avagy miért ne adoptáljunk bukott amerikai pilotot egy brit produkcióba. Mert nem lesz jó. Röviden és tömören. A történet alapja egy 2007-es, a Fox által elbukott pilot volt. Magát a pilotot sajnos nem láttam de ebben a formában nem igazán volt megnyerő. Két nagy kedvencem, Dean Andrews és Alex Kingston is szerepel a sorozatban, amelynek első részével az a gond, hogy sok poént lőtt le, egy pilothoz képes sokat. Maga a téma elég érdekes lenne, egy házat és az abban lakó családokat mutatják be. A yorkshire-i ház ott lakóinak 1968-as, 1987-as és 2010-es életébe tekinthetünk. Nem rossz kezdésnek, három különböző idősík, ám elég hamar kiderült, hogy pontosan mi is köti őket össze. Érdekesnek érdekes volt, de így, hogy már lelőtték a poént, a második fele vontatásnak tűnt számomra.
Az 1968-ban ott élő család egy szerelmes párból és a férfi szüleiből áll akik súlyos terhet cipelnek. Ruth és Paul fél évvel azelőtt elvesztették 8 éves lányukat, Alicet. Ha ez még nem lenne elég probléma, a férj rá sem tud nézni a nőre, mert állandóan Alice arcát látja, akárhányszor ránéz Ruthra. Az 1987-es család 2 szülőből és két gyerekből áll. Amy (a legkisebb lány) kissé zavarodott tünemény, akinek van egy Alice nevű képzelt barátja. A szülők próbálják megérteni mi is történhetett, mit is tehetnének ez ügyben hiszen sok érdekes ??? dolog történik a házban, meglepő módon mindig Amy van a helyszínen, amikor valaki/valami majdnem vagy tényleg meghal. A kislány persze Alicet hibáztatja.
A 2010-es család egy leendő szülőkből áll, Nisha az anya leesik a létráról amint a falról kaparássza le a tapétát. A nő kórházba is került, majdnem elveszítette a gyerekét is emiatt. Egy valami biztos. Minden család történetében látszódik az a bizonyos fal, amit minden éppen akkor oda költöző vagy már egy ideje ott lakó család fedez fel. A képen Alice van lefestve. Az ITV Néha nagyon mellélő a drámákkal. Ez 'supernatural drama' lenne, de nem hinném, hogy az lett. Valahogy ez most nem jött össze. Nem egy horror film, nem kell félnie az embernek de egy kisebb röptű amerikai thriller szintet sem üt meg. Attól függetlenül adok esélyt a sorozatnak mert mindenki azt mondja csak utána lesz jobb.
Egy másik Tim Burton klasszikus, egy olyan fajta amely szerintem nem kapja meg a kellő figyelmet. Valahogy az ember előbb botlik bele Ollókezű Edward vagy Sweeney Todd történetébe, mintha Az Álmosvölgy legendája nem is létezne. Pedig létezik -filmen és könyven is- Hallelujah.
Ki más is szerepelhetne a filmben, mint Johnny Depp, akinek -mint tudjuk- bármilyen figura jól áll. Ichabod Crane zseniális karakterét mintha Johnnyra öntötték volna. Ki lenne jobb a másik főszereplőnek, mint Christina Ricci? Senki. Tökéletes. A stábot Christopher Walken, Sir Michael Gambon és Miranda Richardson erősíti.
Ichabod felügyelőt arra kényszerítik, hogy az Álmosvölgybe menjen és ott oldja meg a felmerülő problémákat. Ebben a kis falucskában egy fej nélküli lovas szeli áldozatait, az áldozatok fejei eltűnnek. Ichabod érkezése után nem lesz sokkal okosabb, nem nagyon hisznek neki és az új féle nyomozási technikájában ezért nem igazán látják el infókkal. Teljesen magára marad és egyből belebotlik Katrina-ba, akinek ugyebár a falu 'szépfiúja' Brom udvarol.
Hátborzongató és elbűvölő látomásokkal teli film, nem teljesen happy enddel. Ichabod megmenti a napot de addig páran még meghalnak. Tim Burton zsenialitás Danny Elfman zenéjével. Plusz pont jár Lady van Tassel és Ichabod karaktereiért. Tetszett, hogy a Ladyről senki nem gondolta volna mivel is foglalkozik szabad idejében, Ichabod egyszerre volt gyáva és bátor. A józan ész határait súrolva már majdnem teljesen elhiszi a mende mondát, pedig az agya azt sugározza ez nem így van, így nagyjából ő az egyetlen a faluban, aki láthatóan fél és képtelen elhinni az ott történteket.
Ezt is megéltem, már régóta gondolkodtam azon, hogy megszerzem ezt a filmet. Megtörtént és meg is néztem. A történet nagyon laposan indult de egész jóra sikeredett. Tarr Béla látásmódja számomra még új, kissé Tim Burton világára emlékeztet, ám ez annyira még sem szürreális, inkább sötét. Átjön rajta az, hogy nem Burton de még csak nem is amerikai alkotás. Túl földhöz ragadt, túl életszerű történet egy kis izgalommal.
A film az azonos című könyv alapján készült, több helyszínen. Maloin kikötőőr minden este ugyanazt csinálja, a bódéjából nézi a hajókat, amik akkor érkeznek. Egyik este szemtanúja lesz egy gyanús esetnek. A londoni járatról leszállt gyanúsan öltözködő londoni férfi meglehetősen furcsán viselkedik és verekedik egy másik emberrel, akinek a kezében azelőtt még egy aktatáska volt. Maga a harc nem igazán látszódik, csak később derül ki, hogy gyilkosság ügyében is nyomoz a rendőrség. Maloin megtalálja a víz felszínén úszkáló bőröndöt, kinyitja és a benne lévő, feltehetőleg fekete úton szerzett, elázott pénzt megtartja magának. Lányát haza szeretné zavarni a munkából mert nem megfelően bánnak vele, de Henriette nem akarja otthagyni állását.
A kikötőőr másnap lát egy gyanús alakot, Brown-t, aki kereste a bőröndöt, de nem találta meg. Később látjuk Morrison nyomozót (aki egy Mitchell nevű színház tulajdonosnak dolgozik. Általa szeretné Mitchell visszakapni a pénzét) Brown-nal, Morisson Brown feleségét emlegeti, Brown megijed és megszökik. Maloin erőszakkal kiveteti a lányát a munkahelyről és vesz neki egy drága sálat, amiért a felesége, Camélia (Tilda Swinton) otthon nagyon mérges. Pénzügyi problémákkal szenved a család, az apa hozzájutott £55,000-hoz de nem sietett megosztani a jó hírt a családjával. A felügyelő meglátogatja Maolint aki ugye persze nem látott semmi gyanúsat .....
Morrison megkeresi Brown feleségét és annak segítségét kéri, valahogyan hívja vissza a férjét a hotelba úgy, hogy ne tudjon arról, hogy le akarják csukni, Mrs. Brown azonban meg sem hajlandó szólalni. Henriette hazaszalad édesapjához, hogy elmondja, valakit talált a tengerparti sufnijuk körül, félelmében bezárta őt oda és hazaszaladt. Maloin elmegy a sufnihoz, bemegy oda és néhány perc múlva zaklatottan, nagyokat lélegezve jön ki onnan. Útja Morrison felé vezet, akinek bevallja, hogy megölte Brownt és a pénzt is visszaadja neki. Megkéri tartóztassa le, de Morrisont csupán a pénz érdekelte, amit visszakapott. Azt mondta elkönyvelik önvédelemként és nincs belőle probléma. Egy szép vastag fehér borítékot kapott Mrs Brown és Maloin is a film végén.
A képi világon kívül, a filmhez remekül passzolt a melankólikus zene. A stáb szinte egy az egyben magyar. Elismerésem nekik. Tilda Swinton is remek volt abban a sajnos csak 2 kötekedő jelenetében, no sebaj, kötekedni és duzzogni is tudni kell. Csak rosszat olvastam a filmről, abban egyet értek, hogy a jelenetek néhol tényleg nagyon el vannak nyújtva, és kissé unalmas de ez a műfaj lehet ilyen is.
Most már egyre biztosabb vagyok abban, hogy a Mad Dogs a legjobb film a tévén eddig, 2011-ben. Már alig bírom kivárni a következő részt.
A mai epizódban felbukkan egy ismeretlen spanyol nő, aki felügyelő és az előző részben elrabolt hajó érdekében keresgélnek. Alvo még csak 2 napja halt meg, de már nyakig vannak a bajban. A kis betekintő után egyből visszatérünk a lövöldözéshez, amivel az előző résznek vége lett. Mint kiderült, Tony Blair maszkját viselő ember nem más, mint egy rendőr. Huppá, nagy a gond, ha már a rendőrséghez sem fordulhatnak. Maszkos gyilkos azért Baxter fejét bevérezte Alvo vérével és vett tőle DNS mintát amit használni is fog, ha rendőrségi ügyet csinálnak a dologból. Meg vannak lőve de rendesen. A holttestet el kell tenniük valahová, ahol senki nem látja és nem tudják riasztani a rendőröket ha véletlenül meglátják a halott embert. Közben megjelenik a spanyol nő és Ricknek eszébe jut, hogy a hajón hagyta a kameráját, amivel előtte magukat vette fel, amint ökörködnek és a hajó utat tervezik.
Ennél a pontnál elszakad a cérna, hiszen Quinn azt javasolta neki anno, hogy hagyja ott, nem érdekel az ott senkit. De igen. Innentől kezdve minden a feje tetejére áll és mondhatjuk hogy senki nem bízik meg senkiben. Elindulnak megkeresni a hajót, meg is találják de megjelenik három fegyveres ember. Úgy tűnt, a hajó tulajdonosának volt egy elintézetlen drog ügye, így tudtuk nélkül tovább adtak 2 nagy táska kokaint és ott ragadtak 3 millió Euróval. Idejük nem volt gondolkozni, elmenekültek a pénzzel, letörölgették az ujjlenyomatokat, korlátokat. A pénzt egy bérelt autóban rejtették el egy parkolóban. Úhy tűnik nyugi van, mikor ismételten megjelenik a spanyol nő, teljes a pánik, hiszen Alvo holttestét félig kiásta egy kutya és még nem tudták visszaásni.
Bax és Quinn feltartja a rendőröket amíg a többiek Alvot belegyömöszölik egy hűtőládába, ami nem egyszerű feladat. A nő mindenkit meginterjúvol az Alvo által is sokszor említett Jesus nevű szerb milliomos halálával kapcsolatban, de persze ez nem volt előre megbeszélve, ezért mindenki improvizál. Rosszul, mert mindenki mást mond, ők ezt nem tudják, de a rendőrség igen. A nőnek már az elején gyanúsak voltak de erről csak spanyolul beszélt kollégáival, amit a 4 barát nem ért. Rick mindenkinek azt hazudta, hogy nem találta meg a kamerát, közben pedig megtalálta és a spanyol nő egy kis ravaszsággal meg is szerzi a videókamerát .....
Fekete humor a köbön. Sokkal jobb, mint az előző rész, a zene is jobb volt alatta. Imádom hogy akkora a bonyodalom, hogy abból alig tudnak kimászni, már is benne vannak egy következőben. Ettől lesz mégjobb.
Általában nem csinálok ilyet, egy epizód után nem blogolok de most így alakult. Nem is tudom mire vártam egy hetet azzal, hogy megnézzem a filmet és miért féltem tőle ennyire. Idén az eddigi egyik legjobb sorozat. A Sky csatorna minőségi drámákat készít és a cast is nagyon jó de attól féltem, hogy ez nekem nem fog tetszeni.
A történet szerint Baxter, Quinn, Rick és Woody ellátogat egy régi über gazdag ismerősükhöz,egy hétre. Évente egyszer járnak csak össze, több mint 10 éve de csak most tűnik fel nekik, hogy gazdag haverjuknál valami nincs rendben. Keserves egy hétnek néznek elébe, főleg azért, mert az Isten háta mögött egy kastélyban laknak, ahol még a telefonjukat sem tudják használni, mivel azokat fogadásból 1 napig elzárják. Ám a szerencsétlent megölik, csak ő tudta hol vannak a kulcsok a szekrényekhez, ajtókhoz, autóhoz ezért alaposan fel kell forgatni az egész villát.
Az első részben csupán annyi történt, hogy a 4 jóbarát megérkezik Mallorcára, eljutnak a villáig, ökörködnek, esznek, napoznak, buliznak és másnap megtörténik a mindenki életet megváltoztató gyilkosság. Bax és Quinn gyanúsnak találta hogy haverjuk állandóan földhöz vágta a telefont, ideges lett, spanyolul beszélt valakivel. Egyik nap elkötnek egy hajót, amit fél úton ott hagynak a vízben, de minő furcsa, nem sokkal később valaki, Tony Blair maszkot viselve megöli legjobb barátjukat aki érkezésük napján rájuk hagyta villáját, ha valami történne vele.
Nagyon tetszett, ahogyan mutatták a környezetet is. Nem tudom hol forgatták a filmet, de elképzelhető, hogy tényleg Mallorcán. A cast zseniális, John Simm neve önmagában garancia a sikerre, de ha Philip Glenister is ott van, az csak nagyobbat szólhat. Marc Warren szintén közreműködik a filmben, nem tudom ki találta ki, hogy ők hárman megint szerepeljenek egy filmben, de Isten áldja meg ezért :D Tetszett a vágás és a soundtrack is. Eddig minden jó volt, tökéletes, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Igazi fekete humoros angol dráma/komédia, ez való nekem.
Tetszett a bulizós jelenet alatt a Scooter szám. Nem tudom mi volt az, de soha nem hittem volna, hogy egyszer látom Johnt és Philiphet Scooterre táncolni ....
Poénos, de tanulságos film 1998-ból. A történet szerint Richard (David Tennant) Skóciában lakik, apjával együtt temetkezési vállalatot vezet. Valami másra vágyik, valami izgalmasabbra. Egy temetésen meglátja Barbarát, az amerikai 'wannabe' színsznőt, aki akkor még pincérnőként kereste a kenyérre valót. Barbara apja halála után Skóciába megy, csak úgy, lazítani és egymásba szeretnek. Legalább is Richardban ez az érzés élt, ezért elhagyta ottani barátnőjét és nekivágott hollywoodi kalandjainak. Imádott hölgyét meg is találja egy étteremben ahol darabokra törnek elképzelései, mikor kiderül, hogy a nőnek barátja is van, nem is akárki. Egy wannabe rendező. Richard csőrit azért is böki ez, mert ő is ír történeteket, amik egy az egyben a halálról szólnak és számára érthetetlen miért nem akar belőle senki sem filmet csinálni.
Története akkor válik érdekesebbé, amikor a csaj arra kéri, adjon neki időt, onnatól kezdve együtt csinálnak mindent. Richardnak nincs ínyére a romantikus vacsora vagy filmezés hármasban, ezért mindenben új lakótársa, Moss (Vincent Gallo) véleményét kéri, aki mindig megmondja a tutit. Moss medencetakarítással foglalkozik, esténként bulikon gitározik a bandájával. Egy bulis este alkalmával Barbara elhagyja producer barátját és összejön Richarddal, aki azóta is arra törekszik, hogy történetet írjon, amiből film készülhessen és csaja lehessen benne a főszereplő.
A dolgok csak nem úgy akarnak összejönni, ahogyan barátunk eltervezte, hiszen egyetlen hollywoodi mogul sem akarja felkarolni 'érdekes' ízlése miatt. Több ügynöknél bepróbálkozott, de Hollywoodban az ő elgondolása és komolysága minden ügynökből csak röhögést váltott ki, értelmetlen jótanácsokkal látták el. Jó formán maga sem hitte el, hogy transzvesztita Robbie Williamsről, dínóvá változó Bon Joviról ír. Valahogy ez sem volt elég jó az ügynökének, aki alaposan beolvasott neki arról, hogy Hollywoodnak mire van szüksége. Végül egy rock bandáról szóló történetet ír, aminek az énekesét két leszbikus rajongó elrabolja és a rocksztár teljes vagyonát követelik annak ügynökétől.
Ezzel a sztorival majd nem sikerült befutni, de barátnőjével a villámgyors las vegasi esküvő után megszakadt a kapcsolata. Barbara élete legnagyobb szerepét készül elfogadni, amit végül még sem fogad el, mert a producer az exe, aki egy szenvedélyes éjszakáért cserébe nekiadta volna a szerepet. Régebben is megkörnyékezte már ex barátnőjét a producer, ezért Richard féltékennyé vált. A kapcsolatnak vége, mert a nő képes lenne lefeküdni exével, hogy valóra váltsa álmát. Richard utoljára még alkot egy nagyot, aminek börtön a vége, hazamegy, Barbi utána megy, kibékülnek és happy end.
Kellemes kikapcsolódás, néha néha másfél órára. Tanulságos kis történet, elgondolkodtató, hogy mennyivel másabbak az emberek egy kontinenssel odébb, mennyire más minden, életfelfogás, beszéd, szleng. A szleng a filmben teljesen rendben volt, felirat nem létezik az eredeti filmhez de így is érthető. Barbara és Richard kapcsolata túl egyértelmű, csavar a történetben ide vagy oda, a film túlságosan ráfeküdt a szivatás témára. Szegény Richardot mindennek lehordták és nem vették ember számba. Kegyetlenül őszinte film volt, talán tényleg így működnek a dolgok odakint. A rendezés nem volt a legjobb, a zenéről nem is beszélve, viszont a film vendég szereplője kiengesztel mindenért.
A világ talán 2 legjobb színésze, egy filmben... Külön pont jár a mozgó Johnny Depp poszterekért is, me wants one, me wants one so badly .....
A Never Let Me Go az utóbbi idők legszomorúbb filmje, amit láttam. Ennyi elég volt belőle, köszönöm. Hiába a jó színészet és vágás ha ennyire lesújtó maga a film, ami az azonos című könyv alapján készült. A történet 3 fiatal történetét mutatja be, akik egy különleges iskolában, a Hailsham intézményben laknak. A film sci-fi/dráma lévén egy alternatív Egyesült Királyságot mutat be, meghökkentő emberekkel és azok idióta ???? cselekedeteivel, amikből szépen lassan kiteljesül az igazi dráma.
Hailsham diákjait teljesen elzárják a külvilágtól, a kapun sem mehetnek ki, annyira vigyáznak rájuk. Egészen kiskoruktól fogva művészetre tanítják őket, egészséges életmódra nevelik őket, hogy a korai 20-as éveikben elkezdjék felajánlgatni a szerveiket azoknak az embereknek, akiknek szüksége van rá. Az iskolában mindennek jónak kell lennie, szépnek, gyönyörűnek, szokványosnak, unalmasnak, a tanárok megkövetelik még azt is, hogy ki mikor milyen sorrendben keljen fel az ágyból, ki hanyadikként érjen oda az asztalhoz. El vannak szigetelődve a külvilágtól, nem érintkezhetnek a külvilággal, nincsenek tévék, telefonok, áram is csak világításra. Ebben a hitben nevelik fel a növendékeket, akik 18 éves koruk után egy kis faluba kerülnek, ahol addig élnek, amíg ki nem választják őket a nagy feladatra.
A történet főszereplőpje Kathy H (Carrey Mulligan) aki még fiatal korában beleszeret Tommyba (Andrew Garfield) ám Ruth (Keira Knightley) elszedi előle. Kathynek inkább az fáj, hogy régebben együtt szívatták Tommyt, amiért különálló volt, Ruth szerelmét árulásnak vélte. A film első fél órájában fiatal színészek szerepelnek (nagyon jól), kiváló színészeinket csak akkor látjuk, amikor a történet szerint elköltöztették őket egy kis faluba. Elmúltak 18 évesek, Ruth és Tommy szerelme még mindig szemmel látható. Ezért egy óriási pont levonás jár a részemről. Egyik színész sem 18 már, talán Mulligan állt legközelebb karaktere korához, haj és smink ide vagy oda, nem tűntek 18-nak, és ez negatívum. Akkor látnak életükben először tévét, tanulnak beszélni rendesen, ismerkednek a szólásokkal. Alkotnak, műveket. Gyerek korukban az lett nekik tanítva, hogy azok az iskola legjobbjai, akik évek múlva, mikor rájuk kerül a sor adnak a szerveikből, másnak, segítenek az embereken, és mindemellett, szépen tudnak rajzolni. Aki mindkét ponton helyt áll, annak műve bekerül A Galériába és híres, megbecsült ember lesz.
Kathy nem bírja tovább Tommy és Ruth szerelmét, ezért önként jelentkezik ápolónak, amivel csak az idejét húzta addig, amíg el nem kezdhette a szerveinek kivetetését. Tommy és Ruth szakítottak, és legközelebb már csak évekkel később találkoznak, amikor már mindketten túl vannak a második operáción, Kathy még váratott magára. Összehozta a régi szerelmeseket és Ruth mindent elárul, amit régebben nem mert majd nem sokkal később a harmadik operációra is vállalkozik, rövid élete ezzel befejeztetett. Nem sokkal később Tommyé is, aki teljesen összetört, miután megtudta, hogy a Galéria nem létezik és átverték. Egy ideig még járt Kathyvel ám az idő múlásával muszáj volt önként kés alá feküdnie mert rángatózott, dühöngött, sokkot kapott, szenvedés volt neki az élet.
Kétszer meggondolandó, hogy érdemes-e megnézni a filmet, persze Carey és Andrew alakítása miatt egyértelműen meg kell nézni. Carey egy szempilla emeléssel is sokkal jobb, mint Keira, aki valamiért itt sem lopta be magát a szívembe, mint színésznő. Carey szemeiben mindent látni, azok beszélnek helyette. Andrew testbeszéde és puszta hangja elég lenne a filmben. Nagyon élethűen adta elő a rángatózást és egyéb tüneteket. A soundtrack nagyon tetszetős (azt sem szeretném a közeljövőben hallani) a filmhez képest. Egyetlen szép dolog volt a filmben, ez pedig a vágás. Különösen tetszettek ahogyan a környezetet bemutató jeleneteket mutatták, Szép hosszú képkockák, bámulatos helyszínek.
Van-e élet a Marson? Ezt talán soha nem tudjuk meg. Annyi biztos, hogy Sam Tyler világában nem létezett élet a Marson. Vagy csak nem tudott róla. Nem lehet nem szeretni ezt a sorozatot, ami sajnos csak két évadot és 16 részt élt meg. A hülye nyomozgatós sorozatokat nem szeretem, de ez más, ez tetszik.
A történet 2006-ban kezdődik. Sam a manchesteri rendőrségen dolgozik, főfelügyelőként. Rendesen (és oktalanul) kioktatja barátnőjét, Mayát, aki a tettes után ered, majd lelövik. Sam magát okolja a történtekért, kocsijában hallgatja David Bowie: Life on Mars című számát, sír, kiszáll az autóból és őt is elütik, meghal. Barátunk 1973-ban ébred fel, felügyelőként, egy másik kocsival, akkori divatos ruhában, hajjal. Vajon kómába került vagy megbolondult/időben utazik? A történet erre hajaz, hiszen a nyomozós szálak mellett mindig felvetődik a kérdés, egy kis jel, ami arra utal, hogy Sam nem álmodik, nincs kómában, él, viszont beteg és látomasai vannak.
Belevaló angol sorozat, remek poénokkal és történetvezetéssel. Sam, miután felébred 1973-ban, bemegy a rendőrségre és ott egy akkori rendőrörsöt talál, ahol már nem ő a nagy főnök. A beosztottak 1973-nak megfelelően öltöznek és viselkednek, a rendőrörsön nem léteznek még laptopok, lehallgató készülékek, kütyük a boncoláshoz, sötétített üveg de még tv sincs a kocsmában. Szinte minden új fajta eszköz, ami segíti a rendőrök dolgát, akkor még nem lett feltalálva, adatbázis nem létezik, a kézzel írt papírok besárgultak, olvashatatlanok, eltűntek, ráadásul a rend őrei abban az időben (is??) úgy vitték be az embert, hogy talán nem is volt bűnös, bizonyíték hiányában találomukra bevittek valakit, aki talán soha semmi rosszat nem követett el egész életében.
Sam bemegy a 'munkahelyére' és üvöltözve visszakéri a pozícióját, ám megjelenik a nagy sajt, Gene, Gene Genie, Gene Hunt, aki a valaha kitalált egyik legjobb karakter, ami létezik (szerintem). Gene nagy mafla, mogorva ember, a szarkazmus királya, a túlsúlyos fél Isten, akire mindenki úgy néz, mintha a világot mentené meg, pedig nem. A kiállhatatlan főnök egyből falhoz nyomja és tudatja vele, hogy ki a főnök. Kollégái nem igazán akarják befogadni, mert Tyler más. Egy komoly férfi, aki a jó érdekében bármire képes, óriási szíve van és az érzékei után megy, jó megérzései vannak, ötletei, elképzelései, igazi életrevaló pasas. Ez feltűnik Anne-nek, az örs egyetlen női felügyelőjének, akit eddig még csak azért csesztettek, mert ő volt az egyedüli azon az osztályon, de ezek után Sammel is cikizték, mint a gyerekek az óvodában.
Szintén alacsonyabb költségvetésű produkció, remek színészekkel és történettel. Az Emmy díjas sorozat tökéletes képet ad 1973 világáról ám a zenei aláfestés hagy maga után némi kivetnivalót. Általában szeretem a vegyes összeállítású soundtrack albumokat, még akkor is ha soha életemben nem hallottam még az előadókról, ez most nem így történt. A sorozatban csúnyán beszélnek és régies machesteri akcentussal.
avagy Alan Rickman meséje csudabogarakról. Első rendezési debütálása 1997-ből. A világon mindenhol vannak csudabogarak, Alan Rickman elméjében ez a hely Skócia. A Golden Globe jelölt filmben Emma Thompson és édesanyja, Phyllida Law játszák a főszerepet. Frances (Emma) fényképész férjét gyászolja, elhanyagolja fiát, Alexet, aki tinédzser korban van és a szomszéd Ninával kerül félreérthetetlen helyzetbe. Eközben Elspeth, az öreg nő végigbaktat egy skót tengerparti városkában, hogy lánya Frances segítségére siessen, aki élete értelmét elvesztette és teljes külső változásnak is alá vette magát, nem nagy sikerrel. A történet több szálon fut, de a szereplők gyakran összefutnak egymással, teljesen véletlenül, annak ellenére, hogy a történetben arra semmi nem utal.
A történetben szerepel még Chloe és Lily, a két idősődő öregasszony, akik kínjukban már nem tudnak mást csinálni, mint ismeretlen emberek temetésére elmenni. Mindketten öregek, ám képtelenek feldolgozni ezt, ezért gyerekes rajongással és hidegfejűséggel állnak azon dolgok elé, ami már nincs messze tőlük, a temetéshez. Tom és Sam, a két elhanyagolt fiatal fiú, akik iskolábajárás helyett a sziklák mögött bújnak meg, fedezik fel a jégen járás csodáját.
Alan egy a legtöbb ember számára elég különös, távollévő világot hozott létre. A rendhagyó történetvezetést és gyönyörű operatőri munka meghozta gyümölcsét, hiszen több díjra is jelölték a filmet, és nyert is egyet. A filmben csak is skót színészek szerepelnek és Emma, aki nem skót de az akcentusa (édesanyja révén) tökéletes, zseniálisak, Emmát az Európai Filmakadémia Legjobb női alakítás kategóriában jelölték és nyert is.
Bő másfél óra, fordulatos kis történetekkel, felvezetve egy jó drámai sztorit. Dráma, ezt szeretem. Kosztümös vagy nem, ilyen és létezik. A filmben talán egy CGI effekt sincs, senkire nem támad szörny, a benne lévő nevek sem a legnagyobbak, alacsony költségvetésű movie, amiben a sok grafikai munkát a színészek brilliáns szereplése pótolja. Plusz piros pont jár a soundtrack elkészítéséért. Michael Kamen ismét zseniálisat alkotott.
Megjegyzés! Alan Rickman sajátmaga rendezte a filmet és a forgatókönyvet is neki köszönhetjük. A színészek válogatását sem bízta a véletlenre, Mr Rickman intézte az összes színsz castingját, onnantól kezdve, hogy bejárta az összes nagyobb színészi skót iskolát, hogy találjon két tehetséges fiatalt, akik a való életben is barátok, egészen a buszon ülő sofőr kiválasztásáig. 23 másodperc erejéig Mr Rickman is szerepel a filmben, bár ez csak utólag derült ki egy Alan interjúból. További érdekesség, hogy a DVD angol nyelven jött ki, de tartalmaz cseh, török és magyar ??? feliratot. Ilyen nincs, ki gondolná, hogy angol filmhez magyar felirat van, de angol nincs? Szerény kis országunkban nem csak én vagyok az egyetlen, aki már látta a filmet és jó véleménnyel van róla. Fanvideó egy magyar embertől:
Életem első filmje amin sírtam. Sírtam, mert féltem Edwardtól, de miután rájöttem, hogy nem nyúl ki a képernyőből, már csak azért is folytattam, mert annyira sajnáltam szegényt. Tim Burton világa számomra elgondolkodtató és egyben rémisztő is. Tim zseniális, remekül keveri az érzéséket, képi világokat. Elismerés jár a soundtrack készítőjének is. Megszakadt a szívem a zenéken.
Tim Burton klasszikusa, a már örökzöldnek számító Edward Scissorhands, Johnny Deppel és Winona Ryderrel a főszerepben. A történet a talán létező leg szívfacsaróbb, Edward és Kim szerelméről, Edward beilleszkedése az emberek közé. Edward egy félkész 'prototípus', akit mestere nem tudott időben elkészíteni. A nagybecsű professzor létrehozta Edwardot, akit akár hívhatunk robotnak is. Mesterműve majdnem teljesen készen állt, már csak a kezeket kellett volna elkészíteni, ám addig a bölcs idős ember meghalt, így Edward kezek nélkül, ollókkal próbál boldogulni, ami csak ideiglenes megoldás lett volna, ám kénytelen volt hozzászokni az ollókhoz.
A történet elején egy kedves kis idősődő nő rátalál Edwardra és elkövette élete legnagyobb hibáját azzal, hogy magával vitte, az emberek közé. A szándék ugyan jó volt, hiszen ki ne sajnálna meg egy ilyen 'valakit'? A film Edward beilleszkedéséről szól, ami a szomszédoknak eleinte tetszik. Ilyen az ember, minden csoda csak 7 napig tart, egy idő után már ki is szeretnék használni szegényt, aki időközben beleszeret Kimbe. Kim még fiatal, és a környék 'legesleges' pasija az övé. Edward akaratán kívül a szerelmesek közé áll ám a vég nem happy end. Semmilyen szempontból. Valaki meghal, valaki visszatért oda, ahonnan jött, valaki tovább lépett.
Remek Tim Burton quality, a rá szokásosan jellemző jegyek ebben a filmben is megtalálhatóak. Ráadásul Johnny Depp is erősíti a színészek névsorát, aki egy élő legenda. Edwardnak mindössze 186 szava volt a filmben, ami nem sok, de az arcáról simán le lehetett mindent olvasni, nem volt szükség szavakra. A karakter sem követeli meg a bőbeszédűséget. Imádtam a képi hatásokat, a sötét kontra világos színeket, a város egyik fele sötétbe burkolva, a másik világosban van, ahogyan együtt működik a megszokott (pl reggelente egyszerre állnak ki az autók a garázsokból) és a szokatlan (békés amerikai kisvárosban Edward az ollókezével nyír bokrot, hajat stb). Már önmagában a képi hatás is gyönyörű, néhol sírásra fakaszt, a zene tökéletesen rásegít az érzelmekre.
A DVD-n hallható audio kommentár szerint Tim először Tom Cruise-t akarta a főszerepre, ám ő meghökkenve, WTF arccal dobta vissza a projektet, ami ezek után került Johnnyhoz. Johnny és Winona közt a kötelék tényleg megvolt, remekül átjön a filmen. Ami még különösen tetszett, az az emberek 'ábrázolása' volt. Azt hinnénk, hogy az embernek van annyi esze, hogy nem vágatja le a haját egy olyan valakivel, akinek nincsen keze, nincsenek oda egy olyan valakiért, aki nem is ember. Már a vicces kategória, ahogyan megpróbáltak rámászni a kisvárosi gyerekes anyukák, az idegeskedő férjek pedig már az abszolút OMG kategória.
Egy nagyon szép szerelem, ami soha nem teljesülhetett be, mert Edward nem emberek közé való és kár volt őt elhozni onnan, ahol addig lakott, mindezek után Edward szíve talán még jobban fájt, hiszen tudta, hogy van kint rendes élet, amit talán képes lenne megszokni és van kint egy nő aki világ életében szerette őt. Kereshetnénk a választ arra a kérdésre, hogy ki a hibás ezért, de felesleges. Szívből remélem, hogy a 2012-re ígért remake filmből nem lesz semmi, főleg nem Robert Pattinsonnal. Az még elmegy, hogy musical és színdarab is van belőle, de remake ne legyen.
A 2009-es Wild Target film az évtizedekkel azelőtti hasonló című francia film alapján készült. Az eredetit nem volt szerencsém látni, pedig érdekelne. Az új verzió sztorija hasonló, a helyszínek, színészek, karakterek különböznek.
Tipikus angol comedy, ami az egyik legjobb dolog a világon. Viktor (Bill Nighy) azt a megbízást kapja, hogy ölje meg Rose-t (Emily Blunt) ám terve nem sikerül, mert sok akadály áll előtte. A kegyetlen, addig bérgyilkosként dolgozó Viktor saját magán is meglepődve megkönyörül a nőn, bár lenne lehetősége megölni, még sem teszi. Nem is tudja milyen felelőtlen döntés volt részéről, hogy ezt az utat választotta, hiszen Rose szélhámos női személy, aki a legnagyobb és leggzadagabb alvilági üzletemberrel húzott ujat, amikor rengeteg pénzért eladott neki egy hamisított festményt. Az üzlet ember (Rupert Everett) persze ezt nem vette jó néven, ezért parancsba adta, öljék meg.
Mindenki meg akarja ölni a másokat, meg nem is, mikor Tony (Rupert Grint) belefut a kocsiajtóba, belekeveredik a harcba amibe végül is senki sem hal bele. Viktor nem akarja a Rosera uszított verőlegényeket megölni, ezért inkább csak ??? maradandó sérüléseket ejt rajta. Valaki még is meghal. Onnantól kezdve hárman menekülnek a rendőrök és a többi verőlegény (Martin Freeman) elől ami nem könnyű egy olyan városban, ahol mindenki ismer mindenkit.
Fordulatos történet, lelőtt, leesett fülekkel, cigiző fiatal emberrel, zavaros tekintetű, szeleburdi fiatal nővel és megenyhült szívű bérgyilkossal akinek egyébként a becsületén is folt esett, hiszen bérgyilkos családból származik és édesanyja kérlelésére sem képes megölni a kinézett embert, pedig ez volt az édesanya utolsó kívánsága.
Egy hotelben szállnak meg, álnévvel, ám minő véletlen, alvilági üzletemberünk is pont abban a hotelben szállt meg. Elsülnek a fegyverek, elvesznek a fülek, mindenki menekülne mindenhová de senki nem érti miért, mikor vagy hová, ezért Viktor házába veszik irányt. Ez a 3 ember összezárva már majdnem megőrjíti egymást, ám a film végén bebizonyosodott, hogy valamennyire csak szeretik egymást. Tony a nap megmentője, profi gyilkosok halnak bele a 'harcba', ők hárman pedig békésen mehetnek egymás agyára.
Remek film, jó poénokkal, az egyik legnagyobb színésszel, Bill Nighy, aki most hozza legjobb formáját, Emily zseniális, Rupert pedig ennél nem lehetne jobb. Alvilági barátunk szerepére Rupert Everett volt a legjobb, bár Martin Freemant mint bérgyilkost nem tudom hová tenni. A soundtrack lehetett volna jobb, de a film attól még jó.
Milyen jó lehetne Tiffanyéknál reggelizni Audrey Hepburnnel .... Egy olyan remek színésznő, mint ő, biztosan sokat tudna mesélni. Ez volt az első Audrey Hepburn film, amit valaha láttam, és azóta sorra gyűjtögetem a filmjeit. Mert jók. Azóta van már Audreys bevásárló tatyóm is. Mindenkinek Twilightos van, nekem Audrey, erre tessék gombot varrni ....
A film 1961-ben készült és még most is szívesen nézik az emberek, érthető módon. Audrey Holly Golightly szerepében látható, aki az álmait követve 18 évesen elhagyta családját és férjét, hogy híres és népszerű legyen New Yorkban. Hóbortos partyk megszervezésével keres pénzt, gazdag férfiak kísérőjeként jut a mindennapi betevőjéhez. Mivel a bulikat nem tudja hol tartani, ezért azt saját, kis alapterületű lakásában tartja, aminek a szomszédok nem örülnek és egyszer a rendőröket is kihívják.
Holly éli életét, ahogyan tudja, beleszeret Paul Varjak íróba, akinek sehogyan sem akar sikerülni a nagy áttörés. Kettejük szerelme nehezen bontakozik ki, hiszen Paulnak barátnője van, Holly pedig nehezen tud lemondani a pénzkeresés ilyen módjáról, ami számára kényelmes és jól jövedelmező. Vannak a kapcsolatnak akadályai, ezeket átugorván elkezdődik valami kettejük között, amit Holly a semmiből érkezett egyik rokona zavar meg.
Nagyon jó kis történet a klasszikus, valamit érő film fanoknak, nálam felirattal ment a dolog. A filmben láthatóak a világszerte elhíresült Audrey ruhák, amik a bevásárlótatyókon, egérpadokon, bögréken megtalálhatóak, Holly ruhái mindig nagyon szépek voltak.
Részemről kissé unalmas volt a történet a film felénél, de a remek zárás teljesen kiengesztelt.
The State Within című 6 részes politikai dráma még 2006-ban ment le a BBC America csatornáján. A gengszteres, alvilági témájú filmeket nem szeretem ám a politikai drámák, agyafúrt trükökkel és jó színészekkel az egyik legjobb dolog a világon. Kegyetlen őszinteséggel beszélnek mindenről és mutatnak be való életben egyszerű állampolgárnak nem látható dolgokat, hallhatjuk mi történik a nyakkendősök világában.
A sorozatról, ami sajnos csak évadot élt meg, nem is hallottam 2009-ig. Egy filmajánló oldalán olvastam róla és igen nehéz volt elhinni hogy majd pont a BBC America ad le egy olyan sorozatot amiben Jason Isaacs jófiút játszik. A sztori fogott meg, amelynek minden egyes percét élveztem, még úgy is, hogy szinte senkit nem ismertem a filmből.
Sir Mark Brydon, Anglia washingtoni nagykövete Washingtonba megy és még az ottani luxus lakosztályát sem tudta elfoglalni mert a golyóálló autó felett, a Londonba tartó járaton egy muzlim vallású ember öngyilkosságot követett el. Első nagy bumm a sorozatban, Mark, nyakkendős és magas sarkúban tipegő emberek közt, kocsiban ülve gyűjt erőt a munka elvégzéséhez amint szemük láttára szakad a repülőgép sok darabra, a gép darabjai az utakon rengeteg halált okoztak, maga Mark is életét kockáztatva próbál megmenteni egy életet, sikertelenül.
És itt jönnek képbe az Egyesült Államok emberei. Amerikában és az Egyesült Királyságban is tüntetések zajlanak, a kormány mindenféle jel után kutatva hosszú időnek mondható intervallumon kívül nem tud felmutatni semmi érdemlegeset, ami szemet szúr Marknak. A Honvédelmi Miniszterelnök, Lynne Warner meglehetősen hidegen fogadja a nagykövetet és köti az ebet a karóhoz, az öngyilkos már meghalt, a katonák és rendőrök teljes bevetéssel keresik a csoport többi tagját ugyan is tudomásukra jutott hogy a merénylő nem egyedül érkezett. A baj nem jár egyedül, bőrszín alapján választanak embereket akiket bűnösnek szeretnének beállítani. Mark, míg magánéleti problémájával is meg kell küzdenie, közben beleszeret egy nőbe, felbukkan régi ellensége, aki meglepő módon sokat tud az eseményekről, annak ellenére, hogy hírzárlat volt érvényben.
Valaki végig figyeltette a nagykövetet és a körülötte lévő emberek szépen lassan eltűnnek vagy meghalnak, gyanús körülmények között. Ekkor üti bele csúf orrát a dolgokba egy újságíró nő, aki hosszú nyomozás után fényt derít a piszkos dolgokra. Valami nagyon nem stimmel, Mark is érzi ezt, miután kiderült, a Honvédelmi Miniszterelnök maga írta alá azon papírokat, ami támogatja üzbég és iszlám, muzlim vallású emberek kérelmét az országban való elhelyezkedésre, atomfegyverek kifejlesztésére, használatára.
A sorozatot nem hiába jelölték Golden Globe-ra, sajnos nem nyert egyetlen kategóriában sem, és a sötét dolgokra sem sikerült pontot tenni, hiszen a hatodik, befejező rész végén maga a Miniszter elnők vallja be, hogy fia érdekében muszáj volt alá írnia a papírokat és hogy az igazi bűnös, akiről Mark is tud, a sötét szobában van, velük együtt, de nem derül ki, hogy ki lehetett az. Folytatást akarok!!!!!!!
A filmből egyértelműen kiderült, hogy érzékeim nem csaltak, Jason tényleg nem jófiút játszott, biztos vagyok abban, hogy neki is benne van a keze a piszkos dolgokban. Milyen remek színész választás, már majdnem elhittem, hogy tényleg családszerető, törvénytisztelő, rendes pasast játszik .....
Az ember azt hinné, Jason legalább ilyenkor vissza tud fogni elképesztő humorából. Nem tud. Poén videó, csak hogy tudjunk erről is.
L'illusionniste azaz The Illusionist címmel jelent meg az a francia/angol animációs film, amiről elsőként írok.
Ha nem nézem élőben az Oscar jelöltek bejelentését, talán soha nem is hallok a filmről, ami nagy veszteség lett volna, mert ez egy szívszorító de szép történet. Vegyes érzésekkel ültem neki a filmnek, bár nagyon vártam rá, olvastam a történetet és attól féltem, hogy kissé lapos lesz a sztori.
Alaptörténet teljesen okés, francia barátunk (illuzionsta) elhagyja országát mert nem becsülik meg a művészetét. Szerencsét próbál Londonban, ahol szintén nem járt sikerrel. Útja Skóciába vezetett, Glasgow városába érkezve végre rátalált egy helyre, ahol az embereket érdekelte, amit csinált. Barátunk kissé szótlan volt és szigorúnak tűnt amivel messze kiemelkedett nyitott természetű és bulizós skótok kupacában. Hosszú ideje először tapsolták meg és aratott sikert, bár maga a karakter is tudhatta, hogy a sok és hosszú taps némely embernél inkább az alkoholnak köszönhető. Egy fogadóban megismerkedik egy Alice nevű nővel aki egyből érzett valamit a titokzatos férfi iránt, ezért nem is kételkedett abban, hogy kövesse-e őt hajóval, akárhová is megy. Edinbrugh városkájában szállnak meg, egy lepukkant hotelben. Innentől kezdve alakulnak a dolgok érdekesen. Nekem meggyőződésem volt, hogy Alice szerelmes lett a francia férfibe, de a film végére rájöttem, hogy tévedtem.
Nem világos előttem, hogy mi is volt kettejük között, de érzelmeiket remekül ki tudták fejezni, még akkor is, ha nem beszéltek közös nyelvet. A filmben szinte alig beszélnek, ha még is, azt franciául, angolul vagy gaelic skót nyelven teszik. A film sztorija egy fél órás kisfilm is lehetett volna, ha sok rizsát kivágnak a filmből, de ez nem így történt. Kerek egész történet, sok képkocka váltással és kevés szöveggel. A kevesebb néha több aranymondás itt most nem igazán működik, a történet megengedhetett volna magának több beszédet ami nem ártott volna a filmbe.
Persze én a film elején sejtettem, hogy nem lesz happy end, a film végére az is kiderül, hogy varázslók nem léteznek és a kettejük közötti érzelem, akármi is volt az, sok közös kalandot görgetett eléjük, ami a francia pasasnak sok pénzébe került. A történet szerint Alice járt a legjobban, aki egy helybéli férfit választott magának, míg a történet főhőse (több munkahely kipróbálása után) végül megzavarodik és együtt látván Alicet egy másik pasival, úgy dönt, vonatra ül és elhagyja az országot. Meglepően jóra sikeredett a film utolsó 5-10 perce.
Az animációs film remekül meg lett csinálva, majdnem kiütötte a nálam kategória nyertes Wall-E filmet a nyeregből. Akár 3D-ben is megnéztem volna, ha lett volna, de ugye nem volt, hiszen ez egy alacsony költségvetésű, nem nagy nevekkel társult produkció.
Szeretem a filmeket, ezért úgy döntöttem, hogy blogot nyitok és írok azokról a filmekről, amiket láttam. E téren válogatós vagyok. Az én torkomon senki semmilyen tömegtermeléses filmet nem nyom le, ki nem állhatom a rossz és erőltetett filmeket. Bánja Isten, folyjon a csapból állandóan, de legyen jó a sztori, rendezés, vágás és a színész stáb. Blogomban valószínűleg sok olyan filmről olvashatsz majd, ami számodra ismeretlen de ezek a filmek igen is léteznek és néha sokkal jobbak mint az agyonnépszerűsített hollyweird filmek.
