposztás, passzolt hozzá a karakter. Imádom. A Jinkset alakító James Cordent pedig alapból nem tudom hová tenni. Irritáló fazon, színésznek nem jó, de komikusnak és rendezőnek, producernek jobb. Valamiért a rendező, Rob Letterman sem tartozik a kedvenceim közé.

Young Adam

A fiatal Adam kalandja minden, csak nem érdekes (egy idő után). Nagy reményekkel ültem a film elé, tudván, hogy két kedvenc színészem, Tilda Swinton és Ewan McGregor szerepel benne. Jó kis angol drámának könyvelték el a filmet, ami a 2003-as glasgowi Film Fesztiválon elnyerte a legjobb brit film díját. Akkor vagy nálam van a baj, vagy a tisztelt zsűrinél, ennél betegebb és mocskosabb (szó szerint értendő) filmet még soha nem láttam de nem is szeretnék a jövőben látni.

A film alapjául egy könyv szolgált. Joe (Ewan) Glasgow és Edinbrugh között kacskaringózik, majd eldönti, letelepszik egy koszos hajón, ott kezd dolgozni. Hamar szemet vet főnöke feleségére (Tilda) és le is fekszenek egymással. Joeról a történetben kiderül, hogy nagyjából minden nőre ráveti magát, legyen az fiatal lány vagy anyuka, aki útjába kerül, mindezt a lehető legpiszkosabb módon teszi. A film alaptörténete nem lenne unalmas, de a sok szeretkezés elrontja a sztorit. Rögtön a kezdetek kezdetén egy vizen úszó holttestet látunk, a rendőrség elkezd nyomozni és kihallgatják Joet is, aki hazudik a rend őreinek.

Ezek után lelkiismeretfurdalás nélkül folytatja életét. A történet drámai szála eltűnni látszik, habár az véglegkíséri a filmet. A film végén persze ellőnek egy poént, ami nem ad teljes magyarázatot arra, hogy mi is történt valójában de a valódi okot aligha ismerjük meg.

A filmtől csak annyit vártam, amennyit más produkciótól is, de az eredmény nagyon elkeserítő. Egy remekül elkezdett ám hamar elrontott sztori nagyszerű színészekkel, akik ráadásul annak tudatában írták alá a szerződést, hogy tudták, felvételkor mindent meg kell mutatniuk (szó szerint értendő). Én lemaradtam erről az infóról, hiszen nem olvasok revieweket és a filmet is csak sok keresgélés után sikerült megkaparintani, nem éppen a legjobb tévés verzióban, aminek az elejéről lemaradt a filmek előtti (+18-as tartalomra) figyelmeztető reklám de fél úton nem akartam abbahagyni a filmezést.

A képi megvalósítás remekre sikerült, az ember gyomra szabályosan felfordul, a zene alatta pedig biztosan előcsalogatja a könnyeket, amik vagy azért vannak az ember arcán, mert szomorú a történet, vagy azért mert olyan rossz a film. Ezt a filmet senkinek sem ajánlom. Előfordul az ilyen, jó színészek rossz projektekkel. A film egyébként eredetileg tévére készült és nem ütötte meg a várt színvonalat, a nézettség bőven a számított szint alatt landolt. Meg tudom érteni.

Toast

Egy dráma, amit már egyszer megpróbáltam végignézni, de nem volt hangulatom hozzá. Most megnéztem. A BBC adoptálta a sztorit Nigel Slater sztárszakács önéletrajzi könyvének sztorija alapján. Nem olvastam a könyvet de a film felkeltette a figyelmem. A könyvnek és a filmnek is az a címe, hogy Toast, a BBC-n 2010 December 30-án mutatták be majd később a Berlini Film Fesztiválon is.

A 15 éves Nigel Slater egy olyan családba született, ahol édesanyja súlyos asztmában szenvedett és sokáig betegeskedett, nem jutott ideje olyan fontos dolgokra, mint például a főzés, ezért mindig pirítóst ettek otthon. A kis Nigel szeretne újabb ételeket is enni de addig, míg anyja élt, erre nem volt lehetősége. Nigel kapcsolata soha nem volt igazi a szüleivel, azt mondta soha nem szerette őket de mint kiderült, ez nem így volt. Apjával való kapcsolata még rosszabb lett, miután anyja halála után az apa (Ken Stott) felfogadott egy takarítót (Helena Bonham Carter) aki szépen lassan befurakodott a család életébe, elcsavarta az apa fejét, ami a gyereknek nem igazán volt ínyére. Innentől kezdve minden arról szólt, ki hogy tudja 'lefőzni' a másikat, a fiú és mostoha anya közti viszálykodás közben újabb tragédia történt.



A kaja tehetett mindenről, amiatt alakultak úgy a dolgok, ahogyan. Innen a kaja iránti szeretet és eköré épít a film. Kaja és egy család köré. Nem zseniális? De. Féltem, hogy néhol kissé átmegyünk majd főzőshowba pedig még egy Stahl Judit konyhája nem hiányzik az életemből. Láttam a filmet és teljesen megnyugodtam, sikerült megtalálni az aranyközép utat, tökéletesen mutatkozik az összhang a két dolog között. Ezért (is) szeretem az angol drámát.

Már akkor szemet vetettem a projektre, mikor még szó sem volt arról, hogy kit válogatnak a filmbe ezért fogadtam kitörő örömmel a hírt, miszerint két nagy kedvencem, Helena Bonham Carter és Ken Stott lesz a filmben. Jobb castingról álmodni sem lehet. Helena a gonosz mostoha, Ken a morcos, kiállhatatlan apuka és Freddie Highmore az idősebb Nigel (aki csak 1 óra múlva tűnik fel a képernyőn). Általában nem pártolom az önéletrajzi könyvek megfilmesítését de ha jól van megcsinálva .... ez pedig jól lett megalkotva. Helena újabb oldalát ismerhettük meg, Kent sem láttam még ilyen szerepben annak pedig különösen örültem, hogy a Helena-Freddie (Charlie és a csokigyárban szintén anyja-fiát alakították) páros között égett az a bizonyos szikra, egyszerűen jók együtt. Kent jó volt viszont látni és kívánok neki még több ilyen szerepet a jövőben.



Jól megteremtették az egykori Hemel Hempstead látványát és ügyeltek az ottani, régies akcentus használatára is. Ez számomra fontos. A zene nem volt se jó, se rossz, a filmet pedig Balazs Bolygo fényképezte akinek imádom a munkásságát, a rendező pedig S.J. Clarkson, szintén nagy kedvencem. Piros pont jár a film introjáért, nagyon ötletes.







Sírtam és nevettem, jó sztori, még jobb színészek és stábtagok. Imádom az egyszerű még is nagyszerű filmeket, amiben a kedvenc sztárjaim azt csinálják, amit minden más földi halandó, kertet ásnak, mosogatnak, sütnek, takarítanak, ettől érződik közelebbinek és életszerűbbnek a film.
Love ya BBC, love ya so much ....

Paul

Újabb Simon Pegg - Nick Frost klasszikus, kötelező darab a Peggrost fanoknak és a komédia kedvelőknek. Egyszerűen zseniális de nincs is min meglepődni, ez Simon és Nick közös munkájának eredménye, tőlük rossz produkciót még nem láthattunk.

Legutóbbi agyszüleményük ez a film, amelyben Seth Rogen kölcsönzi hangját a szemtelenül vicces és provokatív Paulnak, aki egy 'idegen', a kormány elől menekülő földönkívüli, aki belebotlik a Comic-Cont elhagyó két brit fiatalemberbe, akiknek minden álma az volt, hogy földönkívüliekkel találkozzanak. Álmuk valóra vált és elég hamar megorroltak a kedvesnek koránt sem mondható Paulra hiszen eltérítette őket útjukról és bajba sodorja őket. A történetben közben megjelenik egy vallásos lány is, aki egyből megtetszik Graeme-nek (Simon). Ez persze nem tetszik Clive-nak (Nick) akiket egyébként az egész filmen keresztül azzal húznak, hogy szerelmesek egymásba, amit persze ők tagadnak de a komédia kedvéért mást mutatnak.

A film vége nem az lett, amire számítottam de ez egy Peggrost produkciónál teljesen helyenvaló, bár nekem így nem igazán tetszett annyira. A történetvezetés jó, de ahhoz képest, hogy a vége mennyi izgalmat rejteget, az eleje kissé laposra sikeredett, néhány jelenet a film elején teljesen feleslegesen volt ott, simán ki lehett vágni vagy egyáltalán fel sem venni.A rendezés is helyén volt, tetszettek a szabadban felvett jelenetek, 'nem szorultak 4 fal közé', ahhoz képest, hogy a film története szerint elég sokat utaznak lakókocsival. Nagyon tetszett a zene, David Arnold keze munkája hallható vissza és ez sokat dobott a filmen. Egy jó film a kedvenc színészeimmel és az egyik legjobb zeneszerzővel. Yeah.

The King's Speech

avagy 2 óra hosszán keresztül tárgyaljunk ki egy problémát és keressünk rá megoldást. A 2010-es év -általam- egyik leginkább várt filmje. Voltak kétségeim azzal kapcsolatban, hogy fogják megcsinálni a filmet úgy, hogy az Egyesült Királyságon kívül is népszerű legyen. Tom Hooper megoldotta ezt a problémát, nagyon jól. A film Oscarokat is nyert.

A film történetében azt láthatjuk, hogy az Egyesült Királyság 6-ik George királya hogyan szenved egy nem mindennapi problémával. Nem tud beszélni és dadog. Ez probléma, dilemma egy olyan embernek, akitől elvárják hogy király legyen, aki királyi családba született. Alkalmatlannak tartja magát a trónra, mert dadogása miatt nem tud beszédeket mondani. Több sikertelen beszédterápiás alkalom után a feleség (Helena) rátalál Lione-ra (Geoffrey) aki gyökerestől mnegváltoztatja George életét. Módszerei működni látszanak, csak George adja fel félúton, összeveszés ide vagy, orvos nem tudott George-on segíteni. Bár Lionel Dr-ként lett bemutatva, úton útfélen kiderül, hogy ő nem is az, hanem egy bukott színész.

Tudom, hogy Colint nagyon zavarja amiért szinte csak olyan szerepekkel keresik meg, amik királyok, vezetők, uralkodók de Colinnak ez akkor is jól áll. Nem mintha más nem állna neki jól. Colin akármit képes eljátszani, legyen szó komédiáról (St Trinians 1 & 2) vagy drámáról, történelmi filmről (Girl with a pearl earring). Egyszerre sírtam és nevettem vele. Colin egy legenda és megérdemelt már egy Oscar díjat.



Minnél többször nézem a filmet, annál jobban fáj, hogy Helena nem kapott Oscart ebben a filmben nyújtott alakításáért. Helena szintén egy olyan színésznő, aki bármilyen karaktert meg tud formálni, legyen az őrült halálfaló (HP5) vagy gyerekgyűlölő zsémbes öregasszony (Toast). Hollywood nem tudja mi a jó. Sok pozitív visszajelzést olvasni Geoffrey Rush alakításáról is. Szerintem semmivel nem lett jobb vagy több, mint más filmjeiben, hiszen egy ilyen nagyszerű színész a tökéletesnél jobbat nem tud produkálni. A szerepek mintha rá lettek volna öntve a színészekre.



Piros pont jár a casting directornak, amiért két másik nagy kedvencemet is beválogatta a filmbe. A Timothy Spall által megformált Churchill lenyűgöző. Sok Churchillt láttam már, de nálam eddig ő viszi a pálmát. Sir Derek Jacobi pedig megint toppon volt, teljesen megváltozott a véleményem a karakteréről. Ez a szép a Derek karakterekben, végképpen nem számíthatunk rá, hogy a karakter mit csinál a következő pillanatban. Kétszínű és talpnyaló Isten szolgáját is tudni kell hitelesen adni. Sajnos Jacobi sincs megáldva a szerepekkel, az ő orra alá is nyomhatnának végre más karaktereket (is).

Remekül megteremtették az egykori London képét bár nem volt sok szabadban forgatott jelenet. Hangulatos környezettel és kissé gyengére sikeredett zenei aláfestéssel is nagyszerű film. Ajánlatos mindenkinek, eredeti nyelven, ezt csak is úgy, főleg azoknak, akik nem akarnak lemaradni a jelenetről, amikor Colin Camptwon Racest énekel...

Mad Dogs 3 & 4

Az idei év eddigi legjobb sorozata a képernyőkön. Az első és második rész után azt hinné az ember, ennél jobban már nem szívhatnának pórul járt embereink. Tévedés. Még több galiba a láthatáron.



Megtörténik a holtest újra elásása mikor kiderül, hogy elhagytak egy lábujjat. Na akkor usgyi vissza a hajóra, vízre menni és Alvo kislábujját megtalálni, ami nem olyan könnyű feladat. Feladat teljesítve, kalandjaik után hazaérve egy erőszakos törpe fogadja őket, aki pisztollyal fenyegíti és fel akarja őket akasztani, ami végül is nem sikerül neki. A kerti kútba teszik, székhez kötve leeresztve, ám mikor visszatérnek a városból, ahol el akarták sózni a fekete pénzt és feladni azt a rendőrségen, megtalálják a megölt törpét, a fagyasztójukban egy kis üzenettel: Megmondtuk, hogy ne menjetek a rendőrséghez.



Alvo első és egyben legnagyobb ellenségének mondott Jesus meghalt, a szerb maffia végzett vele és a 4 barát úgy gondolja, a maffia velük is végezni akar ezért új tervet eszelnek ki, ami majdnem füstbe vész, mikor kiderül, hogy ki miért is haragszik a másikra, ki mit titkolt el. Áram, telefon és víz nélkül maradtak (36 órát kellett kibírniuk 4 db 0,5 l Colával) és a végén már annyira egymás agyára mentek, hogy ott ütötték verték egymást, ahol csak érték. Lenyugodtak, beöltöztek és ennél rosszabb már úgy sem lehet alapon neki mentek az ellenségnek, a pénztől pedig egy külsős ember segítségével szabadultak meg. Beleugranak a vízbe lemossák a festéket a fejükről és a háttérben láthatjuk a spanyol nőt, egy levágott lábbal a kezében. Megpróbálta lelőni őket de Quinn megmentette a napot.




Erre a végre aztán végképpen nem számítottam. Fel sem merült bennem, hogy így is végződhet a sztori. Kellemes kis sztori, kár, hogy az első évad csak 4 rész. Mindenki karakterénak van vaj a füle mögött, szerintem kissé túlzásba is vitték a karakterek dramatizálását de ilyen helyzetben még nem voltam, nem tudhatom igazából milyen lenne a környezet ennyi balhé után. Újranéztem, mert megérte.

The town

bankrabló történet Ben Affleck módra. Imádtam.Nem is tudtam, hogy Ben Affleck a kamera mögött is tevékenykedik, jól teszi, maradjon is ott. A bankrablós történetek néha unalmasak, de ez nem kifejezetten bankrablós film. Nem volt benne túl sok akció, de legalább újat mutatott. Tetszett ahogyan egyensúlyban tartották a drámai és szerelmi oldalt, kicsi ebből, kicsi abból. Nem is beszéltem a nagyszerű színészekről akik erősítették a film színvonalát. Nagy kedvencem Rebeca Hall most új oldalát mutatta meg, a karaktere sajnos nem engedett belőle többet kibontakozni, pedig az ő karaktereire nem ez jellemző.

Doug (Ben Affleck) itt él: ezt a világot ismeri, ezeket a szabályokat fogadja el. Ő és emberei sosem haboznak, mindig megszerzik, ami kell nekik, és nem hagynak nyomot maguk után. Ám most az egyszer hibáznak: egy rosszul sikerült bankrablás során kénytelenek túszul ejteni egy banktisztviselőt (Rebecca Hall) és ettől kezdve minden megváltozik hiszen Doug néhány nappal később randizni kezd Rebeccával, de persze a titkok kiderülnek előbb vagy utóbb és a vége nem happy end, ami nagyon tetszett benne. Az élet sem ér véget happy enddel, nem kell minden filmnek happy enddel záródni. Jeremy lett a másik nagy kedvenc a filmben, az ő karaktere közelebb áll hozzám, mint maga a főszereplő, ami jó is így. Nagyszerű alakítás tőle, tényleg mintha csak ráöntötték volna a szerepet.

A filmben hallható zenék lehettek volna jobbak de ez csak mellékes, pörgős és jól eltalált film, ajánlatos megnézni.

Gnomeo and Juliet

Régen mulattam ilyen jót egy filmen. Ütős poénok és micsoda remek történetvezetés, a sztori alapjául Shakespeare Romeó és Júliája szolgál.

Londonban egymás mellett lakik Capulet és Montage, akik teljes szívből utálják egymást, a történet még sem köréjük, hanem a kertjeikben lévő törpék köré épül. A piros és kék kalapos törpék örök harcban állnak egymással, mindent megtesznek, hogy megkeserítsék egymás életét, míg Juliet bele nem szeret Gnomeoba. Szerelem első látásra, még azután is, hogy kiderült, kapcsolatuk nem folytatódhat(na). Egy nagyobb összetűzés után Gnomeo egy parkban köt ki és az ottani Shakespeare szoborral beszél, ami halált jósol mindkettőjüknek. Gnomeo eldönti, hogy megmenti szerelmét, akit apja odaragasztatott a saját kis vártornyukba. Természetesen happy end a történet vége, Gnomeo és Juliet végre hivatalosan is együtt, a kék és piros nem harcol már többé egymással.

Aranyos kis történet sok (sajnos) kidolgozatlan karakterrel, amikhez olyan nagy nevek adták hangjukat, mint Ozzy Osbourne és Michael Caine. James McAvoy és Emily Blunt a főszereplők hangjai, mellettük hallható még Matt Lucas, Julie Walters, Dame Maggie Smith, Jason Statham, Stephen Merchant (aki szerintem rádiósnak jobb, mint színésznek) és Ashley Jensen aki a filmbéli kedvenc karakteremnek, Nanette-nek kölcsönözte hangját. Annyira belemerültem a filmbe, hogy fel sem tűnt hol is hallottam Patrick Stewart hangját. Ilyen hülye kérdést. Naná, hogy Shakespearként. Sir Elton John producerként és zeneszerzőként működött közre a filmen, szóval ha a filmmel nem is, de a soundtrackkel nem vagyok megelégedve, nem is arról van szó, hogy nekem nem tetszik (de az Elton John - Lady Gaga duett már egy kicsit sok, 1 pont mínusz járna ezért) nem is mindig illett a jelenetekhez. Örülök, hogy Baker Bloodworth producerként részt vett a munkálatokban, az ő neve egy animációs filmnél/mesénél csak jól villoghat.

Social Network

Az egyik legvitatottabb film 2010-ben, ami, tudom, hogy unalmas, de szerintem nem az. Nagy örömmel fogadtam anno a hírt, miszerint valaki filmet akar csinálni a Facebook történetéből és megérte a sok várakozást. Igazi geekfilm, ami pont azért unalmas másnak, mert nem egy átlagos film. Nekem személyszerint nagyon tetszett, zene a füleimnek amiket lenyomnak a filmben. Végre egy nem mindennapi dráma, nem mindennapi geek tartalommal. David Fincher világa számomra nem új, volt már pár jó filmje, így visszagondolva, nem is tudnék nála erre a célra jobban megfelelő személyt mondani.


A film szerint Mark megharagudott egy lányra, aki nem akart randizni vele -lássuk be, jogosan- ezért létrehozott egy oldalt, amin egy másik lány képe is szerepelt. Kettejüket lehetett összehasonlítani ezen a bizonyos weboldalon. Mark szépen lassan fejlesztgette a lapot, támadtak jó ötletei, az emberek hirtelen nagyon érdeklődőek lettek, kiakasztotta az iskola főszerverét és felkeltette 2 gazdag úriembernek ugyan nem mondható emberke figyelmét akik pénzt ajánlottak amennyiben beszáll az üzletükbe és létrehozzák a facebook végleges formáját. Mark belement, bár nem válaszolt emailjeikre, hívásaikra, szépen lassan sajátmaga elkészítette a mai végleges Facebook verziót, amivel élete gyökeresen megváltozott. Az emberek imádták a Facebookot és rendesen meg is gazdagodott belőle. Magára marad és az a személy, akit a legjobb barátjának hisz, bepereli őt nagyon sok dollárra. Több tárgyalnivaló ügye is van, de Mark csak nyugodtan ül a szandáljában és nincs nagy segítségére a jogászoknak, ügyvédeknek. Ezt a viselkedésmódot biztosan tanulni kell, de Jesse-nek ment, sikerült.



A történet 2 vonalon játszódik, egy nagyvárosi irodában, ahol Markot szembeállítják a beperlőivel (és minden kiderül) és elmesélik, hogyan is vágtak bele a dolgokba. Ez a két vonal nagyon jó ötlet volt de akkor ügyelhettek volna arra, hogy mindkét síkot ugyanúgy mutassák be, én hiányoltam a tárgyalás kezdő lépéseit (nem kötekedés, de ez nekem olyan durr bele egyből feeling volt) amit egy két felesleges jelenet helyett betehettek volna. Ez leszámítva nekem nagyon tetszett, a zene is jó volt, bár Oscart nem érdemelt volna. Meglepetésemre egész könnyen elviseltem Justin Timberlaket, akitől eddig a hideg rázott ki, színésznek jobb, mint énekesnek, ez most már biztos. Sean Parkert alakította és teljesen bevettem, hogy ő azt a beképzelt ám agyafúrt embert játsza, akiről infó órán tanultunk.



Aki még ennél is nagyobb meglepetést okozott, az Jesse Eisenberg, alakítása egyszerűen lenyűgöző. Egész életemben egyetlen személyt ismertem, aki szintén informatikus volt, szívéből lelkéből, az én rendszerinfó tanárom, aki hasonlóan beszélt lés viselkedett, a személyiség, a gondolkodás minden. Talán ezért is tartom jónak, mert remekül megragadták a karaktert, nem egy egyszerű informatikus Mark, ő annál több. Nem is beszélve Andrew Garfield karakteréről (eddig sem kételkedtünk Andrew tehetségében), ami elég kiszámítható volt, nem kellett ránézni Andrew fejére, hogy lássuk, a két jóbarát egyszer még nagyon össze fog veszni, Andrew feledteti a gondolatokat és hitelességével eszem ágában sincs arra gondolni, hogy mikor következik be a nagy összeveszés.



Egy jónak indult barátság, aminek egy közösségi weboldal, sok pénz és összeveszés lett a vége. Nem biztos, hogy megérte.

Miranda

Egyik kedvenc színésznőm, Christina Ricci és egyik kedvenc színészem, John Simm főszereplésével készült 2002-es produkció John Hurt és Kyle MacLachlan segítségével. Az alapsztori unalmas ( a film kevésbé ). Ez a film teljesen az a kategória, ami első nézésre nem túl érdekes, de a film vége után esik le hogy igen is az, mikor lelövik a poént a movie utolsó perceiben.



Frank (John Simm) könyvtáros első látásra beleszeret a rejtélyes Mirandába (Christina Ricci). Hamar eldöntik, hogy járnak, ám a titkozatos nőről szépen lassan kiderül, hogy korántsem annyira szent, amilyennek mutatja magát (feltűnően jól viselkedik minden helyeztben). A fiatal nőről kiderül, hogy pénzért bármire képes (szó szerint értendő), Frank nyomába ered a sok furcsa telefonhívás után és nehézségek árán ugyan, de kideríti, hogy szerelme táncosnő, szélhámos és domina is. Egy jó ideje már hülyít 2 embert, akik eleinte még nem tudnak egymásról, sőt, Miranda mindkettejüknek más más arcát mutatja. Ők ketten segítették őt 'pályája' kezdetén, viszont túl jó 'ügyfélnek' bizonyul, ezért nem akarják kiengedni a kezükből. A nap 24 órájában 3 különböző énjét mutatja, sok pénzt keres, ám Frank iránt érzett szerelme miatt szépen lassan belebonyolodik a dolgokba és lebukik, a film vége felé mindenki tudomást szerez mindenkiről, mindenki meg akar ölni mindenkit, Frank menti meg szíve hölgyét, aki idegességében mindenkit helyben hagy (de legalább nem öl), megmenti a napot, senki nem hal meg, a lány feloldozva minden terhe alól, boldogan él együtt Frankkel.



Ez a film sajnos nem hozza az általam várt színvonalat, de azért nem volt rossz. John Simm neve garancia arra, ha a film nem is átütő, az általa megformált karakter majd jó lesz (Végre láttam gitározni és hallottam énekelni is). Abszolút szerethető figura, akinek csak 1 nagy bűne van, a rossz emberbe szeret bele. Johnnak amúgy is jól állnak az őrült és üvöltöző karakterek, benne most sem csalódtam. Christina Ricci sem lehet csalódni, karaktere velem is ugyanúgy elhitetett mindent, mint Frankkel, mindig minden gyanús dologra tudott mit mondani, már majd nem jómagam is elhittem, amit mondott. Christina még mindig a szép szemeit használja legmélyebbről jövő érzelmeinek őszinte (vagy nem) kifejezésére. Ez talán élete egyik legjobb alakítása. A film zenéjével nem voltam 100%-osan megelégedve. Egyszer nézhető, ha más nem, a benne szereplő legendák miatt.

The Living Wake

avagy fekete komédia amerikai módra. Nem titkolom, azért töltöttem le ezt a filmet, mert kíváncsi voltam, hogy a 'facebookos gyerek' hogyan alakít egy olyan műfajban, amiben őt még nem láttam. A történet annyira bugyuta lett, hogy az már egyszerűen jó. Never mind the story, a karakterek csodásan lettek kidolgozva és a két főszereplő Mike O'Connell és Jesse Eisenberg is ütött a maga szerepében. Direkt egy olyan filmet választottam, amiben a főszereplők nem átlagosak, hogy jobban el tudjak vonatkoztatni Jesse Facebookos alakításától. Sikerült. Hosszú percekig mintha nem is Jesset láttam volna a filmben, hanem valaki mást.A film 2007-es, több Film Fesztiválon is díjat nyert alkotás, ami engem megfogott bár a film vége számomra meglepő fordulatot vett és kissé laposra sikerült.



A történet K. Roth Binew (el nem ismert művész és zseni) utolsó napjáról szól. K. tudja, hogy egy napja van hátra és Mills (Jesse) segítségét kéri. Szegény gyereket csicskának használta, minden hülységbe belerángatta az ártalmatlan gyereket, aki biciklis hintóval szállította végig Rothot A pontból B-be. Mills (költő) a film felét tuti a biciklin töltötte és nagy költők híres mondataival érvelt. Roth okos gyerek volt, ám fiatalon megismerkedett a piával, szülei nem tudtak mit kezdeni, ezért nem is foglalkoztak vele aminek az lett az eredménye, hogy egy végtelenül bolond, állandóan a saját lábán álló férfi lett belőle, aki a maga módján zseni volt, de a művészete sötétséget és barbár világot sugárzott ezért senki nem vette komolyan, még utolsó napján sem, amikor eldöntötte, mindent megtesz, amit szeretett volna eddig de nem érte el. A film végén tényleg meghalt pedig mindvégig egy olyan ember beszélt hozzá, aki orvosnak volt beöltözve és senki más nem látta, csak ő.

Azt sem tudtam elképzelni, hogy egy ilyen témából hogy lehet fekete komédiát csinálni és csak lehet. A főszereplő nagyon toppon volt, nem is beszélve Jesseről, akinek jól állt az idióta, elvont gyerek szerepe. Jobbat keresve sem találhattak volna. Sokszor használt testbeszédet, ami sokat segít neki. Újabb alacsony költségvetésű, de nagyszerű film kissé lapos történettel, nagyszerű színészekkel és fülnek kellemes zenékkel. Akcentus teljesen érthető, régies nyelvezet de végül is ki lehet sakkozni, hogy ki mit mond. Félve ültem a film elé és nem csalódtam. Még több ilyet.